Esélyesként utazik a Juventus Rómába, és nem csak azért mert a tavalyi atomszar, és az annál egy fokkal gyengébb tavalyelőtti Juve is nyerni tudott az Olimpicóban. Erről viszont egyből az jut eszünkbe, hogy a két legutóbbi meccsen a Roma volt a jobb csapat, mégis egészen simán (mindkétszer két góllal) nyert a Juve, most viszont teljesen egyértelműen – és mindenben – jobb a Juventus. De ez csak az óvatos duhajok zsigeri pesszimizmusa.
Igazából nem az a kérdés, hogy nyer-e a Juve, hanem hogy mennyi idő alatt lövi be az elsőt. Mert az eddig látottak alapján ezt a Romát olyan ellentmondást nem tűrően kell belepasszírozni saját stadionja komposztálójába, ahogy a Palermót, vagy a Parmát. Minden a Juve mellett szól, gyakorlatilag egyetlen érvet sem tudunk a Roma győzelme mellett felhozni, ami azért minimum aggasztó.
Esélyesként utazik a Juventus Rómába, és nem csak azért mert a tavalyi atomszar, és az annál egy fokkal gyengébb tavalyelőtti Juve is nyerni tudott az Olimpicóban. Erről viszont egyből az jut eszünkbe, hogy a két legutóbbi meccsen a Roma volt a jobb csapat, mégis egészen simán (mindkétszer két góllal) nyert a Juve, most viszont teljesen egyértelműen – és mindenben – jobb a Juventus. De ez csak az óvatos duhajok zsigeri pesszimizmusa.
Igazából nem az a kérdés, hogy nyer-e a Juve, hanem hogy mennyi idő alatt lövi be az elsőt. Mert az eddig látottak alapján ezt a Romát olyan ellentmondást nem tűrően kell belepasszírozni saját stadionja komposztálójába, ahogy a Palermót, vagy a Parmát. Minden a Juve mellett szól, gyakorlatilag egyetlen érvet sem tudunk a Roma győzelme mellett felhozni, ami azért minimum aggasztó.
Hogy mégis mitől tartunk? Először is ez egy rangadó, ahol jóval kevesebbet számít a pillanatnyi forma és a tendenciák, mint egy sima bajnokin. Rómában nem kell külön motiváció a Juventus ellen, ez is stimmel. És persze ott lesz Totti, aki most bizonyíthatja, hogy még tud hasznos tagja lenni a csapatnak, mert Luis Enrique nem szán neki kulcsszerepet (= szuvasra aszalja a seggét a padon). Még úgy is, hogy rosszabb nem lenne tőle sokkal a Roma.
Kérdés, hogy a római játékosok akarják-e Luis Enriquét edzőnek, mert ha nem, akkor most itt a remek alkalom, hogy kirúgassák. A Juve elleni zsinórban a harmadik gyufa lehet (a következő körben Nápolyba mennek), ez pedig már valószínűleg átlépi a csapatba korpát gazdagon szóró tulaj ingerküszöbét is. Ha viszont megfordítjuk, a játékosok edzőjük fejéért játszanak, azaz ha netán valaki tényleg kedveli a tésztaképű spanyolt, az harcolni fog az utolsó töltényig. Totti mondjuk biztosan nem.
De hagyjuk a Romát, ha már elmondtuk, hogy csak az áldozat szerepét szánjuk nekik, és foglalkozzunk a leendő győztessel. Annál is inkább, mert Conte azt főzte ki, hogy a Nápolyban látott háromvédős rendszerrel sokkolja halálba a megrottyantott római középpályát. Illetve nem a három védővel, hanem az ennek köszönhetően létszámban felduzzasztott fedezetsorral. Lichtsteiner és Estigarribia lesz a két wingback, akiknek Rosi és Taddei megfékezésén kívül a Juve középpályájának létszámfölényét kell biztosítaniuk. Pepe újra középen játszik Marchisio és Pirlo mellett, amit üdvözlünk, mert Nápolyban is a csapat egyik legjobbja volt ezen a poszton.
Mondjuk Nápolyban a háromvédős rendszerben vertek minket, mint a kétfenekű dobot, már 4-4-2-vel sikerült felállni.
Conte középen akarja megnyerni a meccset, ezt bizonyítja az is, hogy a rendszer inkább 3-5-1-1 lesz, hiszen Matri mögött nem Quagliarella, Elia vagy Alex (= secunda punta) szerepel majd, hanem Vidal, aki nyilván kérés nélkül is visszalép a középpályára, ha a helyzet úgy hozza. Azt tehát kijelenthetjük, hogy a derossitlanított római középpályával szemben tudás- és emberelőnyben lesz a Juventus, csak az aggasztó némileg, hogy a védők akkor sem meggyőzőek, ha négyen vannak, most meg nem lesznek.
Ezt a gólt azért muszáj betennem ide a végére, mert különösen szép emlék, hiszen miután Diego bepöcköli a gólt, pont arra indult el ünnepelni, ahol én az elejtett mamut teteme fölött pogózó előembert idézve ugrándoztam (ezért folyt el így a kép is).
