Még mielőtt nagyon elkényelmesedtem volna, benito kedd délután megfenyegetett, hogyha nem írok egy múltidézőt a Juventus-Bologna kupameccs előtt, akkor annak komoly következményei lesznek. Hiszen a dolgok törékenyek, mint tudjuk. Nekiültem tehát, hogy összeállítsak egy visszatekintést. Csak olyan Juve-Bolognákat választottam ki, amelyeket az Olasz Kupa történelme során rendeztek: az elsőt és a legutóbbit. Kezdjük el az időutazást 1958-tól, hogy aztán eljussunk 1999-ig.
Még mielőtt nagyon elkényelmesedtem volna, benito kedd délután megfenyegetett, hogyha nem írok egy múltidézőt a Juventus-Bologna kupameccs előtt, akkor annak komoly következményei lesznek. Hiszen a dolgok törékenyek, mint tudjuk. Nekiültem tehát, hogy összeállítsak egy visszatekintést. Csak olyan Juve-Bolognákat választottam ki, amelyeket az Olasz Kupa történelme során rendeztek: az elsőt és a legutóbbit. Kezdjük el az időutazást 1958-tól, hogy aztán eljussunk 1999-ig.
Dráma, rögtön elsőre
A két csapat 1958. október 15-én találkozott először a kupában: a bronzéremért (igen, ekkor még volt ilyen) játszottak egymás ellen Torinóban. A Juve 0-2-ről kapaszkodott fel 2-2-re, hogy a hosszabbításban aztán megszerezze a vezetést, majd végül a Bologna egyenlítsen. A 3-3-as végeredmény tizenegyesrúgásokra kötelezte a csapatokat: akkoriban ezek a párharcok még nagyon különböztek a mostaniaktól, hiszen például egy-egy együttesből akár ugyanaz a játékos is lőhette az összes büntetőt. Bizony! A Juventusból Sivori egyet kihagyott, hármat belőtt, Voltolina pedig értékesítette a sajátját. A Bolognából Bodi lőtt ötöt, ebből csak egyet hagyott ki: a büntetőpárbaj 4-4-re végződött, hiszen az akkori szabályok szerint csak öt-öt tizenegyest lehetett elvégezni. A győztes kilétéről pedig egy egyszerű „fej vagy írás” döntött, ebben az esetben a Bologna volt a szerencsés. Így a bronzérem a vendégeké lett.
Gyötrelmes időszak
Az 1998-1999-es szezon fájdalmasan alakult a Juventus számára: novemberben kidőlt Del Piero, a csapat pedig megindult a lejtőn. Sérülések tizedelték a keretet, és a hosszú, sikeres esztendők után egyébként is törvényszerű a visszaesés. Ez a hanyatlás Lippi állásába került, de 1999. január 13-án még ő ült a kispadon, amikor a Juve a kupa negyeddöntőjének első mérkőzésén fogadta a Bolognát. A Juventus hiába játszott jobban és szerzett vezetést Perrotta góljával, a vendégek fordítottak, úgy, hogy a győztes góljukat a 95. percben szerezték, 11-esből. A vereség gyors cselekvésre ösztönözte a teljesen kilúgozott csatársorral rendelkező Juventust, hiszen a vezetők másnap reggel bejelentették, hogy az Espanyoltól leigazolták az argentin Esnaidert. Addig két lehetőség állt még a Juve előtt: vagy Hakan Sükür, vagy a perugiai Rapaić.
Állt a bál a klubnál, mindenki összeveszett mindenkivel, Gianni Agnelli keményen bírálta a játékosokat, és Lippi is bejelentette, hogy idény végén távozik – aztán már idény közben megtette.
A két hét múlva rendezett visszavágón már a napokkal korábban leigazolt Henry is pályára lépett. A Juventus mindent megtett, és győzött is, de csak 1-0-ra, így a gyenge bajnoki szereplés miatt fontosnak tartott kupából kiesett a csapat. A gól azonban pazar volt, Davids egy fantasztikus lövéssel vette be Antonioli kapuját.
