A tegnap esti, óriási lelkierőről tanúbizonyságot adó visszakapaszkodás olyan extázisba hozta a Bianconeri blog szerkesztőségét, hogy majd' 24 óra kellett ahhoz, hogy lenyugodjunk, és összehozzuk az értékelést! Bár nagy volt a pofánk a meccs előtt, és tavaly is szoptunk, a tegnap látottak alapján egyre inkább úgy tűnik, érdemes abban bíznunk, hogy jó idényünk lesz. Győzelemmel felérő döntetlen Nápolyban!

A tegnap esti, óriási lelkierőről tanúbizonyságot adó visszakapaszkodás olyan extázisba hozta a Bianconeri blog szerkesztőségét, hogy majd' 24 óra kellett ahhoz, hogy lenyugodjunk, és összehozzuk az értékelést! Bár nagy volt a pofánk a meccs előtt, és tavaly is szoptunk, a tegnap látottak alapján egyre inkább úgy tűnik, érdemes abban bíznunk, hogy jó idényünk lesz. Győzelemmel felérő döntetlen Nápolyban!

Senkinek nem lett igaza, aki találgatott, hogy vajon hogyan pótolja a Juve az eltiltott Marchisiot. Nem volt sem 4-3-3 Pazienzával, sem visszatérés a 4-2-4-hez. Conte ugyanis nem kis meglepetést okozva Marchisio hiányában - illetve az ellenfélhez alkalmazkodva - egy eddig nem látott taktikával küldte fel a csapatot. A 3-5-2-nek tűnő csapatban Lichtensteiner (nudge-nudge) és Estigarribia volt a két wingback, Pepe pedig nagy meglepetésre középen játszott. A kis paraguayitól várta Conte, hogy lekösse/megfékezze az ellenfél egyik legveszélyesebb emberét, Maggiot. (Akit aztán részben Chiellini semlegesített azzal, hogy kiharcolt neki egy sárga lapot.)

Úgy tűnt, a Juve kezdi jobban a meccset, de kiderült, hogy inkább a Napoli adta át a területet. Aztán jöttek a hazaiak, és az igen indiszponált Pirlo összehozott egy büntetőt, amit egyrészt joggal fújt be a bíró, másrészt joggal rúgatta újra Hamsikkal. Bár másodjára kimaradt a tizenegyes, a Napoli innentől egyértelműen irányította a játékot: a letámadás ellen nem nagyon volt fegyverünk, ha pedig nagy nehezen átjutottunk a másik térfélre, a határozott hazai védők könnyedén megoldották a feladatukat. Jött is a gól, ahol Bonuccit könnyedén elnyomták, Hamsik pedig csoda, hogy nem félt, annyira egyedül volt a kapu előtt. A hazai dominancia mellett a mieink idegessége és reklamálása volt feltűnő: Bonucci és Matri is reklamálásért, Lichtensteiner kakaskodásért kapott lapot (utóbbi esetben a svájci nehezményezte, hogy Hamsik hátulról könyökkel leütötte...) A nagy nyomásban a taktika inkább 5-3-2-re emlékeztetett, amiben szinte kódolva volt, hogy nem sikerül veszélyt kialakítani. Ekkor egyértelműen a mieink fölé nőtt a Napoli középpályája. Pirlo labdavesztése után Pandev belőtte a másodikat is a szünet előtt, és bizony sokunknak az járt az eszében, hogy "vadász, vadász, te szopni jársz ide"...

1-0 oda...

Conte viszont nem így gondolkodott, hanem vélhetően bevetette a hajszárítót, mert egy teljesen más Juve jött ki a szünetet követően, és Vidal zseniális passzából Matri szépített is. Míg az első játékrészben szinte mindenki szenvedett, addig a szünet után Vidal, Pepe és Vucsinics nagyot javultak, de Estigarribia is túllépett az addigi alibizésen. Chiellini és Bonucci ugyan összehozott egy újabb hazai gólt, de ez már nem a Del Neri-féle Juventus: az elfáradó hazaiak ellen teljes joggal egyenlítettünk. Úgy hoztunk el egy pontot a San Paoloból, hogy igazán nem is ment a játék a csapatnak, és Pirlo például egyértelműen idei leggyengébb teljesítményét nyújtotta!

Néhány tanulságot érdemes kiemelni. Először is úgy tűnik, hogy az ellenfelek innentől - ha tehetik, és merik - le fogják támadni a Juventust. Ezúttal a hétvégénél is nagyobb problémát okozott az ellenfél letámadása, és hogy Pirlot már a saját tizenhatosunknál zavarják. Ami viszont jó hír: vélhetően nincs olyan olasz klub, amelyik ezt erővel végigbírja. Emellett mind a Lazio, mind a Napoli rendelkezik egy olyan középpályással, aki támadó-szervező feladatai mellett képes védekezni is. Na, ilyen nem sok van a Serie A-ban, márpedig Hamsik és Hernanes kulcsszerepet játszik egy ilyen taktikában. Szóval nem mindenki fogja ám letámadással kiherélni a Juve támadásait.

Aztán újra meg kell állapítanunk, hogy az új igazolások igencsak beváltak. Estigarribia okos és higgadt gólt lőtt, Lichtensteiner elképesztő mennyiséget futott, de ezúttal igazán Vidal és Vucsinics érdemel említést. Előbbi szerintem a mezőny legjobbja volt, már az első félidőben is kiemelkedett a középpályán, a gólpassza zseniális volt, és úgy tűnt, soha nem hagyja abba a futást. Önkéntelenül felmerül az emberben, hogy mi történt volna Felipe Meloval, ha egy ilyen meccsen már van egy sárgája - Vidal ugyanis elképesztően ügyelt arra, hogy nehogy megkaphassa a másikat, mégis ellátta a feladatait. Vucsinics pedig ugyan nagyon megosztja a szurkolókat (sőt, a blog szerkesztőségét is), de a szerepe elvitathatatlan. Először is érdemes arra felfigyelnünk, hogy a lőtt góljainkban rendre szerepe van (ezt jutatja többek közt az 5 gólpassza is - ami ha nem vesszük figyelembe Matri csúsztatását Estigarribia góljánál, akkor 6). Másrészt azt se feledjük, hogy rácáfolt szinte minden negatív várakozásunkra: szó nélkül küzd, védekezik, emellett nagyon jól tartja meg és teszi le a labdákat. Tegnap az első félidőben a többekkel együtt nagyon harmatos volt, de a feltámadásban elvitathatatlan a szerepe. Ha a helyzetkihasználása javulna, minden kritikusát elhallgattatná.

Akárcsak Pepéé, aki a szegény ember Messijeként vitte végig a térfélen a labdát, és egyenlített ki. Az első félidőben még többnyire szenvedett, de aztán rá sem lehetett panasz: a nyáron majdnem eladtuk, ma már fel sem merülhet, hogy ne játsszon.

3-3 ide!

A negatívumok sorában első helyre mindenképp az első 45 perc kívánkozik - pontosabban a 15-45. perc közötti időszak, amikor nem voltunk a pályán. Jól jött volna az időkérés ekkor... Aztán nagyon megérdemli a kritikát Bonucci, aki két gólnál is óriásit hibázott. Szombaton még megúsztuk, amikor Rocchit helyzetbe hozta, ezúttal nem volt szerencsénk. Bár sokan sokszor elátkozták már őt, szerintem az elmúlt két meccset leszámítva igazán nagy baj nem volt vele. Állítólag nagyon megviselte, hogy Prandelli kihagyta a válogatott keretből - hát, ha nem szedi össze magát, a Juve kezdője is távol kerülhet tőle. Ilyen rosszul ugyanis még nem játszott, mióta nálunk van.

A csapat talán legfontosabb embere is betlizett a Napoli ellen: Pirlo csinált egy buta tizenegyest, övé a második hazai gól, és az első félidőben alig volt jó megoldása. A félidő viszont neki is jót tett, és bár ezúttal elmaradtak a szokásos szenzációs löbbölések, de egy jó átlagot hozott, és nagyot javultak a passzai. Viszont legalább igazolódott, hogy nem Pirlo-függő a Juve!

Az afrikai túrát négy szerzett ponttal abszolváltuk, és mégis találunk kritizálni valót - van tehát hova fejlődni, de a Napoli elleni küzdés azt a "die hard" attitűdöt mutatta, ami naggyá tette ezt a klubot. Túl egy római, egy nápolyi és egy milánói túrán még veretlenek vagyunk - gondoltuk volna ezt augusztusban?