Aki követ minket a Facebookon (füge, ha te még nem), az látta azt az Agnelli-mondást, amit a legmegfelelőbb illusztrációnak gondoltunk a Lazio elleni győzelem után: "Tudjuk, hogy kell örülni, tudjuk, hogy kell szenvedni, tudjuk, hogy kell fogcsikorgatva nyerni. Mi vagyunk a Juventus". Más sorrendben, de mindezt megmutattuk Rómában.
Szerencsére bő a választék a Juventus idei győzelmei közül. Volt itt már rezesbandás díszmenet, a katartikus végkifejletig óriási hittel törtetve kiharcolt siker, takarékos győzelmecske, taktikus erődemonstráció hullarablóéknál, és tegnap este megtapasztaltuk a fent említett fogcsikorgatós, vértizzadós, hármasikreket szülős fajtát is. Hajtás után ez utóbbiról mesélünk, mert a többiről már ezt megtettük.
Aki követ minket a Facebookon (füge, ha te még nem), az látta azt az Agnelli-mondást, amit a legmegfelelőbb illusztrációnak gondoltunk a Lazio elleni győzelem után: "Tudjuk, hogy kell örülni, tudjuk, hogy kell szenvedni, tudjuk, hogy kell fogcsikorgatva nyerni. Mi vagyunk a Juventus". Más sorrendben, de mindezt megmutattuk Rómában.
Szerencsére bő a választék a Juventus idei győzelmei közül. Volt itt már rezesbandás díszmenet, a katartikus végkifejletig óriási hittel törtetve kiharcolt siker, takarékos győzelmecske, taktikus erődemonstráció hullarablóéknál, és tegnap este megtapasztaltuk a fent említett fogcsikorgatós, vértizzadós, hármasikreket szülős fajtát is. Hajtás után ez utóbbiról mesélünk, mert a többiről már ezt megtettük.
Kicsit – természetesen – fogunk később fikázni is, de kezdjük a tények leszögezésével. Ahogy Conte is mondta, egy közvetlen riválist győztünk le saját pályáján. Túléltünk egy iszonyatos nyomást hozó fél órát, Buffon és elsősorban Barzagli közel tökéletest nyújtott a hátsó sorban, saját dolguk mellett a többiek gazdagon felbukkanó hibáit is javítani tudták. Conte nyilván nem mondhatott ilyet, minket viszont nem köt semmiféle szociális béklyó, úgyhogy hozzátesszük: ez a győzelem úgy jött össze, hogy Pirlo és Marchisio bő 30 százalékkal kevesebbet tettek hozzá a játékhoz, mint azt idén megszoktuk tőlük.
Edy Reja remekül kitalálta, hogy a Brazíliában védekező középpályást játszó Hernanes úgy legyen trequartista a két csatár mögött, hogy közben Pirlóra is felügyel, ha elveszítik a labdát. A brazil sajnos az idény legjobb játékát hozta, tökéletesen oldotta meg a feladatát, ami komoly gondokat okozott a Juventusnak, és nem csak azért, mert a kapu előtt folyamatos életveszélyt jelentett, hanem azért is, mert a Pirlo nyakán lihegéssel a labdakihozatalokat is alaposan megnehezítette. Conténak kellett hozzá vagy 50 perc, mire ráhúzta Marchisiót és Vidalt, ekkor viszont a védekezés és a támadások közti kapocs gyengült meg. Egy szóval Hernanes miatt volt bajunk rendesen.
A meccs legfontosabb párharcát elveszítve is nyertük: ez a nagy dolog!
Conte Radun akarta megnyerni a meccset, ezért a most a jobb szélre vezényelt Pepének az első félidő elején szinte nem is adott védőfeladatot, csak akkor rendelte vissza, amikor látszott, hogy Lulic pörgeti-forgatja Lichtsteinert. Aztán amikor visszarendelte Pepét, egy kicsit megbolygatta a csapatot is, onnantól kezdve a sémában tökéletesen záró Lazio-védelem is megmutatta, hogy a változásokat már nem követi le olyan jól. Lássuk például, hogy kerül Vidal Pirlo helyére, Matri Vucsinicséra, Pepe pedig Matriéra. (ezt amúgy A Kontra néven fogják tanítani a jövő nemzedékének).
A vezetés akár azt is jelenthette volna, hogy a Juve kedvére kontrázgathat a meccs végére, de Reja jól látta, hogy teljesen felesleges kinyílnia a hajráig, mert Hernanes megoldja elöl a játékot. A védelem bal oldala sajnos még mindig rengeteg gondot okoz, még ha a Lazio ellen volt is nagy mentése Bonuccinak és Chiellininek. Az látszik, hogy itt erősíteni kell a csapatot télen, mert Chiellini még mindig nem balhátvéd, Bonucci pedig egyre kevésbé hihető, hogy megüti ezt a szintet. De – ahogy a bevezetőben is említettük – a Juventusnak most ad a gép, pont annyi szerencséje van, amivel megnyeri az olyan ikszes meccseket, mint a tegnapi. Szerencséje pedig annak van, aki megdolgozik érte, és a Juventus tegnap kőkeményen megdolgozott ezért a győzelemért. Ne tévedjünk, az is részben a Juve számlájára írható, hogy a hajrára teljesen kipurcant a Lazio.
Buzis mez, buzis gólöröm = örül a Bianconeri blog!
Nem maradhat ki a shitlist sem. A _cserélj már, bazmeg! üvöltés már állandó kelléke a Juve-meccseknek, most már az 55. perc környékén felbukkant, hiszen Vucsinics csak ténfergett a pályán, a Juve pedig beszorult, úgyhogy nem lett volna baj egy gyors, mozgékony támadó, akit meg lehet indítani. De hogy ez pont Giaccherini legyen, az számomra felfoghatatlan. Őszintén szólva én semmit nem látok ebben az arcban, kifejezett sértés Elia, Estigarribia és Quagliarella számára, hogy egy ilyen meccsen előbb jön be náluk. A ziccerénél is rosszul csinálta, csak mázlija volt, hogy elé került a labda, és kihagyhatta (az érkező Marchisio bepasszolta volna, és ott van vége a meccsnek). Bonucciról és Chielliniről már volt szó, most csak annyit tennénk hozzá, hogy ha nem Pepe játszik Giorgio előtt, könnyen a pofánkba robbanhat a szar (mondjuk a Napoli ellen).
A Juventus egy meccsel kevesebbet játszva pontelőnnyel vezeti az olasz bajnokságot 12 játéknap után. Három letudott rangadóját (Milan, Inter, Lazio) győzelemmel hozta, ezeken csak egy gólt kapott. Stílusa van, hite van, gerince van. Sok mindent tud, sok minden mást majd megtanul. Szeretjük.
