Ezzel a mondattal köszöntötte 2003 őszén a Gazzetta dello Sportban egész oldalas hirdetésben csapatkapitánya szerződéshosszabbítását a Juventus. Alex akkor 2008-ig írt alá az "Öreg Hölgyhöz". Az alábbi interjú ebből az alkalommal készült vele - a címben is szereplő mondat pedig egyfajta szállóigévé vált. És az újraközlés apropója: Del Piero ma 37 éves!

Ezzel a mondattal köszöntötte 2003 őszén a Gazzetta dello Sportban egész oldalas hirdetésben csapatkapitánya szerződéshosszabbítását a Juventus. Alex akkor 2008-ig írt alá az "Öreg Hölgyhöz". Az alábbi interjú ebből az alkalommal készült vele - a címben is szereplő mondat pedig egyfajta szállóigévé vált. És az újraközlés apropója: Del Piero ma 37 éves!

Boldog vagyok a szerződéshosszabbításom miatt, régi vágyam teljesült ezzel. Mióta itt vagyok, azt szeretném, hogy a Juventusban fejezzem be a karrierem. Mivel a klubvezetéssel ugyanaz volt a célunk, így nem volt nehéz egyezségre jutnunk.

A Juventus jelképének tartanak, mit jelent számodra csapatkapitánynak lenni?

Kiskorom óta juventino voltam, és egy álom vált valóra azzal, hogy a Juve játékosa lettem. Fontos számomra, hogy mindig egyre jobb teljesítményt nyújtsak, de mégis azt kell mondanom, hogy a legnagyobb dolog, amit elérhettem, hogy a kedvenc csapatom kapitánya lehettem.

2008-ig szól a mostani szerződésed. Mit szeretnél addig elérni?

Jelenleg a játék a legfontosabb a számomra, bár természetesen nem csak ebből áll az életem. A céljaim? Természetesen szeretném megszerezni a harmadik csillagot a Juve mezére, azaz megnyerni a 30. bajnoki címet. Rengeteg győzelmet értünk már el együtt, megnyertük a BL-t, és sok egyéb fontos trófeát.  A siker természetes ennél a klubnál, és folytatni akarjuk a győzelmeket.

És mi a helyzet az egyéni elismerésekkel, mint az Aranylabda, vagy a jól szerepelni válogatottban ?

Még legalább őt évig van lehetőségem további sikereket elérni. Az aranylabdára az idén esélytelen vagyok, de talán jövőre máshogy lesz. A válogatottal ott vagyunk az EB-n, és természetes, hogy szeretnénk valami nagy sikert elérni.

Mi lesz veled 2008 után? Vezető leszel, esetleg más területen folytatod?

Rengeteg idő van még addig. Roberto Bettega nyugodt lehet, nem török a pozíciójára. Még akár 10 évig szeretnék játszani. Mindenesetre még nem gondolkodtam a futball utáni karrieremen.

Ha visszatekintesz az eddigi pályafutásodra, melyik volt a legfontosabb, legemlékezetesebb győzelem?

Szerencsére van miből választanom. Az első sikerek mindig fontosak, de a többi is felejthetetlen. Megnyerni a BL-t, vagy az Interkontinentális kupát kivételes pillanatok. Ha mégis ki kell emelnem egyet, akkor a tokiói Interkontinentális kupa megnyerését mondanám. Mégpedig azért, mert egy 3 éves szakaszt koronázott meg, amelynek során megnyertük a bajnokságot, a BL-t és az európai szuperkupát. Számomra azért is fontos az a mérkőzés, mert egy ilyen meccsen győztes gólt szerezni igazán nagyszerű dolog.

Az a gólod a legemlékezetesebb?

Azt hiszem a fontos és szép gólok sokáig megmaradnak az ember emlékezetében, de igen, valóban ez volt a legemlékezetesebb.

Ha lehetne, melyik meccseket játszanád újra?

Nincs sok ilyen, de azért néhány döntőt újrajátszanék. És néhány mérkőzést a válogatottal.

Kik voltak azok a játékostársak, akik a legfontosabbak voltak?

Amikor a Juventushoz kerültem, nagyon sokat tanultam az olyan tapasztalt játékosoktól, mint Vialli, Ferrara, vagy Di Livio. Segítettek érett játékossá válni, nagyon fontos volt a példamutatásuk egy olyan 19 éves fiatalnak, mint amilyen akkor voltam. Vialli kiemelkedő egyénisége volt annak a csapatnak, úgy mint ma Ferrara. Aztán voltak mások, akik kiemelkedő technikai tudással rendelkeztek, és sokat tanultam tőlük a játékban. Ilyen volt Baggio és Zidane. Lehetetlen egyvalakit kiemelni, mindannyian fontosak voltak.

Van-e olyan valaki, aki szerinted túl korán hagyta el a Juvét?

Szerettem volna többet együtt játszani Vierivel. Neki akkor ment a legjobban, mikor én sérüléssel bajlódtam. Mire felépültem, ő távozott tőlünk. Így mindig örülök, ha a válogatottban együtt játszunk.

Hogyan hatott Lippi a pályafutásodra?

Szinte az egész juvés karrierem végigkísérte, hiszen egy szezont játszottam Trapattoni, kettőt pedig Ancelotti irányításával, ezen kívül csak Ő volt az edzőm. Kiváló kapcsolatban voltunk mindig. Minden győzelmet együtt értünk el.

A Juventusnál töltött 10 év sajnos nem volt mentes a szomorú pillanatoktól sem. Számodra fontos személyeket vesztettél el: például édesapádat, Ginót, Andrea Fortunatot, Agnelli elnök urat, és Vittorio Chiusanot.

Természetesen a legfájdalmasabb édesapám elvesztése volt. A mai napig nagyon hiányzik. Az Ügyvéd úrról rengeteg cikket olvastam, és a legjobban az fogott meg, ahogy egy helyütt nevezték: Olaszország Királya. Mert valóban, öt évtizeden keresztül óriási hatása volt az emberekre, és az olaszok életére. Chiusano elnök úr rengeteget dolgozott, és csak a legnagyobb tisztelettel tudok rágondolni. Andrea egy évig volt a csapattársam, és láttam, ahogy a betegség tönkreteszi. Övé volt a legnagyobb tragédia mind közül. Agnelli és Chiusano hosszú életet élhettek, Andreának ez nem adatott meg.

A Juventus-Bologna mérkőzés előtt köszöntötted a szurkolókat. Az ő támogatásuk mindig lényeges volt a számodra.

Ez természetes, de ezt kell mondanom, hogy Olaszországban nem a legjobb a szurkolókkal a kapcsolat, mert túl távol vannak a pályától. Nagyon tetszik, ami Angliában van: gólt lőni és együtt ünnepelni a nézőkkel – ez régi álmom. Ez nálunk nem lehetséges, de ennek ellenére a szurkolókkal nagyon intenzív a kapcsolatom. Az elmúlt évek sikereiben ők is benne vannak.

Forrás: Hurrá Juventus 2003 november