Kezdődik az idény, és mi idén sem maradhatunk túlfűtött érzelmektől mentesek. Az előző szezon során hatalmas sikerrel futott gyűlölködős sorozatunk, szurkolók ezrei nézték ökölbe szorult lábujjakkal a meccset, arra gondolva, hogy dögöljünk meg, amiért kedvenc csapatukról / valamelyik szimpatikus kiscsapatról csúnyákat írtunk. Vállaljuk! Ismét előhoztuk a garázsból páncélozott autóinkat, lemostuk őket (egy szál bőrtangában), majd nekiláttunk megírni idei kilencedik hangulatkeltésünket.

Kezdődik az idény, és mi idén sem maradhatunk túlfűtött érzelmektől mentesek. Az előző szezon során hatalmas sikerrel futott gyűlölködős sorozatunk, szurkolók ezrei nézték ökölbe szorult lábujjakkal a meccset, arra gondolva, hogy dögöljünk meg, amiért kedvenc csapatukról / valamelyik szimpatikus kiscsapatról csúnyákat írtunk. Vállaljuk! Ismét előhoztuk a garázsból páncélozott autóinkat, lemostuk őket (egy szál bőrtangában), majd nekiláttunk megírni idei kilencedik hangulatkeltésünket.

Idén kissé finomítottunk a koncepción, hogy az érzékeny lelkűek is be tudják fogadni ezt a rendhagyó beharangozót. A szemétláda _benito és a Jóságos Dino fogunk írni vasárnapi ellenfelünkről, a Napoliról. Ne is húzzuk az időt, csapjunk bele, kurkásszunk a múltban!

Legnagyobb sikerük:

Az 1980-as évek végének csapatára minden fociszerető csak csettinteni tudott: Maradona, Careca, Alemao, Ferrara neve már sejteti, hogy milyen erősségű volt ez a Napoli - nyert is két scudettót, meg egy Uefa Kupát. Ne feledjük a 60-as és 70-es éveket sem: Dino Zoff és Altafini korszakos egyéniségek voltak, akik később a Juventusban is bizonyítottak.

A _legészakibb afrikai város sikereihez vagy nagyon messzire kell visszamennünk, vagy be kell érnünk olyan sikerekkel, amik egy Juventusnál természetesnek vehetők. Nyeregettek bajnoki címeket, például a C1-ben és a B-ben is, sőt, Nápolyba került egyszer a legalacsonyabb presztízsű európai kupa is. A legkomolyabb sikernek azonban mégis azt kell elkönyvelnünk, hogy a városban nem tört ki pestis-, kolera-, vérhas-, motaba járvány a konstans szeméthegyek miatt.

Legnagyobb játékosuk

Hát nyilván az a köpcös, később sajnos drogozáson ért (de megbánta!) zseni, akinek nápolyi időszaka alatt egyszerűen nem lehetett meghatározni az árát, mert bármennyi pénz kevés lett volna érte. A transfermarkt.de tavaly megpróbálta kiszámolni, hogy a mai viszonyok között mennyit kellene letenni Maradona játékjogáért, de olyan hosszúságú számsor jött ki, hogy a honlap szervere összeomlott. Óriásit húzott a Napoli, amikor 1984-ben Barcelonából Olaszországba csábította. Az általam valaha látott legnagyobb zseni, talán a focitörténelemben még nem volt olyan, aki csapatainak (az argentin válogatottnak és a Napolinak) ekkora húzóerőt biztosított volna.

Hát az nyilván a dagadt, drogos csaló, aki játékosnak nem volt rossz, de hogy túlértékelt, az tökéletesen kiolvasható a pályafutásából. Hiszen a Barcelonából a szeméttelepre igazolni egyáltalán nem előrelépés. Persze annyira nehéz sem volt elhozni, csak meg kellett ígérni neki, hogy tolhatja két pofára a herkát, akkor sem lesz baja, mert kicserélik a vizeletmintáját egy kilencéves kóristafiúéra. Maradona azóta volt már bukott kommunista diktátor cimborája, vérciki tévéműsor házigazdája és kontár szövetségi kapitány. Mindegyikkel elbukott.

Mit játszottunk tavaly?

Januárban simán kikaptunk 3-0-ra, tavasszal 2-2 lett.

Annyira fel voltunk készülve a Nápolyban gazdagon özönlő kamubüntetőkre, hogy nem fordítottunk megfelelő figyelmet a játék többi részére, így Nápolyban alaposan elverték a történelmi mélyponton levő csapatot, az utolsó körben, Torinóban pedig már mindkét csapatnak mindegy volt, mi történik a pályán. (2-2 történt).

Mi lesz idén?

A Napoli idén sem tűnik gyengébbnek, talán csak a sorozatterhelés miatt lehetnek problémáik. Nem valószínű, hogy hazai pályán, a páratlanul fantasztikus közönsége előtt győzhetne ellene a Juventus.

Ha valahol, hát itt muszáj lenne játszatni Quagliareallát. Ebben az esetben 47 gólos győzelem várható, de ha a kis cigányt megint padoztatja Conte, akkor sem áll még kétszámjegyű eredmény alatt a halszagú maffiások gyülevész hordája.

Miért szimpatikus/antipatikus a Napoli

A város - talán pont a belekódolt káosz miatt - csodálatos hangulatot áraszt. Ne feledjük, hogy Nápoly a pizza bölcsője, a fekvése (a városé, nem pedig a pizzáé) pedig gyönyörű. A nápolyi nők szebbek az olasz átlagnál. A nápolyiak fanatikus közönségét pedig már dicsértük. Moggi és Lippi személye erős kapocs a Juventus és a Napoli között, így még egy fontos ok, hogy szimpatikusnak találjuk vasárnapi ellenfelünket.

Az északolasz emberek jobbára azért utálják őket, mert hiába dolgoznak és keresnek sokat, a pénz egy része az ingyenélő déliekre megy el. Olyan ez, mint a nyugatnémeteknek a keletiek: oké, hogy egy tőről fakadnak velük, de ha fáj is beismerni, azért szebb lenne az élet, ha ott érne földet egy kurva nagy meteor. A csapat meg elsősorban azért antipatikus, mert a nagyok közé vágyást azzal kezdték, hogy bírókat vásároltak, aminek köszönhetően olyan arcátlan mennyiségben kezdtek el nekik (főleg hazai pályán) büntetőket befújni, hogy nem csoda a kiváló nápolyi statisztika. És akkor még nem is mondtuk, hogy az olasz futball ránézésre egyik legnagyobb férge is ott rontja a levegőt.