Középutas megoldásként csak részben engedelmeskedett a csapat a tegnapi felszólításunknak: csak kicsit rontottak, így egy újabb döntetlennel bővült az idei eredménysor. Az eredmények szerencsés alakulása miatt ez azonban még mindig első helyet jelent a tabellán. Mivel mi tényleg olyan jól tudjuk, hogy csoda, hogy nem mi ülünk a kispadon, nosza, elemezzünk!
Középutas megoldásként csak részben engedelmeskedett a csapat a tegnapi felszólításunknak: csak kicsit rontottak, így egy újabb döntetlennel bővült az idei eredménysor. Az eredmények szerencsés alakulása miatt ez azonban még mindig első helyet jelent a tabellán. Mivel mi tényleg olyan jól tudjuk, hogy csoda, hogy nem mi ülünk a kispadon, nosza, elemezzünk!
Elöljáróban: a tegnapi Chievo-Juve a meccs nagy részében unalmas, nézhetetlen összecsapás volt, ami tökéletes érv lehet a Serie A ellenségei számára. Lassú tempó, mezőnyjáték, sok átadási hiba jellemezte az összecsapást. Igazi helyzet, sőt, kapura lövés sem nagyon volt, így az eredmény, azaz a duplanulla híven kifejezi amit láttunk. Jellemző, hogy Sorrentino első védésére a 75. percig kellett várni - ekkor mondjuk elég nagyot kellett nyújtóznia Pepe lövésénél (mondjuk Del Piero kapufája még ez előtt volt, ahhoz nem sok köze volt a kapusnak). Buffonnak meg magának kellett gondoskodnia az izgalomról amikor a 10. perc környékén meggyűlt a baja egy szabadrúgással. Ezen kívül nem sok dolga volt.
Persze a Milan elleni meggyőző játék után mást vártunk, de a két héttel korábbiakból nem sok dolog köszönt vissza. Conte ezúttal is a 4-1-4-1-es felállást választotta, a kezdő is ugyanaz volt, mint a Milan ellen. A játék azonban több elemben is különbözött: míg majlandiak ellen feltűnő volt, hogy mindig volt megjátszható ember, tegnap gyakran láthattunk olyat, hogy a Juve játékosai meglehetősen elszigeteltek, és nem segítik ki egymást, nem mutatják magukat. A csapatrészek együttmozgása nem igazán valósult meg. Szerencsétlen Vucsinics hiába próbált visszalépni labdákért, esélye sem volt a zártan védekező hazaiak ellen. Némi változást az jelentett, amikor Del Piero pályára lépett: két csatárral egyértelműen veszélyesebbek voltunk.
A zárt védekezést persze a széleken esetleg fel lehetett volna törni, de ehhez normális szélsőjáték kellett volna. Ehhez képest Kraszics a csapat legrosszabbja volt, gyakorlatilag jó megoldás nélkül. Mára már a korábbi gyorsasága is eltűnni látszik, cselezni meg soha nem tudott, így nem sok esély volt arra, hogy a jobb szélről veszélyt alakítsunk ki. Ha a szerb nem szedi össze magát, akkor egyáltalán nem lenne baj, ha a télen megszabadulna tőle a Juventus... Pepe a bal oldalon aktívabb volt, de veszélyt ő is csak akkor jelentett, amikor visszakerült az eredeti posztjára.
Feltűnő volt a rengeteg rossz passz és labdakezelési pontatlanság, amelyek miatt a támadásaink körülményesek és lassúak voltak. Még Pirlo is többször eladta a labdát, ami pedig eddig eddig nem nagyon volt jellemző. Ezzel kapcsolatban az merült fel bennem, hogy vélhetően a válogatott meccsek terhelése miatt volt fáradtabb. A legrémisztőbbek egyébként a meccs hajrájában bemutatott labdaeladások voltak a védelemben, amikor elég kaotikus volt néha a helyzet a térfelünkön. Persze a pontatlan passzokhoz hozzájárul a Chievo jól megszervezett védekezése, amelyekben nem kis szerepet szántak a jó időpontban elkövetett kisebb-nagyobb szabálytalanságoknak is. (Cesar egy könyökösért az első félidőben akkora pirosat érdemelt volna amúgy, mint a ház.) Jellemző pillanat volt a második félidőben, amikor úgy tűnt, hogy a Juve végre kontrázhat - de aztán láttuk, hogy hiába indulunk a hazaiak labdavesztéséből, 6(!) emberük van hátul... Emellett jól levédekezték a középpályásainkat, és nem sok szabad területet hagytak.
A sok negatívum mellett néhány pozitívumról is essen szó: a clean sheet akkor is számít, ha ehhez egyrészt kellett DP mentése, illetve hogy nem egy viharosan támadó ellenféllel szemben sikerült elérni. Del Piero pályára lépése jót tett a támadójátéknak, bár a helyzetét befejelhette volna... (illetve előtte jobban is átvehette volna a labdát) Barzagli ismét megbízható volt, egyértelműen a kezdőben a helye, és a válogatott behívót is megérdemli. Estigarribia bíztatóan mutatkozott be, továbbra is reményteljes futballistának tűnik. Végezetül: a csapat végig ment, akart, egyszerűen nem ment tegnap a játék.
A következő fordulóban a Genoát fogadjuk, a hírek szerint minden jegy elkelt a meccsre, így ki lehet (kell) használni az új aréna hatását, és győzelemmel hangolni a közelgő Fiorentina, Inter, Napoli sorozatra. És hátha az már egy olyan találkozó lesz, ami a szívbetegeknek kevésbé ajánlott.
