A minap könnyelműen beígértük, hogy a tavalyi nagy sikerre való tekintettel a hetet ismét a Milan elleni gyűlölethullámnak szenteljük. Azonban sajnos ökölbe szorított kezünk egyetlen posztot sem püfölt bele a kibertérbe - eddig. Kezdődjön hát!
A minap könnyelműen beígértük, hogy a tavalyi nagy sikerre való tekintettel a hetet ismét a Milan elleni gyűlölethullámnak szenteljük. Azonban sajnos ökölbe szorított kezünk egyetlen posztot sem püfölt bele a kibertérbe - eddig. Kezdődjön hát!
Először is talán arra kellene valamilyen magyarázatot adnunk, miért nem gyaláztuk eddig a Milant. A magyarázat nagyon egyszerű: a hétvégi ellenfelünk jelentéktelensége egyfajta alkotó válságot okozott blogunk sziporkázó kreativitású kollektívájában. A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy rengeteg ziccer kínálkozik a Milan piszkálására, amelyeket már egy alapfokú internetes trolltanfolyam elvégzése után röhögve kihasznál az ember.
Most emlegessük fel Ibrahimovicsot, Gattusot, van Bommelt, Cassanot? Vagy Silvio "Pedobear" Berlusconit? Rúgjunk bele Zambrottába? Csúfolódjunk Robinhón? Röhögjünk azon, hogy még egy saját stadionjuk sincs? Csináljunk hülye szóvicceket a játékosaik nevéből? Emlegessük fel Abbiati ugrálását ("chi non salta rossononero")? Gúnyolódjunk előre azokon, akik mindezt véresen komolyan veszik? Persze, megtesszük, és még többet is.
De el kell mondanunk, hogy némi szomorúsággal tesszük ezt. Miért? A Milan jelentéktelen volta, amely különösen feltűnő a Juventus nagyszerűsége mellett - nos, ez kicsit még a hozzánk hasonló, kemény férfiakat is elkedvteleníti.
Ikertornyok
(Igen, ez nekünk egy poszt!)
