Kicsit nyugodjunk meg, mielőtt rossz irányba vinne minket a lendület. Négy meccsen vagyunk túl, még mindig nagyon korán van bármiféle végleges ítélet kimondásához, de a cataniai meccsel tulajdonképpen lezárult a rajtnak nevezett időszak – a Juve számára feltétlenül – ezért már valamiféle mérleget már a Milan elleni rangadó előtt tudunk vonni. Van mögöttünk három jó, egy elfogadható és négy rossz félidő, nyolc pontot sikerült szerezni, ami egy teljesen átformált csapattól nem is lenne rossz, kivált, ha hozzávesszük, hogy úgy hasítunk bele az októberbe, hogy a Juventus áll a tabella élén. Ha viszont hozzávesszük, hogy eddig csak olyan csapatokkal játszottunk, amik valószínűleg a tabella alsó részében, vagy a kiesés ellen fognak küzdeni, máris van okunk feltételezni, hogy az ott a levesben bizony bab, és nem hús.

Kicsit nyugodjunk meg, mielőtt rossz irányba vinne minket a lendület. Négy meccsen vagyunk túl, még mindig nagyon korán van bármiféle végleges ítélet kimondásához, de a cataniai meccsel tulajdonképpen lezárult a rajtnak nevezett időszak – a Juve számára feltétlenül – ezért már valamiféle mérleget már a Milan elleni rangadó előtt tudunk vonni. Van mögöttünk három jó, egy elfogadható és négy rossz félidő, nyolc pontot sikerült szerezni, ami egy teljesen átformált csapattól nem is lenne rossz, kivált, ha hozzávesszük, hogy úgy hasítunk bele az októberbe, hogy a Juventus áll a tabella élén. Ha viszont hozzávesszük, hogy eddig csak olyan csapatokkal játszottunk, amik valószínűleg a tabella alsó részében, vagy a kiesés ellen fognak küzdeni, máris van okunk feltételezni, hogy az ott a levesben bizony bab, és nem hús.

Szögezzük le, tulajdonképpen szerencséje volt a Juventusnak, hogy nem veszítette el a cataniai meccsét. A szicíliaiaknak volt a gólon kívül három olyan ziccerük, amiből simán gólt lőhettek volna, miközben a Juvénak komoly gondjai akadtak nemcsak a támadások felépítésével, de most először a védekezésével is.

Láttuk éveken át, nem vagyunk meglepve, hogy Grosso emberhátrány, és sajnos De Ceglie sem jobb nála sokkal, de a Ziegler-ügy bumfordi intézésén már kidurrogtuk magunkat, úgyhogy most inkább a jelenlegi helyzetre koncentrálunk. A balhátvéd helyzet márpedig hatással van az egész csapatra, méghozzá úgy, hogy hiába van Eliánk, Estigarribiánk (még inkább Giaccherinink), egyik sem játszhat Grossóék előtt, hiszen ide olyan szélső kell, aki besegít a mögötte játszónak, márpedig erre a fentiek alkalmatlanok. Marad tehát Pepe, akinek megvannak az erényei, de ha ő stabil kezdő a csapatban, az sok mindent előrevetít a szezont illetően is. Valójában kibírható lenne ez is, ha a rendszer egy 4-3-3-ra hajazna, és a fenti játékosok egyike indulna Pepe elől (vagy Quagliarella, róla később), de Conte ragaszkodik a szisztémájához.

Sajnos a védelem közepe sem működik, és még sajnosabb ez nem Barzagli hibája, hanem Chiellinié, aki két jó meccsére két borzalmasan rosszat tett rá. A Grossóval összehozott góljuk mellett Giorgiónak volt két botrányos helyezkedési hibája, és egyszer eladta a labdát az ötösön, ami azért elgondolkodtatja az embert. Neki egyébként is muszáj jól játszania, mert a leeresztett kesztyűkkel álló Juve-középpálya nagyon keveset szűr, sokat kellene egy az egyben védekeznie, ami elvben az egyik nagy erőssége, de idén ebből nem sokat látunk. Ahogy Darti posztjából is kiderül, mi már túlléptünk azon, hogy eretnekség-e a Barzagli-Bonucci kettősben gondolkodni, legalább egy próba erejéig.

A csapat Pirlóra utaltsága tegnap azért is jött ki különösen látványosan, mert csendesebb meccse volt az irányítónak is. Egy hét alatt három meccs már sok neki, nem is akarnánk bántani, hiszen eddig igazából ő volt az egyetlen, akit maradéktalanul tudtunk dicsérni. Cataniában nem ment neki, és ettől a Juventus is egy fokozattal gyengébb volt, ami csak azért ijesztő, mert mi van, ha mondjuk megsérül egy hónapra. A támadók közül Matriban hiába bíztunk, hogy az első gólja átszakítja a gátat, Kraszicsnál viszont bejött: rettenetes első félideje utána a góllal már mutatott valamit a tavaly őszi játékából. Márpedig a balszél gondjai miatt rá óriási szüksége lenne a csapat támadójátékának. Viszont az furcsa volt, hogy – már nem először – kidöglött a meccs végére, talán meg kéne kérdezni az oroszokat, milyen cuccot toltak neki anno.

Marchisióról és Vidalról egyszerre kell beszélnünk, hiszen a két játékos – legalábbis szerintünk – Conte szisztémájában riválisa kellene, hogy legyen egymásnak. Marchisio lassan már Szent Tehén lesz, Conte egyértelműen alapemberként számít rá, pedig azon a poszton, ahol általában játszik, Vidal erényei sokkal jobban előjöhetnének. Cataniában viszont egyikük sem a helyén játszott, aminek meg is lett az eredménye: nem sok hasznát láttuk egyiknek sem, ráadásul Vidalt nem kell ilyen közel játszatni a kapuhoz, mert nem támadó. Viszont sokkal gyorsabb Marchisiónál, és sokkal jobban szerel nála (Claudio tegnap megúszott egy második sárgát, mindkettőt lassúsága miatt kapta volna), ellenben a kapu előtt megbízhatóbb. Ha például tegnap ő kerül ziccerbe Vidal helyett, valószínűleg bevágta volna, nem úgy, mint a chilei, aki már Sienában is parkolóba helyezett egy ziccert. Mivel Conte sokkal előbb ülteti padra Vidalt, mint Marchisiót, csak a vállunkat tudjuk vonogatni, de egy tanácsunk azért van: ha már feltétlenül játszatni kell az ábrándos tekintetű fedezetet, akkor játsszon Pirlo ÉS Vidal előtt egy fél sorral. A chilei kihúzódhat balra – besegítve az ügyefogyott balhátvédeknek), Marchisio pedig egy új passzsávot nyitna meg Pirlo előtt, ha nem lehet megindítani egyik szélsőt sem.

Ütközni kéne...

A Catania bemutatta azt is, miért van erre szükség. Delvecchio és Almiron a saját, a visszalépő Bergessio a Juve térfelén helyezkedett úgy, hogy Pirlónak ne hagyjon levegőt, a 4-1-4-1-es felállás miatt ez egyben azt is jelentette, hogy a legközelebbi társ (akinek érdemes is passzolni) nagyon messze volt az irányítótól. Az október kőkemény lesz, jön a Milan, aztán a Fiorentina, a hónap végén meg az Inter. A Milannak még örülhetünk is, hiszen a nyugdíjasok sorozatban nyomják a vasárnap-szerda kombókat, és sérültjeik is vannak, de egy Nocerino-van Bommel kettősük azért lesz, és egyelőre úgy néz ki, a Juve ellen ez már elég is lehet (ettől még persze egész héten úgy fogunk tenni, mintha bombafavoritok lennénk, nyomon is követhetik a soros heti gyűlöletcunamin).

És akkor Quagliarella. Ha vitába is akarnánk szállni azzal, amit Darti írt, azt azért látnunk kell, hogy Q nem Conte kedvence. Amikor szóba került a nyár végén az eladássa, azt hittük, csak egy rossz vicc, de úgy tűnik, tényleg valami baja van vele. Pedig ő pont az a játékos, akire szükségünk lenne. Nagyon labdabiztos, technikailag tökéletesen képzett, elég gyors is, a 16-oson kívülről meg tán veszélyesebb, mint bárki a csapatban. Hogy idehoztuk a nyakára Vucsinicset, már eleve hülyeség, mert nem seconda, hanem prima punta kellett volna a keretbe, de az, hogy esélyt sem kap a bizonyításra, minimum unfair. Nem hülye ötlet egyébként együtt kezdetni őket, Matri úgyis nagyjából haszontalan sajnos.

Egyelőre nem tehetünk mást, mint várjuk, hogy a kulcsjátékosok közül valaki felzárkózzon Pirlo mellé. Mert egyelőre a legvisszafogottabb felállásában is négy csatárral felálló Juventusnak a Parma elleni parádét leszámítva kerek egyes a meccsenkénti gólmutatója, ami elég kevés. Ha hozzávesszük, hogy nincs senki a csapatban, aki már két gólnál tartana, azt is láthatjuk, hogy senki nem kezdte közülük bombaformában a szezont. A fonal elkapása igazán időszerű lenne a pálya mindkét oldalán, hiszen teljesen mindegy, milyen formációban küldi pályára a csapatát Conte, ha Kraszics lefut mindenkit, beadásaiból Matri és Vucsinics/Quagliarella ontja a gólokat, Chiellini pedig egyrészt gatyába rázza az övéit hátul, másrészt ő maga is gatyába rázódik.