Kezdődik az idény, és mi idén sem maradhatunk túlfűtött érzelmektől mentesek. Az előző szezon során hatalmas sikerrel futott gyűlölködős sorozatunk, szurkolók ezrei nézték ökölbe szorult lábujjakkal a meccset, arra gondolva, hogy dögöljünk meg, amiért kedvenc csapatukról / valamelyik szimpatikus kiscsapatról csúnyákat írtunk. Vállaljuk! A héten előhoztuk a garázsból páncélozott autóinkat, lemostuk őket (egy szál bőrtangában), majd nekiláttunk megírni idei első hangulatkeltésünket!

Kezdődik az idény, és mi idén sem maradhatunk túlfűtött érzelmektől mentesek. Az előző szezon során hatalmas sikerrel futott gyűlölködős sorozatunk, szurkolók ezrei nézték ökölbe szorult lábujjakkal a meccset, arra gondolva, hogy dögöljünk meg, amiért kedvenc csapatukról / valamelyik szimpatikus kiscsapatról csúnyákat írtunk. Vállaljuk! A héten előhoztuk a garázsból páncélozott autóinkat, lemostuk őket (egy szál bőrtangában), majd nekiláttunk megírni idei első hangulatkeltésünket!

Idén kissé finomítottunk a koncepción, hogy az érzékeny lelkűek is be tudják fogadni ezt a rendhagyó beharangozót. A Jóságos Tyler és én, a szemétláda fogunk írni vasárnapi ellenfelünkről, a Parmáról. Ne is húzzuk az időt, csapjunk bele, kurkásszunk a múltban!

Legnagyobb sikerük:

A Parma azt a bravúrt követte el, hogy több nemzetközi sikere van, mint hazai - de előbbiekből nem könnyű kiválasztani, melyik is a legnagyobb eredmény. Talán az európai Szuper Kupa 1993-as megnyerése kívánkozik az élre, hiszen a bombaerős Milant verték meg a kétmeccses párharcon - a második meccs hosszabbítás után lett 2-0 a pármaiaknak, ráadásul Milánóban! Ez bizony elismerésre méltó tett volt!

Csak ennyit mondanék erre:
1984/85 - A Parma kiesik a Serie B-ből
1984/85 - A Juventus megnyeri a BEK-et (Tragikus körülmények között - sajnos)

A pármaiak legnagyobb sikere, hogy már évek óta fürdőzhetnek a napfényen, nem gondolva arra, hogy korábban évtizedeken át dagonyáztak az alsóbb osztályok mocsarában.

Legnagyobb játékosuk:

A múltba tekintve számtalan kiváló játékost találhatunk a Parmánál, akik közül később többen is a Juventusban kötöttek ki. De mi mégsem nem közülük választottunk: Gianfranco Zola ugyanis mindenkit elhalványít! Ő ugyan pályafutása nagy részét a Chelsea-ben töltötte, 1993 és 1996 között a Parma játékosaként majdnem 0,5-ös gól/meccs átlagot hozott össze. Aztán egy bizonyos Carlo Ancelotti elképzeléseibe nem fért bele...

Hiba lenne ekézni a Parma korábbi játékosait, hiszen Cannavaro, Thuram (who?) és Buffon is játszott a sonkák csapatában (nyilván tévedésből). Unalmas lenne elővenni Crespót, aki egyébként ügyes, csak több csapatban fordult meg, mint ahányban nem. Ezért inkább röhögjünk újra azon a Buccin, aki 4x volt a Parma játékosa. Újra és újra megpróbálkozott más csapatoknál, de valószínűleg nem tolerálták azt a sajátos szokását, hogy minden bekapott gól után kirohant a partjelzőhöz rinyálni. Ráadásul két pármai időszak között a Torino kapuját is védte 160 meccsen, ami magáért beszél.

Mit játszottunk velük tavaly:

A Parma kiválóságát az is bizonyítja, hogy Giovinco vezérletével tavaly oda-vissza levertek minket. A torinói 1-4 sorsfordítónak bizonyult a Juve szempontjából: Quagliarella sérülése és Melo kiállítása sorsdöntőnek tűnt, de azon a meccsen a vendégek az első perctől kezdve szervezettnek és jobbnak bizonyultak.

Ez bizony nem volt kedves egyáltalán attól a csapattól, aki számos kiváló játékost köszönhet a Juventusnak. Így például Giovincót, aki tavalyi góljainak túlnyomó részét nekünk vágta. Ez a hat pont pont arra volt jó, hogy ne 1 pontnyira legyenek a kiesőzónától, nekünk pedig pont annyira hiányzott, hogy elérjük az EL-helyek egyikét. Nincs is mit magyarázni, önmagában az, hogy kétszer nyertek, elég ok ahhoz, hogy tiszteljük gyűlöljük őket!

Mi lesz idén:

A Parma iránti szeretetünk és nagyrabecsülésünk csak nőne, ha asszisztálnának a stadionavatóhoz, és udvarias vendégként nem vinnének el egyetlen pontot sem. Mondjuk 2-1-re nyerünk, úgy, hogy Giovinco ismét betalál.

Tyler romantikus alkat (ezért imád a szerkesztőség minden tagja vele hálni), ám én azt mondom, hogy Giovinco még kapura lövési lehetőséghez sem fog jutni. Egy büdös gólt sem lőhetnek! 2-0-ra nyerünk, egy pontot sem hagyunk nekik, kaparják össze mások ellen a bent maradáshoz szükséges kb harminchetet.

Ha komolyan is beszélünk egy mondat erejéig, akkor fontos információ lehet, hogy a Parma 3 meccs óta alázza a Juventust. Azt gondolom, hogy az új stadionban, az első bajnokin egyszerűen elfogadhatatlan lenne bármennyi pont nekik adása.

Miért szimpatikus/antipatikus csapat:

Ha valaki szívén viseli a fiatal, Juve-nevelésű futballisták sorsát, nem sok szimpatikusabb klubot találhat a Parmánál: Mirante, Palladino és Giovinco egyaránt a mi kutyánk kölke, így némiképp fokozott figyelemmel követhetjük, hogyan boldogulnak. Mellettük egykor minket boldogított Manuele Blasi is. De szeretjük őket azért is, mert náluk játszik Gobbi, aki vélhetően a Juventus iránti tisztelete és szolidaritása jeléül vette fel a klub egyik gúnynevét (gobbi - púposok).

^{Giovinco, Amauri, Palladino}

Ne vicceljünk, hiszen a Parma tavaly befogadta Amaurit!!!!! Elvittek hat pontot, túszként tartják Giovincót (jó, nem pontosan, de így is fel lehet fogni), náluk játszik Crespo, és még a Juventus kék-sárga és fekete-fehér színkombinációját is lekoppintották. Mit lehet ezen szeretni?

Kezdődjék hát az idény! Szántsuk fel az új stadion gyepszőnyegét, mutassa meg Conte és az egész csapat, hogy mennyire nagy királyok. Forza Juve!