2011. szeptember 11-én, több éves várakozás után a Juventus vadonatúj, saját tulajdonú stadionban kezdheti el a reményekkel teli (?) új idényt. A barátságos nyitányt (szeptember 8.) követően a vasárnap déli találkozó a Parma ellen már bajnoki pontokért zajlik. Megpróbálunk végigmenni a Juventus stadionjainak a történetén, szó lesz első tétmeccsekről, illetve néhány érdekességgel és praktikus tudnivalóval is szolgálunk. Kordokumentumok, eddig sehol nem olvasott információk. Mi ezzel köszöntjük az új korszakot.

2011. szeptember 11-én, több éves várakozás után a Juventus vadonatúj, saját tulajdonú stadionban kezdheti el a reményekkel teli (?) új idényt. A barátságos nyitányt (szeptember 8.) követően a vasárnap déli találkozó a Parma ellen már bajnoki pontokért zajlik. Megpróbálunk végigmenni a Juventus stadionjainak a történetén, szó lesz első tétmeccsekről, illetve néhány érdekességgel és praktikus tudnivalóval is szolgálunk. Kordokumentumok, eddig sehol nem olvasott információk. Mi ezzel köszöntjük az új korszakot.

Történelme során a Juventus több stadionban játszotta már a hazai meccseit: ha mindent összevetünk, akkor eddig 6 (nem számolva ide azokat az egyedi eseteket, amikor nem Torinóban fogadták az ellenfelet) létesítményről beszélhetünk. Az új lesz a hetedik. A Piazza D'Armi-n kezdődött az egész, az 1900-as bajnokság nyitómeccsén itt kapott ki a csapat az FCB Torinesétől 1-0-ra. (1900. március 11., gólszerző: Colongo). Sajnos a találkozóról semmilyen írásbeli tudósítás nem maradt fent az olasz lapokban, hiába a korabeli sajtó átvilágítása. Az olasz labdarúgás történetében itt játszott először külföldi csapat, méghozzá a lausanne-i Montriond. Majd 1904-ben jött a váltás.

A Piazza D'Armi

A következő 18 év

A Juventus a "Velodromo Umberto I" nevű stadionban folytatta, ahol a nyitányon 3-2-re győzte le az FCB Torinesét. A másnapi tudósítás szövege alig olvasható, és azt sem tudjuk meg belőle, hogy kik a gólszerzők. De legalább maradt nyoma! Ebben a stadionban már tribün is helyet kapott, egy egészen más élményt nyújtva a kilátogatóknak.

A Velodrome Umberto I, háttérben Peugeot-reklámmal

1907-ben a klub visszatért az időközben felújított Piazza D'Armi-hoz: 1907. február 3-án, az első igazi, vendéglátóként játszott városi derby-n csúnyán lepofozta a Torinó, miután 4-1-re győzött (a meccs odavágójáról már írtam korábban, itt elolvasható).

1908-ban a Corso Sebastopolira (nemes egyszerűséggel "Campo Juventus"-nak hívták, igaz, a most felépült stadion neve sem bonyolultabb) költözött a klub, és itt már egész hosszú időre, 14 évre rendezkedett be. Az első meccs a Pro Vercelli elleni volt 1908. március 8-án: ezen a napon egyébként kettős találkozóval avatták a stadiont, hiszen a nagyok meccsét megelőzően a Juventus tartalékok fociztak az FC Piemontese ellen.

A tartalékmeccsen 3-1-re győztek a vendégek, míg a másik találkozó - 0-0-ás félidő után - 2-0-ás Pro Vercelli-sikert hozott. A Juve pillanatok alatt szedett be két gólt (Rampini duplázott), és ez annyira megzavarta a hazaiakat, hogy módszeresen próbálták lerúgni a Pro Vercelli játékosait. A Juventus számára befejeződött a bajnokság...

Corso Marsiglia és Benito Mussolini

1922. október 22-én avatták fel a csapat új otthonát, a Corso Marsigliát. Ez volt az első olasz stadion, amely vasbetonból készült. Óriási sajtófelhajtás övezte a nyitányt, a La Stampa a világ legszebbjének nevezte a 15 ezer férőhelyes stadiont. A Juventus az ünnepi napon 4-0-ra megverte a Modenát. A létesítményben ekkor még nem volt villanyvilágítás, néhány hónap múlva azonban lett: Edoardo Agnellinek több fiatal, egyetemista labdarúgó arról panaszkodott, hogy nem tudják összehangolni a tanulást az edzésekkel. Az elnök azt gondolta ki, hogyha éjszaka edzenének a játékosok, akkor a napközbeni kötelezettségeiknek eleget tudnának tenni. Így 1923-tól már fényárban úszott a Corso Marsiglia.

Tizenegy év után ismét szedte a sátorfáját a csapat, és átköltözött egy olyan helyre, ahonnan aztán egészen 1990-ig nem mozdult: ez volt a Benito Mussoliniről elnevezett stadion. 1933. május 14-én avatták a Nemzetközi Diákolimpia versenyszámaival. A Juventus nem kívánta rögtön birtokba venni a hipermodern stadiont, a vezetőknek az volt a véleményük, hogy nem tenne jót a csapat teljesítményének. Aztán eljött 1933. június 29-e, és eljött az Újpest elleni Európa-Kupa mérkőzés, amelyen 22 ezer néző - köztük állami vezetők és egyéb előkelőségek - előtt a Juventus 6-2-re győzött. Néhány kép az ünnepi eseményről:

Virágok, vezérek, védés

Kivonulás, Combi-védés, Juve-gól

A világháború után Mussolini a menőségi skálán visszaesett egy pár egységet, ezért a stadiont átkeresztelték, innentől lett Stadio Comunale. Ehhez az időszakhoz is kötődik egy magyar szál: 1947. május 11-én itt játszották az olasz-magyar mérkőzést (3-2), amelyhez az a rekord kapcsolódik, hogy sem előtte, sem utána nem játszott még az olasz válogatottban ennyi focista ugyanabból a klubból - a kezdőcsapatből 10-en a Torino labdarúgói voltak. Csak egy ember, a kapus Sentimenti IV jött máshonnan, természetesen a Juventusból. Ha minden jól megy, a 90-es éveiben járó egykori kapusikon is ott lesz a szeptember 8-ai megnyitón...

A Stadio Delle Alpi

A Fifa Végrehajtó Bizottsága 1984. május 19-én úgy döntött, hogy a két kandidáló ország, Olaszország és Szovjetunió közül az előbbinek ítéli oda az 1990-es világbajnokság rendezési jogát. A helyszínek között Torinó is ott volt, és egyike lett azoknak a városoknak, akik a torna jóvoltából új stadiont kaptak. Elhelyezéséről sokáig vita folyt: akadt, aki azt szerette volna, ha a Comunale helyén épül egy teljesen új aréna. Voltak, akik a Piazza D'Armi helyén húzták volna fel. Végül a torinói önkormányzat 1986. május 22-én (tehát napra pontosan 10 évvel a római BL-győzelem előtt) úgy döntött, hogy a város észak-nyugati részén található Vallette negyedben legyen az építkezés. Az első tervek alapján még az sem volt végleges, hogy lesz-e atlétikai pálya a stadionban. Lett, és ezt utólag nagy hibának tartották. Sőt, volt, aki már előzetesen is annak tartotta. Gianni Agnelli 1986 decemberében, amikor a végleges terveket elfogadták, így nyilatkozott: "Feleslegesnek tartom a futópálya kialakítását. Ami még nagyon aggaszt, az az, hogy a város észak-nyugati részén gyakran van köd." Agnelli valóban rátapintott két nagy hibapontra, amelyet a későbbiekben a gyakorlat is igazolt: a pálya nagyon messze volt a lelátóktól, illetve előfordult, hogy a köd miatt nem lehetett meccset játszani.

"Camelot! Camelot..... Csak egy makett..."

A névválasztás nem volt egyszerű. A végleges, Stadio Delle Alpi elnevezés előtt a következő verziók születtek: Nuovo Stadio Comunale, Stadio Grande Torino, Stadio Gaetano Scirea (természetesen a halála után vetődött fel) és Stadio Vittorio Pozzo. A legnagyobb esély ez utóbbira volt, szinte biztosnak tűnt, hogy ez lesz a befutó - de aztán egyesek úgy gondolták, hogy Vittorio Pozzo neve összeforrt a fasizmussal, így elvetették az ötletet: ezzel a logikával nyilván vissza kellene adni az 1934-ben és 1938-ban nyert világbajnoki címeket is. Jegyezzük meg, hogy eközben Torinóban mind a mai napig vígan él és virul a Corso Unione Sovietica, és nem is egy jelentéktelen kis utcácskáról beszélünk...

A stadion építése sem ment könnyen: április végén már állt a létesítmény, viszont az utolsó bejáráson, április 26-án még számos hiányosságot fedeztek fel a Fifa képviselői - a környék közlekedési hálózata például még nem épült ki, miközben az átadásnak május 15-éig meg kellett volna történnie. A Juventusnak volt egy olyan elképzelése, hogy a Fiorentina elleni UEFA-kupa döntőjének hazai meccsét már az új stadionban játszhatná, de ez nem valósulhatott meg. Vittorio Chiusano klubelnök aggodalmának adott hangot, hogy a vb brazil-svéd mérkőzése előtt nem avatja fel senki a stadiont, így amikor mondjuk a svéd király betoppan a Delle Alpiba, még nem tudni, hogy milyen meglepetésekkel fog szembesülni.

Végül, az utolsó pillanatban sikerült megszervezni a megnyitót: 1990. május 31-én a Juventus és a Torinó játékosaiból álló vegyescsapat az FC Portót fogadta. A Delle Alpiba 41 ezer néző látogatott ki, és látta, ahogy a torinói vegyes - Skoro mesterhármasával és Alessio góljával - 4-3-ra győz. Jegyezzük le a történelmi tényt, amely az interneten még sosem került lejegyezésre: a bosnyák származású jugoszláv állampolgár, Haris Skoro volt az, aki a Stadio delle Alpiban az első gólt szerezte.

A Delle Alpi első pillanatai, Skoro gólörömével. Vitor Baia állt a kapuban

Visszatérés a Comunaléba...

2006 nyarán - az immár B-ligás - csapat áttette székhelyét az egykori Comunaléba, amelyet ekkor már Stadio Olimpicónak hívtak (közben ne feledjük, hogy a csapat 1990-től a Comunale átépítésének kezdetéig a stadionban edzett). Első meccse a Vicenza elleni 2-1-es győzelem volt, de túl sok szép emlék nem kötődik ehhez az átalakított Comunaléhoz: az átmenetisége szinte minden pillanatban érződött, Platiniék szelleme nem élt tovább a létesítményben.

...majd ismét az Alpok lábainál

Az új stadion elvi alapjait már 1993 év végén, tehát 18 éve lefektette az Agnelli-család. A Delle Alpi - annak ellenére, hogy rengeteg hibaponttal rendelkezett - nagyon intenzív és sikeres 16 évet zárt, ezért sokan szívesen emlékeznek rá. Az új stadion a világ egyik legmodernebbje, de nem ez határozza meg, hogy milyen Juventust láthatunk majd benne. A roskadozó Comunale nem volt épületes látvány, mégis: valósággal felzabálta az ottani hangulat a vendégcsapatokat.

Sokaknak azzal van baja, hogy a férőhelyek száma csupán 41 ezer. Ez nem akkora probléma, a Chelsea és a Liverpool sem játszik ennél sokkal nagyobb arénában. De tény, hogy a jegyvásárlás lehetősége beszűkült: ajánlatos a Juventus Membership tagság (ennek egyik formája a szurkolói kártya, amely külföldieknek nem kötelező), ezzel elővásárlási jog jár a belépőkre, egyébként pedig nézegessük a hivatalos jegyárusító helyként működő listicket.it oldalt - bár ne fetisizáljuk a meccsrejárást, vannak ennél fontosabb dolgok is a világon.

A stadion szinte külön városrészként fog működni. A legizgalmasabb egység, a klubmúzeum azonban csak tavasszal nyit, így ahhoz még várni kell.

Aki nem szeretné, hogy a stadion környékén előszeretettel lebzselő, helyi kisebbség a meccs közben feltörje az autóját, az parkolóhelyet is foglalhat a stadion közelében: ezt elvileg őrizni fogják, mint a szemük fényét. Fontos megjegyezni, hogy a lelátó és a pálya közötti legkisebb távolság 7 és fél méteres, így az ellenfél egy-egy gyűlöltebb labdarúgóját kényelmesen le lehet majd köpni.

Ígérjük, vasárnap mi is kipróbáljuk!