Van egy meccs, amely nélkül nem létezik nyári előszezon. Az olaszok második számú Szuperkupája, amelyhez egy ideig átokként ragadt a tézis, hogy aki megnyeri, az az új idényben nem lesz bajnok. Sőt, egy ideig az is tartotta magát, hogy aki itt veszít, az nyeri a scudettót. 1996-ban még élt ez a képlet, de arra, hogy az 1996-1997-es szezonban ekkorát fog hasalni a Milan, senki sem számított. Ami ugyanis történt, az a fizika és a foci törvényeinek ellentmondott: a Milan a 11. helyen zárt, mindössze 5 pont választotta el a kieséstől, a BL-től pedig már a csoportmeccsek során elbúcsúzott. De előtte még itt volt ez a meccs. Az 1996. augusztus 21-én játszott Milan-Juventusra tekintünk vissza.
Van egy meccs, amely nélkül nem létezik nyári előszezon. Az olaszok második számú Szuperkupája, amelyhez egy ideig átokként ragadt a tézis, hogy aki megnyeri, az az új idényben nem lesz bajnok. Sőt, egy ideig az is tartotta magát, hogy aki itt veszít, az nyeri a scudettót. 1996-ban még élt ez a képlet, de arra, hogy az 1996-1997-es szezonban ekkorát fog hasalni a Milan, senki sem számított. Ami ugyanis történt, az a fizika és a foci törvényeinek ellentmondott: a Milan a 11. helyen zárt, mindössze 5 pont választotta el a kieséstől, a BL-től pedig már a csoportmeccsek során elbúcsúzott. De előtte még itt volt ez a meccs. Az 1996. augusztus 21-én játszott Milan-Juventusra tekintünk vissza.
Bivalyerős a Milan. A Juventust még nem tudni
"A mai Milan-Juventus felvezetője lesz a két csapat - már mindenki által elkönyvelt - idei versenyfutásának. A bajnokság, a Bajnokok Ligája, az olasz kupa: számtalan lehetőség arra, hogy a következő szezonban összecsapjanak" - írta a találkozó napján a La Stampa. Franco Badolato újságíró szavaiban semmi meglepő nem volt, bár...
A Milan erősségét senki nem vitatta. Egy percre sem. Imponáló magabiztossággal nyerték meg 96-ban a scudettót, pokoli erős volt a keretük, bár a Bordeaux elleni 0-3-at, amellyel (a milánói 2-0-ás győzelmüket követően) kiestek az UEFA-Kupából, még sokáig az orruk alá dörgölték. Mindenki egyöntetű véleménye az volt, hogy toronymagas esélyesek. Nem csak a bajnokságban, de a BL-ben is. A Juvéval már más volt a helyzet: Lippi csapata megnyerte ugyan a BL-t, de vakmerő piaci húzásokat végrehajtva a csapat felét kicserélte a vezetőség: távozott (többek között) Vialli, Sousa, Ravanelli és Vierchowod. És jöttek olyan, kevésbé ismert nevek, mint Amoruso, Zidane, Vieri és Montero. A legnagyobb fogásnak pedig Boksics számított. A szakemberek és a szurkolók nem tudták, hogy mi lesz ennek a vége. Rui Costa, a Fiorentina játékosa kijelentette, hogy a Juve örülhet, ha a harmadik helyre odaér. Persze azért voltak bizakodásra okot adó események, például amikor az Ajaxot legyilkolták, apró darabokra szeletelték, aztán énekelve táncoltak a sírján. Úgyhogy, azért nagyon nem féltették a csapatot, de a Milan sansza jobb volt egy kimagasló idényre.
"A Milant joggal tartják a bajnokság esélyesének" - ismerte el Marcello Lippi, aki az új igazolásnak, Zidane-nak a szerepéről is beszélt: "Nem azt akarom, hogy úgy játsszon, mint Deschamps vagy Furino. Ő már egy kész focista, saját stílussal. Azt szeretném látni tőle, hogy hatékonyan támad és megfelelően védekezik." Minek bonyolítani...
Alen Boksicstól sokat vártak a Juventusnál, és bár a közvélekedés az, hogy nem volt igazán jó idénye, ez a kevés lőtt gólja ellenére sem igaz. Taktikai szempontból rendkívül fontos szerepet játszott abban a csapatban. Már 1996 nyarán is amiatt támadták, hogy a felkészülési meccseken kevés gólt szerzett: "Hamarosan formába kerülök, és úgy fogok majd játszani, mint Vialli vagy Ravanelli" - mondta Boksic, aki önmagát a "legelőretoltabb Juventus-védő"-ként jellemezte. És ez ugyan viccnek tűnik, de nem volt az (lásd az ezen a linken olvasható poszt utolsó mondatát).
A Milan a sérült Baggio és Weah, valamint a gyermeke születése miatt pluszpihenőt kapott Lentini nélkül készült a mérkőzésre. Akkoriban óriási tömegeket mozgatott meg ez a találkozó: ma már hihetetlennek tűnik, de 40 ezer jegy elővételben elkelt. A kezdéskor 67.963 néző foglalt helyet a lelátón - bevételi rekord a Berlusconi-kupa történetében.
Foci és K1
"Ez a foci sokáig juttathatja a két csapatot a nemzetközi kupában, de sok embert juttathat a kórházba is" - röviden ennyit írtak az esti találkozóról másnap. Hosszabban többet. A Milan 1-0-ra nyert, Evani 85. percben szerzett góljával. De ahhoz, hogy idáig eljutott, csodára volt szüksége: Rossi ezen a napon fantasztikusan védett, különösen az első félidőben. A Milan nem tudta pótolni Baggiót és Weah-t, bár Tabarez a második félidőben olyan taktikát alkalmazott (4-4-2), amely a pályán lévő Milan-játékosoknak jobban feküdt, ezért fel is javultak. Háború folyt, egy páros kiállítással. Savicevicet és Contét küldték le a 60. percben. A 85. percben eldőlt a meccs: Simone lövését Peruzzi kiöklözte, a kipattanót Eranio rúgta a kapuba: a Milan többet ért el annál, mint amire az érdemei alapján jogosult lett volna. Igaz, a sors kamatostul visszafizette ezt bő fél év múlva, a bajnokságban. A végén még Davids és Di Livio összeverekedett, de ez szinte következett az előzőekből.
Ez egy viszonylag szelíd jelenetnek tűnik
Ceccarini játékvezető teljesítményét mindkét oldal kritizálta: a Juventus szerint nem adott meg nekik egy jogos büntetőt, Tabarez viszont azt hozta fel ellene, hogy érvénytelenített egy Simone-gólt. A kiállítások körül is polémiák születtek. Conte nem értette a piros lapját: "Savicevic megütötte Del Pierót, amire én odamentem. Nem is szidtam, hozzá sem értem, erre kiállítottak." Di Livio viszont nem tagadott semmit: "Elismerem, hogy megütöttem Davids-ot, de a meccs lefújása után mindent tisztáztunk." Egy év és 4 hónap múlva már együtt harcoltak a Juventusért, hogy aztán ma már mindketten helyet kapjanak a klub valaha volt legfontosabb 50 játékosa között. Boban is látta, hogy ami történt, az nem volt helyénvaló: "Ez egy barátságos meccs volt, ehhez képest brutális dolgokat láthattunk. Remélem, a bajnokságban ezek nem ismétlődnek meg."
Lippi elégedett volt a csapatával, hiszen az tényleg jól játszott: "Egy remek Juventust láttam ma, és mások is így látták. Az történt a pályán, amit szerettem volna. Az új igazolásaink jól fociztak, Del Piero pedig ma is szenzációs volt. Két-három óriási helyzetünk is adódott, Rossit dícséri, hogy ezekből nem lett gól." Silvio Berlusconi, a Milan elnöke egészen furcsa nyilatkozatot tett: "Igazán mély benyomást tett rám a Juventus. Különös ez a kék mezük, szinte sugárzik belőle az erő. Az ellenfeleknek azt tanácsolom, hogy jobb, ha tartanak ettől a csapattól, nem lesz könnyű őket legyőzni".
Berlusconi talán már sejtette, hogy kiről fog szólni Olaszországban az 1996-1997-es idény.
Milan-Juventus 1-0 (0-0)
Milánó, 67.963 néző Vezette: Ceccarini.
Milan: Rossi - Reiziger, Costacurta, Baresi, Maldini - Albertini, Desailly (80' Ambrosini), Davids - Boban (80' Eranio) - Savicevic, Simone. Edző: Tabarez.
Juventus: Peruzzi - Iuliano, Ferrara, Montero, Pessotto - Conte, Zidane (58' Jugovic), Tacchinardi (58' Di Livio) - Boksic, Vieri (65' Ametrano), Del Piero. Edző: Lippi.
Gólszerző: Eranio a 85. percben.
Sárga lap: Savicevic és Maldini, ill. Tacchinardi és Ferrara.
Kiállítva: Savicevic és Conte a 60. percben.
