Győzelemmel zártuk az amerikai túrát, újra egy játékban levő mexikói csapatot vertünk, de a Chivas Guadalajara elleni meccset bizonyos szempontból nehéz a felkészülés részeként értelmezni. Volt ugyanis néhány olyan játékos a pályán, akit reményeink szerint keveset fogunk akcióközelben látni a szezon során, csípőből a kezdőben is akadt néhány ilyen. Vannak pozitívumok a győzelmen kívül is, de néhány emberről (újra) bebizonyosodott, hogy a Juventus nem az ő szintjük. Vagyis a hetedik helyen végzett Juventus az ő szintjük. Sok csatár, ehhez képest kevés helyzet, de újra kapott gól nélkül lehozott meccs: hajtás után ezek jönnek bővebben.
Győzelemmel zártuk az amerikai túrát, újra egy játékban levő mexikói csapatot vertünk, de a Chivas Guadalajara elleni meccset bizonyos szempontból nehéz a felkészülés részeként értelmezni. Volt ugyanis néhány olyan játékos a pályán, akit reményeink szerint keveset fogunk akcióközelben látni a szezon során, csípőből a kezdőben is akadt néhány ilyen. Vannak pozitívumok a győzelmen kívül is, de néhány emberről (újra) bebizonyosodott, hogy a Juventus nem az ő szintjük. Vagyis a hetedik helyen végzett Juventus az ő szintjük. Sok csatár, ehhez képest kevés helyzet, de újra kapott gól nélkül lehozott meccs: hajtás után ezek jönnek bővebben.
A Storari – Motta, Barzagli, Bonucci, Ziegler hátsó sornál már csak az előttük tevékenykedő Marchisio-Pazienza kettős tűnt félelmetesebbnek, mégsem kezdett rosszul a Juventus. Pasquato a bal szélen ugyan a világon semmit nem csinált, de Pepe aktív volt a másik oldalon, és a Quagliarella-Toni kettős is sokat volt játékban. Rögtön a meccs elején sikerült is megszereznünk a vezetést, egy indítást lekapcsoló védő elcsúszását Q köszönte szépen, és okosan tette el a labdát a kapus mellett.
A Chivas nem játszott jól, nem tudták kihasználni a pálya közepén meglévő sebességkülönbségből származó előnyt, a Juve sokat szabálytalankodott a középpályán, hogy megtörje a mexikóiak lendületét. Ez sikerült is, ráadásul Marchisio az első félidőben adott néhány kifejezetten jó labdát is a szélsőknek és a csatároknak, úgyhogy a játék képe alapján is megérdemeltnek volt mondható a vezetés. Motta néhány centi híján csinált egy tizenegyest, és volt két veszélyes szabadrúgása is a Chivasnak, de hol Storari (aki véleményünk szerint túl jó cserekapusnak) védett, hol a kaput sem találták el. 
Quagliarella és Pepe volt a két legaktívabb, utóbbi a szokásos foxikutya-stílusú szélsőjátékát hozta rengeteg brusztolással, leszegett fejjel rohangálással, és néhol eredményes visszatámadással. Quagliarella pedig egyértelműen a Juventus legjobb evilági játékosa (= Alexet nem számolva), és van egy olyan furcsa meglátásunk, hogy valamiért jobban megérti magát Tonival, mint Matrival. A lombrágó hajnalban is hozta, amit szokott, harcolt, verekedett, és néha egészen eredményesen tartotta meg a labdát, sőt, még jó passza is akadt (Q mellé lőtte, pedig ziccer volt).
A semmit nem mutató Pasquatót Kraszics váltotta, de a bal oldalon nem sokat tudott mutatni, pedig mi már régen vártuk, hogy egyszer kipróbáljuk ezt is, hiszen Oroszországban sok gólt szerzett 16-oson kívüli lövésekből, de ebből sem lett sok. Láthattuk még Grygerát középhátvédet játszani, később bejött Marrone és Pirlo is, de a játék képe nem sokat változott. A Juventus tulajdonképpen megérdemelten nyerte meg a meccset, hátul végig stabil volt a csapat, és az első félidőben az ellenfél térfelén is mutatott életjeleket.
Ennyit az amerikai túráról. Egy vereség, két győzelem, formálódó csapat – nagyjából ennyi a konklúzió. A többi inkább csak meglátás.
Vásárolnunk kell egy balfutót, aki védekezni is tud. Ezzel sajnos nincs mit kezdeni, szükség van rá és kész . A klub két ilyennel is tárgyalásban van, de Vargasért a Fiorentina egészen biztosan a világ pénzét kérné (a két klub kiváló viszonyára tekintettel), Bastosért pedig valamiért nem indultak meg Marottáék kellő vehemenciával, pedig a Lyon egy hónapja közölte, hogy a játékos eladó, várják a Juve ajánlatát. Ehelyett egyre több szó esik Vucsinicsről, aki egyébként jó játékos, csak éppen semmi szüksége nincs rá a Juventusnak, különösen egy 4-4-2-es rendszerben, hiszen a support striker posztján ott van a nála sokkal jobb Quagliarella-Del Piero kettős. Kicsit tartunk tőle, hogy Vidal kevés lesz a pálya közepére, mert Conte felállása inkább 4-3-3-ra emlékeztet a védekezésre tökéletesen alkalmatlan Krasziccsal a jobbszárnyon, de nincs mit tenni, Melo már kebabért áll sorba a sztambuli bazársoron.
A Juve sorsolása nem rossz, de muszáj lenne már jó formában kezdeni az idényt, mert az első 6-7 fordulóban nem nagyon lenne szabad pontokat veszíteni, hogy magabiztosan vághassunk neki a 9. fordulóval kezdődő rangadódömpingnek. Pont egy hónappal a rajt előtt vagyunk, azaz van még idő beépíteni a legfontosabb láncszemet (Vidal), és betömni az utolsó megmaradt lyukat, a balfutóét. Kicsit tartunk tőle, hogy sztárigazolás már nem lesz, hiába volt szó 30-40 milliós játékosokról. Még az is elképzelhető, hogy elégségesnek találjuk centerben a Matri-Toni kettőst, a balszélt pedig megoldjuk a Ziegler-De Ceglie (+ Marchisio) kettős tetszőleges sorrendbe állításával.
Ha viszont a legrosszabb forgatókönyv válik valóra, akkor hagyjuk, hogy a Roma kisemmizzen Vucsinicsért (18 millió!), és igaza lesz Tylernek, aki Nocerino visszahozatalát látta meg delírumos rémálmában.
