Korábban beígértük, hogy foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy ki lehet Del Piero utódja. Persze a klublegendák attól legendák, hogy nehéz - lehetetlen - őket pótolni. A Juventus lassan mégis kénytelen megpróbálni a lehetetlent: rátalálni arra a játékosra, akit az olasz sajtóban egyszerűen csak "dopo Del Pieroként", azaz Del Piero örököseként emlegetnek. Ki, kik lehetnek a megfelelő jelöltek? Egyáltalán: mi tehet valakit megfelelővé arra, hogy Alex utódja lehessen? Erről elmélkedünk egy kicsit a hajtás után.
Korábban beígértük, hogy foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy ki lehet Del Piero utódja. Persze a klublegendák attól legendák, hogy nehéz - lehetetlen - őket pótolni. A Juventus lassan mégis kénytelen megpróbálni a lehetetlent: rátalálni arra a játékosra, akit az olasz sajtóban egyszerűen csak "dopo Del Pieroként", azaz Del Piero örököseként emlegetnek. Ki, kik lehetnek a megfelelő jelöltek? Egyáltalán: mi tehet valakit megfelelővé arra, hogy Alex utódja lehessen? Erről elmélkedünk egy kicsit a hajtás után.
Kétség nem férhet hozzá, hogy Del Piero a Juventus történetének egyik legnagyobb alakja, aki mind játéktudását, mind eredményességét, mind emberi kvalitásait tekintve pótolhatatlannak tűnik. Sanyi neve összeforrt a klubbal, és hiába volt zseni Zidane, Nedved, vagy Buffon, akkor is ő volt "Signor Juve" az elmúlt 15 évben. Viszont lassan a pályafutása végéhez közeledik: vagy a mostani lesz az utolsó idénye, vagy esetleg még ráhúz egy utolsó évet, hogy egy nemzetközi sikerrel zárja karrierjét.
Alex sem nagyon tudja, ki pótolhatná
Ha Del Piero pótlásáról beszélünk, több kritériumot is figyelembe kell vennünk. A legegyszerűbb dolog talán az, hogy kell valaki, aki az ő posztján játszik. Az olasz csapatok igen gyakran két támadóval állnak fel. A prima punta a mi fogalmaink szerint a középcsatár, ilyen volt mondjuk Vieri vagy Trezeguet. A seconda punta általában játékügyesebb futballista, aki mélyebről indulva részt vesz a játék szervezésében is. Ezen a poszton játszik, játszott Alex, de gyakran megfordult itt Totti, Miccoli vagy Cassano is. (Az angolok álalában support strikerként említik ez a pozíciót)
A második fontos kritérium, hogy az utódnak nemzetközileg elismert klasszisnak kell lennie - vagy hamar azzá kell válnia. Erre már csak azért is szükség van, mert a 2006-ig bombaerős Juve utolsó előtti tagja vonul majd vissza Alex személyében. A csapatban ma vajmi kevés olyan játékos van (talán Buffon és Chiellini kivételével), akik igazi sztárok, és világszerte ismertek. Ennek több szempontból is jelentősége van: a nézők vonzásától kezdve a reklám szerződésekig, vagy a későbbi potenciális erősítések meggyőzéséig. A legtöbb nagy klubnak megvannak azok az emblematikus játékosai, akik révén mindenki ismeri őket (Real Madrid - C. Ronaldo, Casillas, Barcelona - Messi, Xavi, Milan - Nesta, Gattuso, MU - Giggs, Rooney stb.). A Juventusnak is óriási szüksége van egy ilyen sztárra.
Harmadsorban a "dopo Del Pieronak" vezéregyéniségnek kell lennie, aki több mint egy játékos. Segítenie kell a csapategység kialakításában, a fiatalok beépítésében, rutinszerzésében. Vállára kell vennie a csapatot a fontos meccseken, és el kell érnie, hogy ne ő legyen jó a csapattól, hanem a csapat legyen jó tőle.
Az sem árt, ha kötődik a klubhoz, amiben akár az is fontos lehet, hogy itt válik igazán érett játékossá - mint ahogy az Del Pieroval is történt. Persze ez nem létfontosságú kritérium, hiszen nehéz olyan valakit találni, aki megfelel ennek a kritériumnak - itt elsősorban a szerencse lenne a lényeges. A jelenlegi Juve viszont nem alapozhat a szerencsére, a vagy bejön, vagy nem hozzáállásra.
Mindezek után nézzük, kik jöttek szóba Alex pótlására, és vajon alkalmasak-e erre a felmerült játékosok?
A legvalószínűbbnek Sergio Agüero leigazolása tűnik jelen pillanatban. Na, álljunk csak meg egy pillanatra, ez ugyanis túl optimistára sikeredett. Szóval: a klub vezetése több ízben is kijelentette, hogy Agüero az egyik fő célpontjuk. Agüero nemzetközileg ismert játékos, aki fiatal kora ellenére már több éve Európában játszik. Alexhez hasonlóan bár néha támadó középpályásként vetik be, igazából csatárként érzi a legjobban magát. Azzal kapcsolatban azonban többekben is kétely merül fel, hogy alkalmas-e egy csapatot a hátára venni. Luciano Moggi egyenesen odáig ment, hogy kijelentette, hogy Agüero az Atleticot nem tudta győzelemre vezetni, így nyilván a Juventust sem tudja majd. Azaz ő túlértékeltnek tartja az amúgy Európa-szerte meglehetősen jó megítélésnek örvendő játékost. És persze ott az örökös kétség a Spanyolországból a Serie A-ba érkezőkkel kapcsolatban: vajon képes lesz-e a jóval keményebb olasz védekezéssel szemben érvényesülni? A kivásárlási ára és a fizetése egyaránt igen magas: a 45 milliós ár mellé 7 millió euró feletti éves fizetés társul. Vajon megér-e ennyi pénzt?
Korábban felmerült Carlos Tevez neve is. A szintén argentin támadó Manchester mindkét felében kiválóan teljesített, és a világ egyik legjobb támadója, aki több poszton is kiemelkedő teljesítményre képes. Utálja Angliát és az angol időjárást, így mindenképp távozni akar a ManCitytől. Játéktudását tekintve szerintem talán ő lenne a legalkalmasabb arra, hogy ő legyen a Juve következő tízese. Sokoldalúsága miatt prima és seconda puntaként, de akár támadó középpályásként is megállja a helyét. Ugyanakkor hisztijei miatt legfeljebb gólokban, gólpasszokban tudná Alexet pótolni, a csapaton belüli szerepet tekintve biztosan nem. Ráadásul úgy hírlik, nem akar a Juventusba igazolni, mivel a csapat jövőre semmilyen európai kupában nem szerepel. (Nem mellékesen a City sem akar megválni tőle.)
Az udinei Alexis Sanchez szinte biztosan a Barcelonához igazol (a hírek szerint 40 millió euró körüli összegért), így az ő neve legfeljebb a teljesség kedvéért került ide. Neki az idei volt az első olyan éve, amikor klasszisteljesítményt nyújtott, és Di Natale vagy Isla mellett kulcsszerepe volt abban, hogy klubja BL selejtezőt érő helyen végzett. Fizikai erejét, gyorsaságát tekintve biztosan jó vétel lenne, és igazán nagy botrányokat sem hallhatunk felőle. Sanchez szerintem most áll a nagy kiugrás előtt, így ő abból a szempontból is jó igazolás lett volna, hogy itt válik igazi világklasszissá.
Pedig már megszokta a fekete-fehér csíkos szerelést...
Giuseppe Rossi illene a vezetőség által preferált olaszosításba, ráadásul vélhetően olcsóbb lenne, mint a fenti játékosok. Néhány éve még 10 millió euróért meg lehetett volna szerezni, ma mintegy 30 millió az ára, a fizetése pedig legfeljebb a fele lenne a fenti játékosokénak. Bár jelenleg a Villarrealban játszik, ismeri az olasz ligát, fiatal, sikerre éhes futballista. Talán ő sem lenne rossz megoldás, az elmúlt 2-3 évben folyamatosan fejlődött, mára a spanyol bajnokság egyik legjobb, leggólerősebb támadójává vált, aki ráadásul az Európa Ligában is szépen termelte a gólokat. Fiatal kora ellenére már a válogatott csapatkapitányi karszalagját is viselte, ami arra utal, hogy Prandelli szerint alkalmas arra, hogy a csapat vezéregyénisége legyen.
Az olasz sajtó makacsul be-bedobja a Santosban játszó Neymar nevét is. Ő sem lenn olcsó szerzemény, hiszen szintén a 30-40 milliós régióban mozog az ára. Neymar, amellett, hogy zseninek tartják, kifejezetten öntörvényű játékos, akinek 19 éves kora ellenére már több figyelmi problémája volt. Egyébként pár hete több forrás is tényként közölte, hogy a Real Madridhoz igazol, de azóta ezt gyakorlatilag mindenki cáfolta. A felmerült nevek közül én őt tartom a legrosszabb ötletnek. Egy, csak Brazíliában bizonyított játékosért nagy bátorság lenne egy halom pénzt kiadni.
Mintegy 10 éve minden átigazolási szezonban felmerül Cassano neve is - a legutóbb a sajtó éppen Amaurira "cserélte el". Ami tény, Cassano a vártnál némiképp kevesebb lehetőséget kapott a Milannál tavasszal, így akár elképzelhető is lenne, hogy távozzon. Mára sokkal higgadtabb mint pár éve (bár az Inter elleni piros lapja nem ezt igazolja), és az egyik legjobb olasz játékos. Ha az újságírók ötlete bejönne, és Amauriért sikerülne megszerezni, az jó ötlet lenne - bár a Pizzaarcú nyilván nem lenne olyan mindenki által tisztelt vezéregyéniség, mint Del Piero. Most 29 éves, néhány jó év még van benne. De valami azt súgja, hogy inkább a lapok kavarásáról van szó, mint reális esélyről a megszerzésére.
Sanchezhez hasonlóan szintén csak a teljesség kedvéért kerül ide Sebastian Giovinco neve. A saját nevelésű futballista ugyanis - mintegy 3 millió euróért - felerészben a Parma tulajdona lett, és a hírek szerint esze ágában sincs visszatérni Torinóba, ahol soha nem kapott igazán lehetőséget. Giovinco igazából középpályásként hasznos (legalábbis a szakértők szerint kevés gólt lő, és nem elég veszélyes csatárnak), így ő inkább a klubhoz való kötődése miatt lehetett volna Sanyi utódja. De valószínűleg soha nem lesz az, már csak azért sem, mert bár szerintem rendkívül tehetséges futballistáról van szó, de Del Piero zsenijéhez nem ér fel - a fentebb említett játékosok közelebb állnak ehhez.
De lehet, hogy mégsem őket választja végül Marotta: vagy azért mert túl sokba kerülnek, vagy mert végül más elviszi őket, netán azért, mert olyan csapatban akarnak játszani, amelyikben már a következő idényben van esélyük nemzetközi kupát nyerni. Azonban érdemes figyelembe venni, hogy semmiképpen nem lesz könnyű Alex utódjára rátalálni. Például Platini visszavonulása után a méltó pótlás csak három évvel később lett meg - Baggio személyében.
