"Vagy a Juvéba megyek, vagy nem mozdulok innen" - történetünk főszereplőjének száját hagyta el ez a mondat. Mondhatta volna akár a múlt héten is. De nem akkor mondta. A dátum: 1991. október 10. A mondat elkövetője pedig egy bizonyos Antonio Conte. Aki ma visszatért, 20 évvel azután, hogy először megérkezett. Fogadjuk nagy szeretettel és reménnyel, mert ennyit minimum megérdemel. Tisztelegjünk előtte oly módon, hogy megemlékezünk arról, amit ezért a klubért már eddig is megtett.

"Vagy a Juvéba megyek, vagy nem mozdulok innen" - történetünk főszereplőjének száját hagyta el ez a mondat. Mondhatta volna akár a múlt héten is. De nem akkor mondta. A dátum: 1991. október 10. A mondat elkövetője pedig egy bizonyos Antonio Conte. Aki ma visszatért, 20 évvel azután, hogy először megérkezett. Fogadjuk nagy szeretettel és reménnyel, mert ennyit minimum megérdemel. Tisztelegjünk előtte oly módon, hogy megemlékezünk arról, amit ezért a klubért már eddig is megtett.

1991 őszén járunk. A Juventushoz visszatér a sikeredző, Giovanni Trapattoni, hogy elhordja a Luigi Maifredi által felhalmozott trágyadombot. Elkezdődik az 1991-1992-es szezon, és látja az edző, hogy kellene még az erősítés: kinéz egy alig 22 esztendős, erőtől duzzadó középpályást, aki őt Tardellire emlékezteti: ez Conte. Ekkor a Leccében játszik, és amint meghallja a Juventus hívó szavát, nem tud ellenállni: ötéves korától az apja, Cosimino Conte által elnökölt és edzett Juventina Lecce nevű csapatban játszott. A klub meze egész véletlenül fekete-fehér, Conte családjának minden egyes tagja pedig óriási Juventus-drukker volt. "Ugyan még nem hivatalos, de remélem, hogy megvalósul az átigazolásom. Ha tényleg így lesz, akkor megérte ennyit dolgozni". Bár az AS Roma ajánlata még bezavar (a bevezetőben említett mondatot ezután mondta el Conte), de végül Antonio aláír a Juventushoz (a fiatalabbak kedvéért: akkoriban még volt ősszel rendes átigazolási időszak, ennek keretében került Conte Torinóba).

Sorsszerű az is, hogy pont egy városi derbin mutatkozik be: Schillacit váltja a 90. percben 1991. november 17-én. A csapat Casiraghi góljával 1-0-ra nyer. Megkezdődik egy hosszú kaland.

Nem megyünk végig azon, hogy Conte pontosan miket nyert a Juvéval, hiszen aki akarja, az utánanézhet az adatoknak. Mindig is a fontos és - többnyire - nagy gólok szerzője volt. Döntött már el városi derbit (volt, hogy duplázva), az ő fejesével kezdődött a Lippi-korszak, lőtt gólt 35 méterről a Milannak, ollózott a Bresciának, csukafejelt Dortmundban. Satöbbi. A legjobb idénye pont arra az időszakra esett, amikor a Lippi-éra első alkalommal kifutott, és az Ancelotti vezette Juve éppen nem brillírozott: 1999 márciusa és áprilisa között öt (!!!) mérkőzésen szerzett döntő gólt.

Sajnos a sérülések nem kerülték el: 1996-ban gyakorlatilag a térdében lévő összes szalag megadta magát, a 2000-es EB-n Hagi taposta meg úgy, hogy azonnal véget ért Conte számára a torna.

1996-ban - Vialli távozásával - az első számú csapatkapitány lett, és az is maradt 2001-ig ("Capitano Conte", ahogy ma is sokan nevezik). Heves természetű, szangvinikus alkat: provokálta már az ellenfeleket és azok szurkolóit is (a Fio elleni győztes gólja után a szögletszászlót lengetve rohant a lilák ultári elé a Delle Alpiban). A Lecce szurkolói is kiszerettek belőle, miután 1997-ben volt csapata ellen gólt szerzett, és azt jól meg is ünnepelte. Amikor pedig edzőként a Lecce gyűlölt ellenségéhez, a Barihoz került, kis híján meg is verték egykori klubjának drukkerei. Még a Juvénak is beszólt 2007-ben, miután az hazai pályán 3-2-re kikapott a Speziától, Conte akkori csapatának, az Arezzónak a riválisától. "Ez volna a megtisztult olasz labdarúgás?" - tette fel a kérdést sokat sejtetően. Marha jó szócsatákat fog majd vívni Mourinhóval, ha egyszer eljön az idő.

Csak jöjjön már. A várakozás nagy. Feltűnően nagy. A Sky Italia Conte-napot tart: ma már leadtak egy portrébeszélgetést vele, kora délután megismételték az 1993 őszi Juve-Torót, amelyen gólt szerzett, szintén leadták az 1995 őszi Dortmund-Juvét, amelyen egy csodálatos csukafejest mutatott be (és ahol először húzta fel a kapitányi karszalagot). Feltűnt a Juventus Channel stúdiójában is, ahol felvázolták neki a jövő évi - esetleges - Juventust: Tevezzel, Agüeróval, Ribéryvel. Azt mondta erre, hogy bármelyiket elfogadná közülük. És abban is biztosak lehetünk, hogy bármelyiküket zokszó nélkül kiteszi a keretből, ha nem harapják szét az ellenfél torkát.

Mert ő Antonio Conte.