Annyiból feltétlenül köszönettel tartozunk az idei Juventusnak, hogy újabb és újabb érzésekkel ajándékozza meg a szurkolóit. Én még például soha nem éreztem olyat, hogy egy győztes meccs után sokkal jobban sajnálom – az egyébként masszívan rühellt – ellenfelet, mint amennyire boldog vagyok az egyébként rohadt fontos győzelem miatt. Lehet, hogy az érzés elsősorban annak köszönhető, hogy a Lazio elleni siker miatt megmaradt az esély a BL-indulásra, és így Delneri maradására, de az biztos, hogy amit a Juventus mutatott a Olimpicóban, azzal semmi keresnivalója nincs Európa bajnokai között. A Lazio már önmagában igen gusztustalan jelenség, amit még az Interrel való mély, kölcsönös barátsággal is meg tud fejelni, most mégis tudom sajnálni őket.

Annyiból feltétlenül köszönettel tartozunk az idei Juventusnak, hogy újabb és újabb érzésekkel ajándékozza meg a szurkolóit. Én még például soha nem éreztem olyat, hogy egy győztes meccs után sokkal jobban sajnálom – az egyébként masszívan rühellt – ellenfelet, mint amennyire boldog vagyok az egyébként rohadt fontos győzelem miatt. Lehet, hogy az érzés elsősorban annak köszönhető, hogy a Lazio elleni siker miatt megmaradt az esély a BL-indulásra, és így Delneri maradására, de az biztos, hogy amit a Juventus mutatott a Olimpicóban, azzal semmi keresnivalója nincs Európa bajnokai között. A Lazio már önmagában igen gusztustalan jelenség, amit még az Interrel való mély, kölcsönös barátsággal is meg tud fejelni, most mégis tudom sajnálni őket.

Az első félidőre a legsötétebb ferrarai, vagy még inkább zaccheronii időkig kell visszamennünk, hogy megfelelő jelzőt találjunk. A különbség csak annyi volt a tavaly boldog-boldogtalan által agyonvert csapat, és a mostani között, hogy ez nem kapott gólt, sőt, tulajdonképpen egészen jól védekezett. Ezt azonban nehéz a fejlődés jeleként felfogni, hiszen a két szélső gyakorlatilag wingbacket játszva tömörítette a Juve hátsó falát, ami értelemszerűen azt is jelentette, hogy a félpályán sem tudta átvinni szervezett keretek között a labdát az impotens vendégcsapat.

Szerencsére Reja – valamiért – fosott annyira Kraszicstól, hogy nem merte levenni róla Brocchit, pedig ha a szerbet rábízta volna Matuzalemre, és Hernanest áthúzza a másik oldalra, már a szünetben kettővel ment volna a Lazio. A Juventus két kézzel kapaszkodott a 0-0-ba, a szünet utáni tízperces periódust leszámítva a világon semmit nem tett, hogy zavarba hozza a Lazio védőit, az egyetlen helyzet (még az első félidőben) egy rossz római csúsztatás után alakult ki, de Matri három méterről agyonrúgta a Serie A legrosszabb kapusát. Igaz, a másik oldalon Buffonnak sem volt a világon semmi dolga, egy Hernanes-lövést rutinból kiszedett, ezen kívül a védelem megoldotta a többit.

Tíz perccel a lefújás előtt valószínűleg az összes juventino a kegyelemdöfést várta, amit egyébként teljesen jogosan osztott volna rájuk a sors. Ehelyett Melo egy labdaszerzés után jó ütemben lépte át a félpályát, Ledesma a brazil elé csúszott, aztán utána rúgott – valószínűleg nem találta el – a Család Pörölye pedig elesett, de már pofán csúszás közben a pirosat követelte, amit a spori ki is osztott a Lazio csékájának. Az utolsó tíz perc aztán már egészen más képet mutatott, a Juve áttelepült a római térfélre, és egy kóbor beadásból (Brazzo-gólpassz, hát mi a bánatos lószarért nem játszik ő a botrányos Motta helyett??) Pepe besomta a Juventus győztes gólját.

Ha létezik érdemtelen győzelem, ez egészen biztosan az volt. Lényegtelen, hogy két koccos helyzetben is a Juve javára ítélt a bíró, ezeket még meg lehet magyarázni, mert Chiellini épphogy hozzáért Floccari talpához, és a csatár rossz ütemben dobta el magát, és Ledesma megmozdulását is lehetett bőven sárgásnak nyilvánítani, ha elérte Melót, ha nem. De a Lazio játékban agyonverte a Juventust, a vendégeknek közük nem volt a meccshez, a győzelemben körülbelül annyi tudatosság volt felfedezhető, hogy ha a meccs előtt megkérdezték volna a Juventus játékosait, milyen eredményt szeretnének elérni, valószínűleg azt mondták volna, jó lenne nyerni. Hát, tessék.

Zárjuk valami pozitívummal: lehet, hogy csak a felejthetetlen Fiorentina elleni meccs miatt van így, de én teljesen megkedveltem Pepét. Nem egy nagy játékos, szó se róla, de egyrészt már nem egy fontos gólt lőtt, másrészt megy előre, mint a lentkerekes tűzoltóautó.