Ahogy közeleg az idény vége, a tervezett igazolások mellett az edzőkérdés is újra napirenden van a Juventusnál: maradjon-e Delneri, vagy jöjjön egy újabb edző - folytatva ezzel az utóbbi évek gyakorlatát? A hajtás után agyalunk egy kicsit a problémán.
Emlékszem, amikor tavaly biztossá vált Marotta szerepvállalása a klubnál, csak nevettem azon, hogy a média a portástól az edzőig minden Sampdoria alkalmazottat összehozott a Juvéval. Komolytalannak tűnt az ötlet, hogy az eddig semmit nem nyerő Delneri legyen az, aki a történelmi mélypont után kivezeti a Juventust a válságból. Aztán persze arcomra fagyott a mosoly, amikor végül ő lett a befutó. A kezdeti botladozások után úgy tűnt, rácáfol azokra, akik nem bíztak benne: december végén úgy tűnt, hogy akár a scudettot is megszerezheti a Juve. Aztán jött egy tragikus időszak, aminek eredményeképpen ma már csak az EL kvalifikáció lehet a reális cél.
A csalódást okozó szereplés ellenére több híradás szerint is Delnerinek van esélye a maradásra - nézzük csak, mi is szólhat mellette?
Az edző pártján állók egyik érve, hogy a Juve túl sokszor cserélt edzőt (2006 óta Delneri a 6. edzőnk) az elmúlt években, így nem ártana végre egy kis állandóság. Az új edző azt jelentené, hogy újrakezdődik a csapatépítés - márpedig szerintük nem újabb forradalomra, hanem megfontolt építkezésre van szükség. Főleg, hogy tavaly nyáron egy nagy vérátömlesztés történt, összességében több mint 10 új játékos érkezett, és korábban meghatározó futballisták távoztak. Ekkora változásnál nem jönnek egyből a sikerek.
Aztán az is felmerült sokakban, hogy a visszaesés elsősorban Quagliarella sérülésének volt köszönhető. A nyáron érkezett támadót senki sem bírta igazán pótolni, főleg, hogy Matri érkezésééig igazából egyetlen csatár sem nyújtott emlékezeteset - emellett ráadásul Q mozgékonysága egyik, keretben lévő támadóra sem jellemző. Azaz a januári összeomlás a balszerencse "érdeme", nem Delnerié.
Nélküle a szárnyalás helyett jött a zuhanórepülés
Olyan véleményeket is lehetett hallani, hogy a keret hiányosságai (gyenge szélsőhátvédek, hiányzó bal oldali középpályás) miatt a jelenlegi Juve igazából körülbelül ennyire képes. Ehhez kapcsolódóan azt is olvashattuk több helyen, hogy Delneri 4-4-2-es taktikájához nem biztosította Marotta a megfelelő játékosokat. Egy jól sikerült átigazolási szezonnal ez megváltozhat - mondják a Delneri-pártiak.
Végezetül, úgy tűnik, a játékosok is az edző mellett állnak. Buffon a minap nyilatkozott úgy, hogy megpróbálják meggyőzni a klubvezetést Delneri megtartásáról, de Melo is hasonló nyilatkozatot tett. Márpedig ki tudná jobban, hogy ki a hibás a rossz szereplésért, mint a futballisták?
Mi áll ezekkel az érvekkel szemben? Először is, az állandóság valóban jó dolog lehet, de ha sikertelenségről van szó, akkor nem ez a helyzet. Delneri csapata - annak ellenére, hogy nyáron ismét az átigazolási szezon egyik legaktívabb klubja voltunk - azonban akár még a tavalyi, tragikusnak tekintett szezont is alulmúlja. Ferrarát jobb szereplés után rúgták ki idény közben! A Juventusnál nem lehet a mérce a 6-7. hely - és semmilyen körülmények között nem lehet elfogadható eredmény egy EL selejtező esetleges elérése.
Quagliarella sérülése sem biztos, hogy elég mentség: bármilyen jó futballista is, azért nem egy Messiről van szó. Delneri teljesen nyilvánvalóan nem tudott mit kezdeni a januárban előállt helyzettel.Ehhez kapcsolódnak a taktikai kérdések: Delneri ugyanis annak ellenére erőltette imádott 4-4-2-es taktikáját, hogy a keretben hiányoznak ehhez a megfelelő játékosok. A bajnokság vége felé váltott először - de akkor is csak a sérülések miatt, ahogy például Del Piero visszatért, azonnal visszaváltott a megszokott, sótlan taktikájához. Márpedig nincs helye egy (elvileg) a bajnoki címre törő csapatnál olyan edzőnek, akinek a taktikai "repertoárja" mindössze egy elemű...
Persze lehet, hogy ismer más játékrendszereket is, csupán gyáva a megszokott rendszerét lecserélni: a gyávaságát mutatja a Fiorentina elleni idegenbeli meccs, ahol Delneri nyilvánvalóan nem értette meg, hogy csak a győzelem ér valami. Ennek megfelelően biztonsági játékot is játszatott a csapattal. Persze, mit várjunk egy olyan valakitől, aki kettős emberelőnyben igyekezett a 0-0-át őrizni a Samp edzőjeként Milánóban? A taktikai felkészültségbeli problémákat alátámasztja az is, hogy a Juve rendszeresen összeomlott, amikor emberhátrányba került (ami mellékesen túl sokszor történt meg az idén). Bár persze egy kiállítás nem örömteli dolog, azért látott már olyat a világ, hogy egy csapat egyenrangú ellenfél tudott maradni 10 emberrel is - főleg, ha mondjuk a Cesena volt az ellenfél. Ezzel szemben a Juventus 10 emberrel többnyire a pályán sem volt ezeken a meccseken, sőt a Parma ellen komoly pofonba sikerült belefutni.
Fogalmam sincs, mit csináljak!
Mindezek mellett az a fenti érv sem feltétlenül igaz, hogy teljesen hiányoznának a 4-4-2-höz a játékosok: bár nem világklasszisok, Szalihamidzsics és Grosso (főleg az előbbi) nyugodtan kaphattak volna több lehetőséget. Ehelyett az alapvetően középhátvéd, 18 éves Sörensen játszott a katasztrofális igazolásnak számító Motta helyén... Pedig a két pária összesen olyan nettó 3,5-4 millió eurót keresnek - ennyire jól áll a Juve anyagilag, hogy munka nélkül is milliókat lehet itt keresni?
És hogy a játékosok Delneri mellett állnak? Hát lehet, hogy nekik inkább hallgatniuk kellene az elmúlt 2 év teljesítményét nézve. Egyszer megjártuk már azzal, hogy a játékosok döntötték el, ki legyen az edző: Ranieri megbuktatása, és Ferrara kinevezése nagyrészt a keret hangadóinak volt köszönhető. A futballisták inkább végezzék a dolgukat, ha lehet, a mostaninál magasabb színvonalon. Aki pedig ezt nem képes elfogadni, nyugodtan távozzon - legyen szó akár Buffonról!
Végezetül egy igencsak elgondolkodtató dolog: a Juve alapvetően jól szerepelt a nagycsapatok ellen, a "kicsik" ellen azonban rengeteg pontot elszórtunk. A hétvégén a kiesés ellen küzdő Catania úgy beszorította a Juventust, mintha ők lennének a Barcelona... Ez arra enged következtetni, hogy motivációs problémák vannak a csapatnál. Ezt erősíti a "diadalmas" EL szereplés is, amit lehet ragozni, hogy nem is volt fontos, meg, hogy veretlen maradta a csapat, a lényeg az, hogy pl. a Lech Poznant egyszer sem bírta legyőzni a Juventus. De nem csak a motivációval lehet gond: a korábban említett sok kiállítás arra utal, hogy Delneri a fegyelmezéssel sem biztos, hogy boldogul...
Összességében számomra jóval erősebbek a Delneri távozása melletti érvek, mint a maradása mellett szólók. Megdöbbentőnek és felháborítónak tartanám, ha ő maradna az edző, ami garanciát jelentene egy újabb elpazarolt évre. De az sem lenne jobb, ha az "idei Delnerit", a nápolyi Mazzarrit szerződtetnék Marottáék - amire a hírek szerint komoly esély van. De nem vagyok meggyőződve arról sem, hogy a calciopoli nélkül komoly sikert soha el nem érő Mancini lenne a megoldás.
