A Catania elleni döntetlen megerősítette, amit már eddig is sejteni lehetett: Luigi Delneri egyszerűen eljátszotta az összes esélyét, nem maradhat a nyáron. A Feltámadás ünnepe rendesen visszacibálta a valóságba a naívan reménykedő, a hátralévő meccsek eredményeit kalkuláló excel-táblázattal közlekedő Juve-drukkereket. A magam felelősségét természetesen elvállalom.
A Catania elleni döntetlen megerősítette, amit már eddig is sejteni lehetett: Luigi Delneri egyszerűen eljátszotta az összes esélyét, nem maradhat a nyáron. A Feltámadás ünnepe rendesen visszacibálta a valóságba a naívan reménykedő, a hátralévő meccsek eredményeit kalkuláló excel-táblázattal közlekedő Juve-drukkereket. A magam felelősségét természetesen elvállalom.
Amikor a Catania elleni meccs 95. percében a játékvezető Felipe Melo (egyébként nem létező) kezezése miatt befújta azt a szabadrúgást, elkapcsoltam. Nem akartam látni. Amikor visszakapcsoltam, arra eszmélhettem, hogy Simeone a pályán rohangál, egyenesen a cataniai játékoskupac felé tartva. Ha nem piszkálok hozzá a távirányítóhoz, akkor lehet, hogy minden másképp alakul. Ha kevésbé vagyok gyáva, akkor lehet, hogy győz a Juventus.
Ebben az elkapcsolásban minden benne volt. Az ember megemelkedett pulzussal, gyomorgörcsben nézi, ahogy egy kiesés ellen küzdő kiscsapat olyan nyomást gyakorol a Juvéra, mint a Barcelona gyakorolna az Utcák-Terek Válogatottjára. Mi ez, ha nem az elmúlt néhány év esszenciája? Pedig mi is múlt ezen? Jórészt semmi. Jött volna egy fontos találkozó Rómában, a Lazio ellen, miközben pedig ez a két csapat gyilkolja egymást, addig az AS Roma - kihasználva a nem túl nehéz sorsolását - begyalogol a 4. helyre. Már persze, ha ez a Juventus győzni tudott volna abban a szituációban. Valószínűsítjük, hogy nem. Így legalább - felszabadultan, ahogy három hete a Róma otthonában - talán mutatnak majd valamit. Ennek a csapatnak nem való a tét. Ezeket jól pofán kell csapni ahhoz, hogy valamit mutassanak. A felelősség terhe nagy, az elvárással járó nyomást nehéz elviselni. Majd legfeljebb szórakozunk egy jót a Birra Moretti-kupán augusztusban.
Változás kell, Delneri nem töltheti ki a szerződését. Előrehozott választásra van szükség, a bizalmatlansági indítványt már egyébként is régen megfogalmazták, de az nem elég. Stábunk legszexibb tagja - aki a hírekkel ellentétben nem én vagyok - tegnap a belső levelező listánkon felvetette, hogy Delneri helyett egy madárijesztő is jobb volna a kispad mellé. Lássuk csak:
Nekem tetszik ez a megoldás. Már ránézésre is megnyugtatóbb.
