A mi felvezetésünk lelkesebbre sikerült, mint bármi, amit a Juventus csinált Firenzében. A döntetlen még hagyján, ennek a csapatnak az egy pont akkor is siker, ha egy győzelmi sorozat-féleségből érkezett, és a Fiorentina az év meccseként gyúr a Juve elleni összecsapásokra. Viszont legalább velünk, akik bíztunk benne, hogy valami történni is fog, meg kellett volna próbálniuk elhitetni a játékosoknak, hogy tényleg szeretnének odaérni a 4. helyre. A 0-0 összes pozitívumát össze lehet foglalni azzal az egy mondattal, hogy a védelem stabilan állt a lábán, gyakorlatilag 2-3 kisebb hibával sikerült lehozni a meccset, ezen kívül jót kacagtunk Buffon hajzatán. A többiben már a világon semmi
A mi felvezetésünk lelkesebbre sikerült, mint bármi, amit a Juventus csinált Firenzében. A döntetlen még hagyján, ennek a csapatnak az egy pont akkor is siker, ha egy győzelmi sorozat-féleségből érkezett, és a Fiorentina az év meccseként gyúr a Juve elleni összecsapásokra. Viszont legalább velünk, akik bíztunk benne, hogy valami történni is fog, meg kellett volna próbálniuk elhitetni a játékosoknak, hogy tényleg szeretnének odaérni a 4. helyre. A 0-0 összes pozitívumát össze lehet foglalni azzal az egy mondattal, hogy a védelem stabilan állt a lábán, gyakorlatilag 2-3 kisebb hibával sikerült lehozni a meccset, ezen kívül jót kacagtunk Buffon hajzatán. A többiben már a világon semmi
Óriási hangulat, telt ház – és tömött vendégszektor – előtt kezdődött a meccs, de a körítés csak a hazaiakat érintette meg. Delneri mondjuk már az öltözőben eldöntötte, hogy a döntetlen jó eredmény, és Pepével kezdett a csatársorban, ami csak annyit jelentett, hogy neki kellett felérnie a balszélről, így azon kívül, hogy ő volt oda írva Matri mellé, másban nem emlékeztetett csatárra.
Ezzel csak annyi a gond, hogy ez gyakorlatilag az utolsó halvány esély volt arra, hogy a Juventus megtartsa reményét a BL-szereplésre. Kikapott a Roma, este ki fog az Udinese, így egy győzelemmel eggyel a rómaiak elé, eggyel az udineiek mögé fel lehetett volna jönni, és a Cataniában nyerő Laziótól sem került volna vészesen messzire a Juve: a hat pont nem nagy ügy, főleg, hogy még játsszunk is a rómaiakkal. Más szóval némileg gatyába lehetett volna rázni ezt az elkapált szezont, meg lehetett volna őrizni a hitet, hogy a szezon végéig legyen miért játszani. Ez volt a tét Firenzében.
Hogy ez nyomta-e agyon a csapatot, nem tudjuk, de valami agyonnyomta, az kurvaélet. A meccs maga az értékelhetetlen és a középszar között mozgott, amikor utóbbi dominált, azt jobbára a Violának köszönhették a nézők. A Juve védelme nem volt rossz, de a labdakihozatalok lassúak, teszetoszák, vagy semmilyenek voltak. Marchisiónak legalább helyzetei voltak (még az érdemtelen győzelmet is megszerezhette volna a hajrában, de Toni bravúrosan leszerelte), de Aquilani játékától már nem először kapunk heveny rángógörcsöt. Akik most éppen azon gondolkodnak a klubházban, hogy megadják-e a 16 millió eurót a gülüszemű kenyérpusztítóért, azok vajon hol voltak az elmúlt fél évben? A Juvéban lejátszott meccsei/jó teljesítményei arányszámból kiszámolt értéke szerint felajánlhatnánk cserébe Grygerát és Sissokót, és már ezzel is túl lenne fizetve a Liverpool.
Nagyon kevés van hátra ahhoz, hogy ennek a döntetlennek tudjunk örülni, a látott teljesítmény pedig azt mondatja velünk, hogy a várt remélt szép szezonzárás helyett további kellemetlenségek várnak ránk Rómában és persze a Napoli ellen.
