A hétvégi meccs legfontosabb mozzanata volt, amikor az öltözöfolyósó sötétjéből 200. alkalommal lépett pályára a Juventus mezében Giorgio Chiellini. Ha nem tette volna ezt meg, akkor 10 emberrel kezdjük a meccset, és tuti nem nyerünk. Nézzük, hogyan lett Chiellini a Firenzébe kölcsönadott livornóiból a Juventus ikonja.

A hétvégi meccs legfontosabb mozzanata volt, amikor az öltözöfolyósó sötétjéből 200. alkalommal lépett pályára a Juventus mezében Giorgio Chiellini. Ha nem tette volna ezt meg, akkor 10 emberrel kezdjük a meccset, és tuti nem nyerünk. Nézzük, hogyan lett Chiellini a Firenzébe kölcsönadott livornóiból a Juventus ikonja.

Csak a legostobábbak feltételezhetik, hogy Dino esetleg úgy tesz fel egy posztot, hogy nincs mögötte komoly stratégia, távolba ívelő elképzelés, mélységes mély összefüggés. Ezért nyilván mindenkinek feltűnt már a múltidézőt olvasva, hogy Furino 200. meccse képezte a visszatekintés tárgyát, pont mielőtt Chiellini is meglépte a második századot!

Fantasztikus ember ez a Dino! Bárcsak ti is olyan közelről ismerhetnétek, mint én.

De térjünk vissza Chiellinire. Nem szeretnék afféle lexikonos bejegyzést megejteni, így le sem írom, hogy mikor született és hányas lába van. A lényeg, hogy a Juventus játékosmegfigyelői jó érzékkel választották ki az akkor még szerencsétlen bénának tűnő Giorgiót a Livornó csapatából, hogy utána egyből a Fiorentinába küldjék kölcsönbe a klubvezetők. Egy idény után viszont vissza is tért.

Juventusos pályafutásának elejét az index fórum régi bejegyzéseinek segítségével rekonstruálom. Sajnos csak ilyen kis képekkel tudom illusztrálni a régmúlt történéseit, mert máshogy nem tudnám beformázni, ezért kattintani kell. Az élet nehéz.

(Tyler szerint írjam ide, hogy azért az index fórumból szemezgetek, mert mi magunk is onnan valósiak vagyunk, és oda írunk száz éve mindenféle hülyeséget. Ezért ideírtam.)

A fogadtatás nem volt vegyes, a legtöbb fórumra írogató Juve-drukker egyetértett abban, hogy egy falábú került a csapatba.

Én magam meg voltam róla győződve, hogy ez a horgas orrú nyakigláb bénaság még az albán bajnokságban is csak labdaszedő lehetne. Így volt, nem is tagadhatnám le.

Egy héttel később sem sikerült játékán hatalmasat javítani. Általában senki sem volt vele elégedett - Capello kivételével, aki kitartóan játszatta.

Tyler sem látta meg benne a csiszolatlan gyémántot.

Ám ekkor eljött a fordulat. Kutakodás közben megtaláltam azt a pontot, ami megváltoztatta Chiellini életét. Természetesen Dino a főszereplő itt is.

A 2006-os évet már biztató jeleket mutatva kezdte. Megkíméllek benneteket a javuló tendenciát méltató bejegyzésektől, de valóban egyre jobb lett. Balzarettivel harcoltak a kezdő helyekért, váltakozó sikerrel, az idény végén viszont mindenki levonta a tanulságot. Két példa:

Egyébként az akkori elvárásokat jól mutatja az is, hogy már 2006-ban többen követelték Del Piero visszavonulását, amit az öreg azzal nyugtázott, hogy a két rákövetkező évben gólkirály lett. De Nedved nyugdíjazását is többen felvetették. Zlatan ekkor még csak szokta a Serie A légkörét a Juventus színeiben, hatékonysága nem hasonlított a mostani teljesítményéhez.

Mivel a következő idényben a Juventus a Serie B-be került a Moratti-klán ármánykodásainak köszönhetően (trollmágnes bekapcsolva), Chiellini kérdése kicsit a háttérbe szorult, ahogy ekkor már Alex és Nedved eladása/visszavonultatása sem tűnt annyira jó ötletnek senki számára.

Dédé Mester találta ki, hogy Chiello középen is jó megoldás lehet, hiszen Robert Kovac, Boumsong és Legrottaglie is lesérültek, valamint játékukra is lehetett panasz. Így vált meghatározó játékossá a védelem közepén.

A Serie A-ba visszajutva Chiellini már fikarcnyit sem hasonlított néhány évvel korábbi, zöldfülű önmagához.

Én akkor helyeztem el a legnagyobbak között, amikor a visszajutást követően az inter ellen játszottunk, és szembekerült a világ egyik legjobb és egyben legócskább zsoldosával, Zlatannal.

Kegyelmet nem ismerve, kőkeményen őrizte az egész meccsen, bebizonyítva, hogy fizikálisan és mentálisan is készen áll bárki ellen felvenni a küzdelmet.

Azóta jelenléte minden meccsen létfontosságú. Igazi vezéregyéniséggé nőtte ki magát, amire szükségünk is lesz az elkövetkezőkben.

Még Ferrara és Zaccheroni alatt is egyike volt azoknak, akik a tüdejüket is kiköpték egy Catania elleni döntetlenért, vagy egy baktalórántházai pontrablásért. Igaz, ekkor tőle sem a megszokott teljesítményt kaptuk.

Az elmúlt két meccsen pedig bizonyította, hogy régi posztján, balhátvédként is megállja a helyét, Grosso és Traore a nyomába sem érhetnek.

Köszönjük meg Capellonak, hogy akkor is játszatta, amikor az átlagos szurkoló még csak egy béna gyereket látott benne, köszönjük meg Dinonak, hogy Szenteste férfit faragott belőle, és köszönjük meg Chiellininek, hogy kitartott a csapat mellett a Serie B-ben, jóban és rosszban is.

Bízzunk benne, hogy a következő 200 meccse között lesz bajnoki és BL-győzelemről döntő mérkőzés is (természetesen a Juventus mezében).

Update: Az első hozzászólások már emlékeztettek is arra, amit ide akartam írni, csak végül kifelejtettem a nagy sietségben.

Chiellini játékát a Serie A játékosai is elismerik, 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben is az év védőjátékosának választották. Ami nem kis teljesítmény!