Mai szemmel nézve hihetetlen, de volt az olasz labdarúgásnak olyan időszaka, amely a Cagliariról szólt. A 60-as évek végén rendkívül erős csapat formálódott Manlio Scopigno irányításával: a Luigi Riva által beragyogott klub az 1969-1970-es bajnokságban ért fel a csúcsra, amikor megnyerte a scudettót. Ebben az idényben a Juventus volt az egyik üldözője, bár amikor 1969. november 16-án, a Stadio Amsicorában összecsaptak, akkor nem úgy tűnt, hogy ez lesz a forgatókönyv. Egy legenda pedig megszületett.

Mai szemmel nézve hihetetlen, de volt az olasz labdarúgásnak olyan időszaka, amely a Cagliariról szólt. A 60-as évek végén rendkívül erős csapat formálódott Manlio Scopigno irányításával: a Luigi Riva által beragyogott klub az 1969-1970-es bajnokságban ért fel a csúcsra, amikor megnyerte a scudettót. Ebben az idényben a Juventus volt az egyik üldözője, bár amikor 1969. november 16-án, a Stadio Amsicorában összecsaptak, akkor nem úgy tűnt, hogy ez lesz a forgatókönyv. Egy legenda pedig megszületett.

Szárnyaló Cagliari, beragadt Juventus

A mérkőzésre a 9. fordulóban került sor, ekkor a Cagliari már vezette a táblázatot, míg a Juventus csak a 13. helyen állt, holtversenyben a kiesőpozíciós Sampdoriával. A meccs toronymagas esélyese tehát a hazai csapat volt, a Juventust pedig hiányzások is sújtották, nehezítve ezzel az amúgy sem könnyű helyzetüket: Anastasi és Leoncini izomsérülés, Zigoni eltiltás, Vieri pedig sima pihentetés miatt nem utazott el a többiekkel, míg a Cagliarinál nem volt ilyen probléma. Roberto Vieri pihentetését így indokolta a mérkőzés előtt Ercole Rabitti, a Juventus edzője: "Nem fizikai, hanem lelki okai vannak a döntésemnek. Tudom, hogy mire képes Vieri, de most depressziós és ideges. Azt mondta nekem, hogy nehéz időszakot él át, és jót tenne neki egy kis nyugalom. A jövő héttől szoros felügyelet alatt lesz, folyamatosan figyelni fogom az állapotát, és igyekszem majd neki segíteni. Anastasi csak a lelátón fog ülni, nem akarok úgy járni vele, mint a múltkor Leoncinivel, akit pályára küldtem, aztán három perc múlva le kellett jönnie."

A kényszer arra vitte rá Rabbitit, hogy két fiatalt is pályára küldjön Cagliariban: az egyik Gianpietro Marchetti, aki pár héttel korábban mutatkozott be  Serie A-ban, a másik pedig - a később legendává vált, szárd származású - Antonello Cuccureddu, aki előtte még sosem játszott az első osztályban. "Tisztában vagyunk a Cagliari erejével. Ők a legjobbak most Olaszországban, de mindent meg fogunk tenni, hogy megállítsuk őket" - mondta Rabitti. A szigetre három chartergép indult Torinóból, amely összesen 150 Juve-szurkolót szállított a meccs helyszínére.

A meccs

Harmincezer (köztük 14 ezer bérletes) néző előtt, Bernardini játékvezetésével a következő összeállításban léptek pályára a csapatok:

Cagliari: Albertosi - Martiradonna, Zignoli - Cere, Niccola, Tomasini - Domenghini, Nené, Gori, Greatti, Riva.

Juventus: Tancredi - Salvadore, Furino - Marchetti, Morini, Castano - Leonardi, Del Sol, Haller, Cuccureddu, Favalli.

Az első félidőben nem sok esemény történt. A Cagliari fölényben volt, a játéka többnyire azon alapult, hogy Nené vagy Greatti hosszú, 40-50 méteres előreívelésekkel kereste Rivát. A Juventus stabilan focizott, és látszott, hogy a Leonardi, Del Sol és Haller alkotta hármas remekül tud támadást építeni. A második félidő második percében megszerezte a vezetést a Cagliari: Nené ívelt be egy szabadrúgást, Riva lefejelte a labdát az üresen álló Domenghininek, aki átvette, majd a kapuba lőtte azt (1-0).

Már mindenki a meccs végét várta. A stadion lelkesen énekelte, hogy "Serie B, Serie B", utalva a Juventus kiesőhelyére. Aztán az arcokra fagyott a mosoly, amikor eljött a 88. perc: Leonardi szöglete mindenki feje fölött átszállt, a kavarodásban Cuccureddu lőtte el a labdát, a kapuja előtt összeállt embermasszától Albertosi nem sokat látott, így nem tudta megakadályozni az egyenlítést (1-1). Óriási gól  volt, sporttörténelmi pillanat. Egy fantasztikus karrier indulása. A stadion elhallgatott...

"Egy szárd próféta hazájában" - a Cuccureddu gólját megelőző tömörülés

A fiatalok jelentik a jövőt

A Juventusnál óriási megnyugvással vették tudomásul a végeredményt. Több okból is: a listavezető ellen jó a döntetlen, az utolsó percekben kiharcolt pont pedig még inkább növeli az értéket. De ami a legfontosabb: a két fiatal, Marchetti és Cuccureddu játéka azt bizonyította, hogy a klubnak van perspektívája, hogy nem csak az öregekre tud építeni. "Végre egy igazán fiatalos Juventus" - írta másnapi szalagcímében a La Stampa. Cuccureddu nyilatkozata: "Nem is adhatnék szebb ajándékot apámnak, mint ezt a gólt. Mindig is ő volt a tanítóm, kijött ma a stadionba, nagyon szurkolt és aggódott értem (Megjegyzés: Giuseppe Cuccureddu volt Antonello Cuccureddu első edzője, amikor a játékos még Fertilia Calcio nevű amatőr klubban focizott). Hogy szardíniai származásúként nem lett volna-e jobb a Cagliariban pályára lépni? Egyáltalán nem panaszkodom, inkább boldog vagyok, hogy ponthoz segítettem a csapatomat."

Rabitti euforikusan, ünnepelve fogadta az újságírók kérdéseit: "Óriási slamasztikából húztuk ki saját magunkat. Az erőnlétünk végig jó volt, a problémát inkább az okozta, hogy a hiányzók miatt fel kellett forgatnom a csapatot. Elismerés Cuccureddunak, hogy az egyenlítő gól előtt nem félt elrúgni a labdát. Akivel még nagyon elégedett vagyok, az Morini: szinte teljesen eltüntette Rivát, pedig tőle nagyon féltünk." Az elnök, Giampiero Boniperti inkább a hosszútávú hatásokkal foglalkozott: "Nem ez volt a legjobb meccse az idén a Juventusnak, de a mai találkozó a mi ugródeszkánk a jövőbe. Azért mondom ezt, mert Cuccureddu és Marchetti remekül játszottak, jól beilleszkedtek a csapatba. Megleptük ma a Cagliarit, bár bevallom, hogy már én is lemondtam a pontszerzésről."

A szurkolóknak kevés is elég: így ünnepelték a Juve-játékosokat a hazatérést követően

A hazaiak az elvesztett pont ellenére nagyon nem búslakodtak, Scopigno például igazságosnak nevezte az eredményt, bár megjegyezte, hogy akár hét (!) büntetőt is adhatott volna a játékvezető a Cagliarinak. Luigi Riva megjegyezte, hogy Morini többször is szabálytalankodott vele szemben: "Úgy játszott, ahogy ő szokott: az ellenfelet rúgta a labda helyett. Voltak gyanús esetek, de már mindegy, értelmetlen ezen lovagolni."

A folytatás

A Cagliari végül megnyerte az 1969-1970-es bajnokságot, a Juventus pedig - a szezon egy szakaszában egészen elképesztő teljesítményt nyújtva - sokáig a nyomában loholt. Aztán harmadik lett. A Juventus a Cagliari elleni hazai meccsel  (amelyről bővebben itt lehet olvasni) bezárólag - tehát 15 fordulón keresztül - veretlen maradt, 11 győzelmet aratva, négyszer döntetlent játszva: a Cagliari-Juventus találkozót követően zsinórban nyolcszor nyert.