Tegnap este újra beültünk az időgépbe, és egy, a Ferrara időszakot idéző kilátástalan játékkal sima vereséget szenvedő Juventust láthattunk. Ezzel pedig vélhetően elszállt minden esély arra, hogy a klub idén bármit is nyerjen, kezdhetünk készülni a nyári Trofeo TIM-re, és Berlusconi Kupára. Mondjuk előtte még nem lenne baj, ha sikerülne az első négy hely valamelyikén végezni - a hajtás után elgondolkodunk azon is, van-e erre esély.
Tegnap este újra beültünk az időgépbe, és egy, a Ferrara időszakot idéző kilátástalan játékkal sima vereséget szenvedő Juventust láthattunk. Ezzel pedig vélhetően elszállt minden esély arra, hogy a klub idén bármit is nyerjen, kezdhetünk készülni a nyári Trofeo TIM-re, és Berlusconi Kupára. Mondjuk előtte még nem lenne baj, ha sikerülne az első négy hely valamelyikén végezni - a hajtás után elgondolkodunk azon is, van-e erre esély.
Elöljáróban hangsúlyozzuk a feleslegest: bár nagyon okosak és szépek vagyunk, a blog egyik szerzője sem rendelkezik pro licenc-szel, és válogatott futballisták sem voltunk. De azért némi szakértősködést megkísérlünk, legfeljebb hülyeség lesz belőle.
Szóval: ami vitán felül áll, az az, hogy a Juve több mint megérdemelt vereséget szenvedett tegnap. Ezen az sem változtat, hogy a játékvezető valószínűleg összekeverte a két Olimpicot, és a Romának fújta a hazai pályát. A Mexes-DP affér például néhány éve, a Mancini-féle Internél legalább három büntetőre elég lett volna. De becsapja magát, aki bírózik, hiszen a Juventusnak sikerült helyzet nélkül lehozni egy meccset. Néhányan pedig már minden határon túlmenőek hulladékok. Amauri már olyan mélyen van, hogy a Marianna-árok fenekét csak távcsővel látná, ellenben a forró magma már égeti a seggét (vagy a pokol tüze, nem tudni). Motta mellől rúgtak egy gólt, de ez őt nem zavarta, mivel azzal volt elfoglalva, hogy a labdaszedőknek ívelgesse a labdát.De tegnap még közepes teljesítmény sem akadt a Juvéban, Storari szerintem alaposan benne volt Vucsinics góljában, Bonucci pedig ovis módon helyezkedett többször is. A támadószekciót meg ne is emlegessük, mert a végén még szétveri az ember a drága számítógépét...
Gól? Nem értem a kérdést...
És persze edzőzzünk is egy kicsit: az nem lehet véletlen, hogy az egész csapat - kivétel nélkül! - egyszerre kerüljön hullámvölgybe. Ebben biztosan benne van Delneriék munkája is, mint ahogy abban is, hogy láthatóan teljesen ötlettelen a csapat - elnézve a képeket, maga a mester is az. A Kraszicsra épülő taktika az 1996-os magyar olimpiai válogatottat idézi: akkor a Nemzet Gazellája és esései voltak a csapat legfontosabb fegyverei, Dombi nélkül nem sokra ment Dunai Antal bandája sem. Mi ugyanígy vagyunk Krasziccsal, akit viszont most már rendszeresen levesznek a pályáról, és egy az egyben elvétve képes bárkit is megverni. Hacsak nem a világ legjobb balhátvédei játszanak a Serie A-ban, akkor ez elég gáz. Így nem marad más, mint a labda céltalan püfölése.
Furcsa döntéseket hozott edzőnk az összeállításnál is. A Melo-Sissoko kettős együttes szerepeltetése azt eredményezte, hogy a két teljesen ugyanazt játszó ember egymást zavarta, ugyanakkor nem volt, aki ki tudta volna dobni a szélre a labdát a szélsőknek. Márpedig a két csak védekező középpályással felálló 4-4-2-ben (ami alapvetően egy kontrajátékra törekvő taktika) a kulcs az, hogy a terminátorok által megszerzett labdát gyorsan ki kell dobni a villámgyors szélsőknek, akik végigviszik a támadást, aztán a végén vagy kapura lőnek, vagy beadnak. Nálunk ez úgy működött, hogy mire sikerült Pepének vagy Martineznek adni a labdát, addigra még Kuttor Attila is odaért volna. Innentől meg 2-3 ember között kellett volna valamit csinálni... Azt sem értem, miért maradt ki Buffon, hiszen egyértelmű, hogy az olasz kupa volt az utolsó esély arra, hogy valamit nyerjen a csapat, és nem hiszem, hogy cerberusunk olyan nagyon elfáradt volna az idei terhelésben.
Mindezek mellett én erőnléti problémákat is látok csapatnál: a játékosaink lassabbak mint az ellenfél, elég kevés futóversenyt nyerünk meg, és futómennyiségben is vannak problémák. Az a meccseken úgy jön le, mintha az aktuális ellenfél többen lenne a pályán. Szívesen látnék ezzel kapcsolatban valami statisztikát, hogy valóban így van-e.
Mi vár ránk a jövőben? Ezzel a játékkal semmi jó. Ráadásul a vetélytársak (na jó, ne nagyképűsködjünk) milánóiak meglehetősen jól erősítenek. Mind Cassano, mind Pazzini diszkontáron kelt el, amivel az Inter és Milan addig is bombaerős támadószekciója tovább erősödött. Amaurival és a többiekkel fényévnyi távolságban van tőlük a Juve, de a tegnapi meccs alapján a Romától is. Az már nagy előrelépés lenne, ha Amauri soha többet nem lépne pályára a Juve mezében, bármelyik fiatal képes lenne a 0 gólra - sőt szerintem Stephen Hawking is, bár lehet, hogy véletlen bepattanna róla egy labda. A vasárnap és tegnap látott Juve esélytelen a BL helyezésre, de egy jelentős formajavulás bármikor jöhet - a kételkedőknek ajánlom az idény elejét. Akkor az a csapat, amelyik kapura lövés nélkül kapott ki a liga legrosszabb csapatától, egész szépen összeszedte magát. Nem lenne rossz, ha érkezne egy használható támadó, és nem Lippi tavaly nyári ballépéseit idéznénk meg 2006 hőseinek begyűjtésével, mert akkor a végén még Pirlo is nálunk köt ki, amitől az Isten mentsen meg minket.
