A Juve szurkolói egyre elkeseredettebben sürgetik a klub vezetését, hogy használják ki az átigazolási szezonból hátralévő egy hetet, és igyekezzenek javítani a kereten. Más szóval: igyekezzenek a lehető legjobban kijavítani az Alessio Secco fémjelezte korszak örökségét. A Juventus problémái ugyanis nagyon nagy mértékben a 2006 és 2010 ügyködő transzfermágusunk hibáira vezethetőek vissza: túl sokáig megtartott kiöregedő sztárok, magas fizetés haszontalan játékosoknak, és jó néhány érthetetlen igazolás. A hajtás után ezekből szemezgetünk.

A Juve szurkolói egyre elkeseredettebben sürgetik a klub vezetését, hogy használják ki az átigazolási szezonból hátralévő egy hetet, és igyekezzenek javítani a kereten. Más szóval: igyekezzenek a lehető legjobban kijavítani az Alessio Secco fémjelezte korszak örökségét. A Juventus problémái ugyanis nagyon nagy mértékben a 2006 és 2010 ügyködő transzfermágusunk hibáira vezethetőek vissza: túl sokáig megtartott kiöregedő sztárok, magas fizetés haszontalan játékosoknak, és jó néhány érthetetlen igazolás. A hajtás után ezekből szemezgetünk.

Nem könnyű az ember dolga, ha a világ egyik legjobb átigazolási "guruját" kell pótolnia - márpedig Seccoval ez történt 2006-ban, amikor átvette Moggi helyét. Ráadásul a falsopoli kellős közepén, amikor a csapat fele elkívánkozott. Szép szóval és erőszakkal sikerült a csapat nagy részét megtartani, azonban akadtak érzékeny veszteségek, és megszületett több buta döntés is.

Maga Secco úgy nyilatkozott, hogy egyetlen dolgot bánt meg ebből az időszakból: azt, hogy Mutut 8 millió euróért eladta a Fiorentinának. Ez sem volt jó döntés, azonban az egyenesen ökörség volt, hogy Zlatan Ibrahimovicsot éppen az Internek adta el. A svéd bunkó persze mindenképp menni akart, és bár kiváló futballista, én magam örültem is, hogy elkerült Torinóból. A probléma csak az volt, hogy horgas orrú parasztunk aztán főszerepet vállallt a Lúzer FC hazai diadalmenetében. Azaz Secconak csakis Olaszországon kívülre szabadott volna eladnia őt.

Ugyanebben az időszakban érkezett a klubhoz Jean-Alain Boumsong. Newcastle-ben valószínűleg azt hitték, valamelyik bulvárlap viccel velük, amikor meghallották, hogy a Juventus 5 millió eurót fizetne a futballistára alig emlékeztető franciáért, akinek balfaszkodásaival már akkor tele volt a youtube. Nem vicc volt, vagy ha igen, nagyon rossz. Boumsong már az első meccsén, a Rimini ellen gólt ajándékozott az ellenfélnek, és egész torinói pályafutását az jellemezte, hogy nem nagyon tudta, hol van. Végül még a távozásával is szívatta a Juvét: éppen egy sérüléshullám közepén távozott a Lyonhoz.

Riminiben szerethetik Boumsongot

De 2006-ban szerezte meg Secco a Reggina cserekapusát Emanuele Belardit, aki aztán másfél évvel később főszerepet vállalt az Inter elleni kupakiesésben, és ha lehetőséget kapott, nem sokat találkozott a labdával. A felesleges igazolás mintapéldája volt az "üzlet".

Na de eljött 2007, a csapat visszajutott a Serie A-ba, és megkezdődött Secco igazi ámokfutása. A klub és a szurkolók abban reménykedtek, hogy akár scudetto-esélyes csapatot is össze lehet rakni a meglévő klasszisokból és néhány új igazolásból. Bár a csapat az idény végén befutott a harmadik helyre, és néhány esetben a bírók nagyobb nehézséget okoztak, mint az ellenfél, az új igazolások mérsékelten váltak be.

Persze nem minden esetben Secco a hibás, mondhatnánk, hiszen Andrade sérülését nem lehetett előre látni. Bár mondjuk ha már 10 millióért megvesz valaki egy korábban több súlyos sérülést szenvedő játékost, talán köthetne valami biztosítást... Nem így történt, pedig az amúgy tényleg jó portugál védő az ötödik meccsén, a Roma ellen térdszalag-szakadást szenvedett. Soha nem tért vissza, a Deportivo La Corunának érte fizetett pénz pedig kidobottnak bizonyult.

Andrade párjának akkoriban a nyáron Genovából visszaérkező Criscitot szánták. Az ő sorsát baklövések sorozata kíséri. A játékos ifiként került Torinóba, majd feles tulajdonban a Genoához (azaz a nevelőegyesületéhez) került, innen hozta vissza Secco, úgy, hogy két fiatalt is átengedett érte: Konkot és Masiellot. Konkot egy évvel később 10 millió euróért vette meg a Sevilla... Masiello pedig mára stabil A ligás játékos lett, aki simán elférne a Juvéban is. Criscito végzetét is a Roma jelentette: Totti lőtt róla egy gólt (az elsőt, ami ugyan les volt, de megadták), és amúgy sem játszott jól. Innentől kegyvesztett lett, és a télen visszaköltözött Genovába, és érthető módon soha többé nem akart a Juve játékosa lenni. Pedig időközben talán a legjobb olasz balhátvéd vált belőle. (Mellesleg Capello már 2007-ben megmondta, hogy Criscito igazi posztja a balhátvéd, felesleges őt középen erőltetni.)

Criscito juvés hattyúdala

Na, de az igazi marhaság 2007-ből még csak most jön: Tiago és Almiron megszerzése. A két játékos együtt 24 millió euróba került. A szakértők már azt sem értették, hogy miért vette meg a Juve mindkettejüket, amikor teljesen ugyanaz a posztjuk. Sajnos a teljesítményük is ugyanolyan volt, így a hangzatos nyilatkozatok ellenére Almiron már a télen távozott - igaz, csak kölcsönbe, és azóta is így járja be az ország klubjait. Tiagonak egyetlen igazán jó meccse volt a Juventusban, a Chelsea elleni BL visszavágó, emellett emlékezetes, amikor egy piros lapért cserébe Balotellit terrorizálta - ezért mondjuk sok szurkoló irigyelte. Azóta sem sikerült megszabadulni tőle, pedig a Juve már diszkontáron kínálgatta mindenkinek, de csak a kölcsönadás jött össze - most az Atletico Madridot boldogítja.

Almiron szeretett donaldkacsázni

Tiago legemlékezetesebb torinói megmozdulása

A két csődtömeget egy fiatal, Antonio Nocerino szorította ki a kezdőből, aki igazi vaddisznóként feltúrta a pályát, és technikai hiányosságai ellenére mindenki megkedvelte. Ezért tűnt furcsának, amikor a Juve megszabadult tőle 2008-ban, ráadásul két nagyon rosszul sikerült igazoláshoz kapcsolódóan. Annak az évnek a nyarán a Juventus gyakorlatilag egyezségre jutott a Liverpoollal és a játékossal, hogy Xabi Alonso Torinóba költözik. Végül nem így történt, mert Claudio Ranieri inkább Christian Poulsent akarta megszerezni a Sevillától: 10 millióért meg is vetette Seccoval. A harcos dán soha nem váltotta be a hozzá fűzött nem túl magas reményeket, viszont érkezésével Nocerinonak nem volt hely a keretben - akit a világtörténelem leghülyébb üzlete keretében el is adott a klub.

Igen, ahogy azt mindenki sejtheti, elértünk Amauri megszerzéséig... A 2007-2008-as bajnokságban a Juve 3-2-re kikapott Palermoban egy igen balszerencsés meccsen, ahol a hazaiak brazilja két gólt lőtt. Talán ez jelentette a belépőjét a Juventushoz, talán más, de tény: a nyáron Alessio Secco mintegy 24-25 millió euróért megszerezte őt, ráadásul eladta a Palermonak Nocerinot. Amauri ugyan jól indított, az elmúlt 2 évben viszont arra törekszik, hogy megdöntse a csatárimpotencia csúcsát - jó úton halad, Zvara József ideges is emiatt. Amauri több mint 4 millió eurót keres, amiatt megszabadulni is igen nehéz tőle - bár kérdés, hogy kinek kell egy olyan "csatár", aki lassan az egy éves évfordulóját ünnepli az utolsó bajnoki góljának.

Ilyet nem láttunk Juve mezben Amauritól

2010. 02. 14. Amauri eddig utolsó bajnoki gólja

Ugyanebben az évben még egy kisebb jelentőségű üzlet is megköttetett: Dario Knezevics a Juvéé lett, a Livornotól érkezett kölcsönbe. Az ő létezése önmagában rendkívül nyomós érv az idegenlégiósok számának csökkentésére. A 3 Serie A és egyetlen BL meccsén mutatott bohóckodását bármelyik fiatal olasz hozta volna.

2009 nyarán az előző évben az idény végi összeomlás ellenére második helyen végző Juventusnál úgy gondolták, itt az ideje, hogy reális eséllyel vegyék célba a scudettot, ezért ismét megnyíltak a pénzcsapok, és 25 millióért érkezett a Werder Brement az EL döntőjéig vezető Diego, aki ugyan jól mutatkozott be, de a kezdeti eufória után egyre többen látták úgy, hogy kidobott pénz volt az érte fizetett összeg. A gólok elmaradtak, néha volt egy-egy látványos felvillanása, de nem bírt a csapat vezérévé válni - pedig Ferrara célja pont az volt, hogy köré építse a csapatot. Egy évvel később 16 millióért a Wolsfburgba távozott - egyesek szerint megérdemelt volna még egy esélyt, de a német klubnál sem úgy teljesít, hogy meg kellene bánnunk az elengedését. Ugyanebben az átigazolási szezonban visszatért a falsopoli idején a csapatot eláruló Cannavaro is, aki persze óriási ellenszenv fogadott, és aki a teljesítményével csak fokozta az ellenérzéseket. Bár 1+1 évre írt alá, szerencsére a második évre szóló opcióval nem élt a klubvezetés 2010 nyarán - aggasztóbb hír, hogy saját bevallása szerint szerződése van a Juventusszal arról, hogy vezetőként még visszatér...

A 2006-os exodus után a csapat egyik gyenge pontja a balhátvéd posztja volt. Hosszú ideig keresgélték a megfelelő embert ide, végül a Liverpoolban megbukó Dossena és az Interben és Lyonban beégő Grosso maradt, mint jelölt - utóbbi futott be. A Lyon ár 2 millióért elengedte, a Juve a számmisztika jegyében két évre, évi két milliós fizetéssel szerződtette a berlini hősök egyikét. Különösebb szószaporítás helyett maradjunk annyiban, hogy a balhátvéd poszt ma is problémás...

Végezetül még egy 2009-es bűntett, bár ebben a teljes klubvezetés benne volt: miután az előző szezonvégén sikeresen helyettesítette a játékosok által megfúrt Ranierit, Ciro Ferrara az új idényre is bizalmat kapott. A tapasztalatlan Ciro pedig minden idő egyik legrosszabb Juve edzője lett, és néhány hónap után kirúgták. Ez azt is jelentette, hogy az a Juve, amely története során mindössze egyetlen edzőt bocsátott el idény közben (olyan persze volt, hogy az edző mondott le, pl. Lippi), alig több mint fél év alatt kétszer is megtette ugyanezt... És a bénázás még fokozható volt: bár a sajtó folyamatosan arról cikkezett, hogy melyik sztáredző érkezik Torinóba, takarékossági - vagy más - okokból Alberto Zaccheroni lett a befutó, és vezette a csapatot újabb mélységekbe. Utólag talán Secco és Blanc is úgy gondolják, hogy megérte volna mondjuk a Hiddinknek fizetendő 7 millió euró...

Sok-sok elköltött millió, rengeteg betli - Alessio Secco munkája totális kudarc volt. És bár Marottát rengeteg kritika éri, ne feledjük: nagyon nehéz lesz Seccot alulmúlnia.