Talán vannak, akiket megtéveszt az, hogy mai ellenfelünket két honfitársunk is erősíti, és valamiféle félreértelmezett hazafiasságtól vezérelve szimpatikusnak találják a Sampdoriát. Az ilyen félrevezetett olvasóinkat most megpróbáljuk visszaterelni a helyes útra, amely nem lehet más, mint a kisebbik genovai klub engesztelhetetlen gyűlölete és lenézése.
Talán vannak, akiket megtéveszt az, hogy mai ellenfelünket két honfitársunk is erősíti, és valamiféle félreértelmezett hazafiasságtól vezérelve szimpatikusnak találják a Sampdoriát. Az ilyen félrevezetett olvasóinkat most megpróbáljuk visszaterelni a helyes útra, amely nem lehet más, mint a kisebbik genovai klub engesztelhetetlen gyűlölete és lenézése.
Mielőtt valaki elkezdene azon a rendkívül jelentős kérdésen gondolkodni, hogy a Genoa vagy a Samp a város kisebbik klubja, gyorsan feloldjuk a rejtélyt: természetesen mindkettő, hiszen Genova (és minden más emberi lakott település) legnagyobb klubja a Juventus. Mellesleg a két említett kiscsapatot jól jellemzi, hogy a legnagyobb esemény számukra az egymás elleni mérkőzés, azaz a Derby della Latrina...
Na, de hagyjuk most a Genoát, megkapták ők már a magukét korábban ezen az oldalon, koncentráljunk vasárnapi ellenfelünkre. Komolyan vehető-e egy olyan klub, amelynek címerében Piszkos Fred díszeleg?! Mi is nagyon kedveljük Rejtő Jenő munkásságát, de azt valljuk, hogy a futball túl komoly és magasztos dolog ahhoz, hogy kedvenc regényhőseinkkel keverjük.
Ha ránézünk a Samp játékoskeretére, igen veszélyes, sőt visszataszító dolgokra is akadhatunk; itt van például Jonathan Rossini. Nem, nem a zeneszerzővel való névrokonságra gondolunk, hiszen azon legfeljebb elmosolyodnánk, de nincs benne semmi veszélyes. Sokkal inkább az aggaszt minket, hogy miként hirdetheti valaki, hogy "Rossz inni"?! Az ilyen ember, az ilyen klub minden szörnyűségre képes!
A múltat vizsgálva pedig azt láthatjuk, hogy a egyik legnagyobb legendája Roberto Mancini. Igen az az "edző", aki már több ízben is eladta a lelkét: a Fiorentinának, az Internek, végül pedig a Manchester Citynek. Óriási bravúr, hogy valaki ilyen röviden ilyen mélyre jusson, de valószínűleg könnyebben megy a dolog, ha az ember a Sampdoriánál pallérozódott. Áldhatja a szerencséjét Vialli, hogy időben eligazolt a Juvéhoz!
Ne feledjük azt sem, hogy a Juve szakmai stábjának nagy része tavaly még a Sampdoriánál dolgozott - mindenkinek végig kell járnia a szamárlétrát, ezzel nincs is semmi baj. Hanem azzal már inkább, hogy a genovaiak elnöke annyira megsértődött Delneri és Marotta munkahelyváltásán, hogy azóta nem nagyon akar üzletelni a Juventussal. Igen, ilyen kisszerű ember Ricardo Garrone, aki megveti azt az igen tiszteletre méltó emberi tulajdonságot, hogy mindig előre jutni, fejlődni akarunk. Gondolom, legszívesebben a tengert is állandóan 30 fokon tartaná, mert a langyos vízben érzi jól magát - és azt szeretné, hogy mindenki úgy gondolkodjon, mint ő. Ráadásul Garrone elüldözte a klub legjobb játékosát, mert csúnyákat mondott neki - nem lehet, hogy a csapat jobban járt volna, ha a szobájában telesírja a párnáját bánatában, és megtartja Cassanot?
Már csak a Marotta és Delneri iránti szimpátiánk azt diktálja, hogy ma délután elsősorban ne a Juventusért, hanem a Sampdoria ellen szurkoljunk!
