Sajnos a pesszimistáknak lett igaza; a Juventus sima vereséget szenvedett Nápolyban, és ami talán ennél is nagyobb baj, a csapat játéka a tavalyi szezont idézte. Vajon csak átmeneti visszaesésről, vagy egy tartós válságról van szó? Kezdhetünk félni attól, hogy megismétlődik a tavalyi idény? Bár egyikünk sem jós (jobb is, mert amúgy Szilveszterkor megettek volna minket), azért agyalunk kicsit a kérdésen, és persze értékeljük a tegnapi meccset.

Sajnos a pesszimistáknak lett igaza; a Juventus sima vereséget szenvedett Nápolyban, és ami talán ennél is nagyobb baj, a csapat játéka a tavalyi szezont idézte. Vajon csak átmeneti visszaesésről, vagy egy tartós válságról van szó? Kezdhetünk félni attól, hogy megismétlődik a tavalyi idény? Bár egyikünk sem jós (jobb is, mert amúgy Szilveszterkor megettek volna minket), azért agyalunk kicsit a kérdésen, és persze értékeljük a tegnapi meccset.

Nem úgy indult a Napoli elleni találkozó, hogy sima vereség lesz a vége. A Juve az első 10 percben melepően stabil játékos nyújtott, és az ellenfél kapuja előtt tartotta a labdát, bár gólhelyzetig nem sikerült eljutni. Delneri a Tonival és Amaurival a csapatban nem meglepő módon az ívelgetéseket erőltette: a támadások rendre úgy indultak, hogy Strorari vagy Bonucci kipasszolt Grygerának, aki vagy ívelt, vagy Kraszicsot játszotta meg. Aztán aúgy negyed óra elteltével felébredt a Napoli, és látszott, hogy veszélyesek a támadóik. Jött is Cavani, és két fejes góllal elintézte a meccset. A többség a két szélső védőre keni a gólokat, amivel nem teljesen értek egyet. Az első találatnál többen is hibáztak: Pepe és Traoré közül egyik sem tudta megakasztani a támadást, sőt utóbbi mögé bejátszották a labdát - ezért Chiellini kifelé mozgott, ami elvitte Bonuccit is balra, Grygerát pedig középre. Már ez hiba volt, mert a védők nem vették figyelembe a középen érkezők mozgását, ezt még tetézte, hogy Kraszics ember nélkül álldogált a tizenhatos sarkánál.

Cavani mellett senki nem áll...

Tehát hiába voltak többen a Juventus védői, gyakorlatilag mindenki rosszul helyezkedett, és Cavani szabadon fejelhetett a labda alá futó Grygera mellett/mögött.

Kraszics közeli nézőként figyeli az eseményeket

A második gólnál szintén helyezkedési hiba történt, amit az sem magyaráz, hogy épeszű ember nem gondolhatta, hogy Dossena valaha is emberhez tudja adni a labdát.

Megint többen vannak a védők, de a vége ugyanaz

Azt nem tudni, hogy Bonucci és Chiellini hova mozgott, de a felelősségük legalább akkora, mint Grygeráé, aki mellől beadták a labdát, vagy Traoréé, aki balerinaként ugrott fel fejelni.

Hol van a bal oldali középpályás?

Ahogy az első gólnál Kraszics, itt Pepe nem tud azzal elszámolni, hogy mit is csinált: ha Cavani nem éri el a labdát, akkor a mögötte érkező kerül gólhelyzetbe, akit senki nem őrzött.

A harmadik gólt pedig a Lavezzi meg sem támadó, csak kísérő Grosso, Chiellini, Aquilani hármasnak köszönhetjük. Grosso, ha már kilépett, és üresen hagyta Hamsikot, akkor igazán letámadhatta volna az argentint. Aquilani kocogása pedig nálam kiverte a biztosítékot, amikor néztem a meccset.

Hárman hat ellen, mégis gól a vége

Az is kérdés, hogy mit keresett a jobbhátvéd középen, ahol Bonuccit fogta, míg Cavani ismét egyedül maradt.

Szóval komoly védelmi hibák eredményezték az ellenfél góljait, és nem lehet csupán egy-két játékos nyakába varrni a vereséget: a teljes csapat csődöt mondott. Na de nézzük, hogy milyen következtetéseket vonhatunk le a pár nap alatt beszedett 7 gólból és két vereségből.

A napnál is világosabb, hogy a Juventus kulcsjátékosai elfáradtak. Az őszi jó szereplés főszereplői közül Kraszics és Aquilani is a mezőny leggyengébbjei közé tartozott a Parma és a Napoli ellen. Mondjuk ezt a fáradtságot nem teljesen értem, hiszen az európai topklubok kulcsemberei 50 feletti számú meccset játszanak egy évben, és némiképp keményebb ellenfelek ellen, mint a Serie A csapatai. Márpedig egyiküknek sincs helyettese - részben a sérülések, részben pedig a viszonylag szűk keret miatt. A fáradtság abban is látszik, hogy mind csütörtökön, mind vasárnap látványosan gyorsabbak voltak az ellenfelek játékosai. Ezt persze lehet magyarázni Melo kiállításával, de azért volt olyan már olyan a történelemben, hogy egy emberhátrányban lévő csapat még jobban felpörgött, és felvette a versenyt az ellenféllel.

Kraszics visszaesése azért is fájdalmas, mivel Quagliarella kiesésével ő lehetne az egyetlen, aki egy az egyben meg tudja verni az ellenfelét, csak sajnos ezt a többi csapat is tudja, így rendre ketten zárnak vissza rá. Ez elvileg akár emberelőnyt is jelenthetne a pálya más részein, csak ehhez egyrészt pontos passzok, másrészt sok és gyors mozgás kellene - mindhárom tényező hiányzik mostanában a Juventus játékából. Úgy is mondhatjuk, hogy nem elég "dinamikus" a csapat (remélem, már írják nekem a pro-licencet ezért a kifejezésért). Toni megszerzésével pedig még inkább statikus lett a játék. Itt jön egyébként elő Aquilani szerepe, aki ijedt kislányként "küzd" mostanában, jó labdája pedig legfeljebb a bemelegítéséknél van, azaz képtelen a ritmusváltásokra.

Aztán ott vannak a szélső védők, akik nem elfáradtak, hanem egyszerűen rosszak. Grosso kimaradt tegnap - ő egyébként a Parma elleni negyedik gólnál mutatott be egy kényelmes kocogást - de a helyén játszó Traoré jobb támadásban, mint védekezésben. Pedig támadásban sem jó. Grygera vélhetően azért került a kezdőbe, mert Sörensen túl nagy hibalehetőség lett volna Lavezzivel szemben - volt ráció Delneri döntésében, de a cseh nagyon rosszul játszott. Távol álljon tőlem, hogy felmentsem Grygerát, de érdemes azt figyelembe venni, hogy Kraszics mögött egyáltalán nem könnyű játszani, hiszen egyáltalán nem segít a védekezésben, ugyanakkor a jobbhátvédnek rendszeresen fel is kellene zárkóznia a támadásokhoz.
Ebből persze nem sok valósul meg, pedig ha pontos és gyors háromszögelésekkel át tudnák verni az ellenfél védelmét, vélhetően nem kevés gólt, gólhelyzetet eredményezne.

Pát szót még Kraszicsról: Delnerinek sürgősen ki kell valamit találnia, hogy túllépjünk a Kraszics-függőségen. A szerb tegnap összesen két alkalommal vitte el a labdát a védője mellett, és egyetlen jó beadása sem volt. Azzal, hogy az ellenfél balhátvédje és középpályása körbeveszi, elbizonytalanítják Kraszicsot, aki rendre elveszíti a labdát. Talán az lehetne a megoldás, hogy többet változtatja a helyét, mert így, a vonal mellett lehorgonyozva kezd haszontalanná válni.

De a jobb oldalra legalább van ember, mert balra egyáltalán nincs. De Ceglie mire elkezdett jól játszani, megsérült, Grosso a szürke és a szörnyű között ingadozik, Traoré nem tud védekezni, mondjuk ő legalább megpróbál ésszel focizni. Bal oldali középpályás pedig nincs a keretben. A nyáron igazolt szélsők (Kraszics, Martinez, Pepe, Lanzafame) mindegyike jobblábas, és ugyan eljátszanak a bal oldalon is, de nagyon hiányzik onnan egy igazán veszélyes ember. Marchsionak meg ugye nem az a posztja, csak kényszerből játszik ott.

A támadósorban tegnap két torony kezdett, és itt is érteni vélem Delnerit: Del Piero lassú, és erőben sem biztos, hogy elég egy motivált, gyorsan játszó ellenféllel szemben, főleg úgy, hogy a középpálya nyilván kevesebb támogatást tud adni az ott szereplők rossz formája miatt. Maradt volna az ívelgetés, ami nem szép, de eredményes lehet. Csak egy dolgot emelnék ki: Marottának szerencséje nem volt valami nagy szerencséje Lanzafame kölcsönadásával. Éppen Quagliarella sérülése előtt adták kölcsön, márpedig Lanzafame eredeti posztja - ahol ifiként is szerepelt - a Q által is játszott seconda punta pozíciója. Persze a fiatal játékos hozzáállása minimum kritikát érdemelt az ősszel, de nem lett volna rosszabb megoldás őt játszani, mint Amaurit. De az sem volt valami szerencsés, hogy Cassano is pont Quagliarella kiesése előtt kelt el. Jelenleg nincs a piacon igazán megfizethető, és jó árnyékék. Mutu és Bozsinov mérsékelten lennének jók, Maccarone és Floro Flores meg még annyira sem. Giuseppe Rossi pedig vagy 30 millióba fájna - annyit nem ér. De mindenképp kellene valaki Toni mellé, különben marad az ívelgetés, és szenvedés. Pedig a Serie A továbbra is mélyrepülésben van, azaz egy kicsit is összeszedett Juvénak simán esélye van a dobogós helyezésre, annak ellenére, hogy a kezdőcsapatban 3-4 lyukas poszt van.

Két nagy pofont kapott a csapat négy nap alatt, de egyelőre a kiegyenlített (kiegyenlítetten középszerű) mezőny miatt nem úszott el az idény. Csütörtökön a Catania ellen lehet bizonyítani, hogy képes magát összeszedni a társaság, és nem volt véletlen az őszi összeszedett, fegyelmezett játék. Hogy a fáradtsággal mit lehet tenni, arról persze fogalmam sincs, ha irodai dolgozókról lenne szó, egy hét szabadságra lehetne küldeni a srácokat, így legfeljebb a csodában bízhatunk. A tegnapi meccs egyébként abban is a tavalyi szezont idézte, hogy a kapott gólok után teljesen összezuhantunk, árulkodó volt a 37. perc környékén Bonucci rémült arca egy szögletnél. A játékosok küzdenek, de teljesen esélytelenül és veszélytelenül. És persze jönnek az egyéni és csoportos hibák, a balszerencse, meg minden, aminek nem örülünk.