Milyen év volt 2010?

Már maga az évszám is csodálatos, hiszen számokból áll. 2010! A számok összege három. Ez kapásból túlszárnyalja az Amauri által az elmúlt évben rúgott gólok számát (mint hamarosan kiderül, ez nem igaz).

Így lehet kedvet csinálni az értelmetlen statisztikai adatokhoz. Remélem halálra csigáztátok magatokat, mert most számtalan számadatot kaptok a 2010-es esztendő kapcsán.

Vigyázzatok, nagyon érdekes, nagyon hosszú, nagyon izgalmas!

Milyen év volt 2010?

Már maga az évszám is csodálatos, hiszen számokból áll. 2010! A számok összege három. Ez kapásból túlszárnyalja az Amauri által az elmúlt évben rúgott gólok számát (mint hamarosan kiderül, ez nem igaz).

Így lehet kedvet csinálni az értelmetlen statisztikai adatokhoz. Remélem halálra csigáztátok magatokat, mert most számtalan számadatot kaptok a 2010-es esztendő kapcsán.

Vigyázzatok, nagyon érdekes, nagyon hosszú, nagyon izgalmas!

Először leszögezem, hogy az ábrákat csak szórakoztató jelleggel tettem az írásba, nem azért, mert értek a készítésükhöz. Tehát bárkinek excellel kapcsolatos észrevétele van, az névvel és címmel tegye meg. Megkeresem, és átbeszéljük a dolgot. Nem kell félni, nem viszem Igort és Szását.

Vágjunk is bele, kezdjük azzal, hogy a 2009/2010-es évad tél-tavasz-nyári időszakában 27 mérkőzést játszott a csapat, ezzel összehasonlítva a 2010/2011-es évad nyár-ősz-tél időszakában játszott 27 mérkőzést, arra jutunk, hogy

1. A Ferrara-Zaccheroni időszakban pont ugyanannyit játszott a csapat, mint a Delneri érában.

2. Összesen 54 mérkőzésen lépett pályára a torinói 11 az év során.

Az első pont lehetővé teszi nekünk, hogy fantasztikus összehasonlításokat végezzünk el a két érában elért sikereket és az elszenvedett kudarcokat illetően.

Itt sokan szemfülesen megjegyezhetik, hogy "Nem, nem, te ostoba állat, hiszen ennél több mérkőzés volt az év során." Erre pedig azt válaszolhatom, hogy "Ez igaz, ám én csak a tétmérkőzésekkel foglalkozom, mert leszarom a többit." És ezzel tovább is lendülhetünk a fent említett 54 mérkőzés havi eloszlására.

Ezt egy csodálatos ábrán mutatom be nektek:

Az év során ebből sikerült 22-szer győztesen (ebből 12 hazai terepen), 14-szer vesztesen (5 alkalommal otthon) elhagyni a pályát, 18-szor pedig döntetlenre (ennek az 50%-ában, azaz 9 alkalommal játszottunk otthon) végeztünk.

A Ferrara-Zacskó érában ez így néz ki (zárójelben a hazai pályán játszottak):

10 győzelem (6), 12 vereség (4), 5 döntetlen (3). Megszerezhető pontok százalékában: 43,2 %

Delnerinél a 27 meccs mérlege:

12 győzelem (6), 2 vereség (1), 13 döntetlen (6). Megszerezhető pontok százalékában: 60.5 %

A javulás látványos!

A teljes 2010-es esztendőben a csapat mindösszesen kettő darab Olasz Kupa meccset játszott. Az inter elleni 2-1-es vereséget követően még nem volt alkalom a javításra. A nemzetközi porond 14 mérkőzést tartogatott a Juventusnak 2010-ben. Mind a 14 az Európa Liga szánalmasan nívótlan és ruppótlan küzdelmeiben (mekkora, hogy a Fulham ugyanannyi uefa-pontszámot kapott a döntőig menetelésért, mint az Inter vagy a Bayern a Bajnokok Ligájában, igaz, pénzt pedig alig ért ez a siker).

^{A terhelés eloszlása - informatív, szórakoztató ábrán.}

Zacskó mester 4 meccsen dirigálhatta a fiúkat, és az Ajax elleni továbbjutást a Fulham elleni rémálom követte.

Delneri pedig történelmi tettet hajtott végre az Európa Ligában, ugyanis egy 10 mérkőzéses veretlenségi széria (4 győzelem, 6 döntetlen) végén sikerült kihullani.

A maradék 38 találkozó bajnoki volt, Ferrara és Zacskó 21-szer ülhetett le a kispadra ostoba és tanácstalan arckifejezéssel, Delneri bölcs arcát pedig 17-szer láttuk bajnokin.

És hány vidám szurkoló láthatta élőben a csapatot az év során? Erre választ ad a következő ábra:

Összesítésben sajnos a Ferrara-Zaccseróni kettős munkájából született rút borzalmat több ember nézte meg élőben, mint a Delneri fémjelezte Chiellini, Melo, Krasic, Quagliarella varázslatot. Pedig utóbbi szimpatikusabb, látványosabb, gólgazdagabb, ráadásul még eredményesebb is.

Összességében hazai pályán közel félmillióan, míg idegenben 856132-en nézték a meccseinket.
(A nézőszámokért nem vállalok felelősséget.)

Érdekességként megmutatom, hogyan viszonyulnak egymáshoz havonkénti bontásban az idegenben lőtt és kapott gólok, valamint a hazai pályán lőtt és kapott gólok! Egy nagyon látványos ábrát készítettem, amely a tisztánlátáshoz szükséges összes adatot tartalmazza:

^{A gólok megoszlása - informatív, színes, vidám ábra.}

A vak is láthatja, hogy a teljes naptári év során a csapat 80 gólt rúgott és 67 gombócot kapott.

Az év első felében (Ferrara - Zacskó) ebből sikerült harmincötöt (ebből 22 darabot hazai pályán) rúgni, és bravúrosan beszopni negyvenkettőt (18-at a hazai közönség szomorítására).

Szerencsére jött a Mester, aki gatyába rázta a srácokat, így Delneri alatt értelemszerűen a maradék gólokat, tehát 45-öt (huszonötöt hazai pályán) és 25-öt (16-ot otthon) rúgtak és kaptak.

Röviden: az év első felében mínusz hetes volt a gólkülönbség, a 10/11-es idényben pedig +20-as.

De félre a viccet, van egy jóval érthetőbb, gazdagabb infografikám is erről.

^{Feltűnően látszik Delneri keze munkája, és Zaccheroni taktikájának hátulütői.}

Minden kicsit képzett olvasónk jól láthatja az egyértelmű javuló tendenciát, hiszen mind a lőtt, mind a kapott gólok tekintetében kiegyensúlyozottabb és jobb eredményeket produkál a Delneri által vezetett csapat. Szilveszter felé közeledve egyre többen kezdtük úgy érezni, hogy nem a vakszerencse, a véletlen, egy sirály tarkója vagy egy erős széllökés fogja eldönteni a meccseket (általában vereséggé változtatva egy nyugdíjasotthon senior csapata elleni 5-0-ás félidei vezetést is), hanem a csapat a győzelemért hajthat, és meg is fogja tenni, amit kell.

Készültem néhány értelmes táblázattal is. Hamarosan azt is megnézhetitek, hogy a csapat a mérkőzések melyik hatodában volt a legeredményesebb vagy a legszánalomraméltóbb. Az év első felében jól látszik a fizikális és mentális hátrány, mivel a 75. és a 90. perc között kapta a csapat a legtöbb gólt, és az is látszik, hogy a második félidőben jóval többet kapott, mint az elsőben.

^{Itt tényleg, komolyan jó táblázatot akartam csinálni, aminél egyenlő részekre van osztva a kör és a cikkek a gólok számát mutatják, de nem sikerült, ezért ez van. Örüljetek annak, ami van.}

Azt is láthatjuk, hogy az első negyedórában 10 gólt szerzett a csapat, mindössze 3 kapott ellenében. De ha az első fél órát nézzük, máris kiegyenlítődik, hiszen 14 rúgott gól áll szemben 12 kapottal. A második félidő pedig az összeomlások időszaka, 15 gól áll szemben 25-tel.

Az év első felében a góllövőlista így alakult:

11 gólos - Alessandro Del Piero

4 gólos (!!!) - Diego

3 gólos - Amauri, Iaquinta

2 gólos - Candreva, Chiellini, Trezeguet, Legrottaglie

1 gólos - Salihamidzic, Grosso, Zebina, Melo, Marchisio

valamint 1 darab öngól.

Elképesztő az űr, ami Alex mögött van. Ki hitte volna, hogy neki kell ilyen idősen is a hátán vinni a csapatot?

Az év második felében jóval kiegyensúlyozottabban játszott a csapat, nem elég, hogy az első félidő végén ellenállhatatlanul támadtunk, a második félidőben le is húztuk a rolót. 45-60 perc között NULLA gólt kapott a csapat, 27 mérkőzés során, és az utolsó negyedórában sem volt olyan kétségbeejtő a helyzet, mint az év első felében Zacskó mesterrel, főleg, hogy a csapat a 75-90 percig tartó időszakban is többet lőtt, mint kapott.

Nézzük a csodálatos ábrákkal:

^{Külön felhívom a figyelmet, a nullás számot tartalmazó körcikkre. Fantasztikus megoldás!}

Szemben a Ferrara - Zaccheroni időszakban tapasztalt tendenciával, itt megfigyelhető, hogy van tartás a csapatban. Az első fél órában kiismeri ellenfeleit, az első félidő végén megsemmisíti, a másodikban pedig nem kap ki. Az első félidőben 24-14 a gólarány, imponáló. Érdekes, hgy a második félidőben szintén +10-es a gólarány, 21 rúgott és 11 kapott góllal, mégis ilyen rengeteg a döntetlen.

Itt megemlíteném, hogy bár nem készítettem külön ábrát a 09/10-es idényben tapasztalható játék minőségéről, az adatok gyűjtésekor feltűnő volt, az egyre gyengébb teljesítmény. Ahogy közeledett az idény vége, úgy eresztett le mind jobban és jobban a csapat. Pedig elméletileg európai szereplést érő helyért hajtottak a játékosok. Ez nem látszott.

A góllövőlista a következőképpen alakult július - december viszonylatban:

9 gólos - Quagliarella

6 gólos - Alessandro Del Piero, Iaquinta

5 gólos - Krasic

3 gólos - Amauri, Pepe, Chiellini

2 gólos - Marchisio

1 gólos - Bonucci, Aquilani, Melo és Giannetti

valamint 4 öngól is ékesíti a találati listát.

Összesítésben is megmutatom, mert ez végülis egy évvégi összefoglaló, vagy mi a bánatos lófütty.

2010 gólkirálya: 17 találattal Alessandro Del Piero.

További szereplők:

9 gól - Quagliarella, Iaquinta

6 gól - Amauri

5 gól - Krasic, Mr. Öngól

4 gól - Diego

3 gól - Marchisio, Pepe

2 gól - Candreva, Trezeguet, Legrottaglie

1 gól - Bonucci, Aquilani, Salihamidzic, Grosso, Zebina

Lőtt gólok - kapott gólok az egész idényben (mellőzöm az ábrát):

0-15. perc között: 15 - 9

15-30. perc között: 10 -11

30-45. perc között: 19-11

45-60. perc között: 10 - 5

60-75. perc között: 12 - 13

75-90. perc között: 14 - 18

Ezt a mérleget mondjuk jócskán rombolja a Ferrara-Zacskó érában tapasztalt szopás.

Tehát látható a fejlődés, van mire építeni az idény hátralévő részében!

Sikeres új évet kívánok mindenkinek, küldjetek pénzt!

Ui.: Ha hibát találtok benne, akkor tartsátok magatokban.