Harmincnyolc év távlatából talán kimondható: a Juventus történelmének egyik legnagyobb győzelmét aratta Milánóban, az Inter ellen az 1972-1973-as bajnokságban. A mérkőzés előtt az Inter állt a tabella élén, egy ponttal megelőzve a harmadik Juvét, de a rangadó után megváltozott a helyzet. Egy csodálatos mérkőzésre tekintünk vissza, aztán videón részletesen kielemezzük Pietro "Petruzzo" Anastasi találatát, amellyel eldőlt a meccs. Kihagyhatatlan poszt, de ez nem a szerző, hanem a történelem érdeme.

Harmincnyolc év távlatából talán kimondható: a Juventus történelmének egyik legnagyobb győzelmét aratta Milánóban, az Inter ellen az 1972-1973-as bajnokságban. A mérkőzés előtt az Inter állt a tabella élén, egy ponttal megelőzve a harmadik Juvét, de a rangadó után megváltozott a helyzet. Egy csodálatos mérkőzésre tekintünk vissza, aztán videón részletesen kielemezzük Pietro "Petruzzo" Anastasi találatát, amellyel eldőlt a meccs. Kihagyhatatlan poszt, de ez nem a szerző, hanem a történelem érdeme.

A rangadó felvezetése

Mintha megérezték volna az újságírók, hogy kiről fog szólni ez a mérkőzés, hiszen elsősorban Pietro Anastasit kérdezgetik a találkozó előtt. Az Inter - amellett, hogy egy pont előnye van - egy meccsel kevesebbet játszott a Juventusnál, és mivel a Larenossi Vicenza lesz ezen az elmaradt meccsen az ellenfele, ezért ott előre kalkulálható a győzelme. Nagyon fontos tehát a Juve számára a "Derby d'Italia", hiszen egy vereség esetén - vesztett pontokat tekintve - ötre nőne az Inter előnye. Anastasi szeretné elkerülni ezt a helyzetet, ahogy az alább olvasható, a meccsnapon, 1973. január 7-én megjelent interjúból is látszik:

-Innen felállni, és magunk javára fordítani a bajnokságot, egy óriási feladat volna. Nem hiszem, hogy meg lehet ismételni azt a bravúrt, amikor az Inter hétpontos hátrányból végül megszerezte a scudettót a Milan elől. Ráadásul nekünk tavaszra ott van a Bajnokcsapatok Európa Kupája, a kupa végső fázisában pedig már lankadhat a bajnokságra szánt odafigyelés. Döntetlen esetén három vesztett ponttal állnánk rosszabbul, az még beleférne, és szerintem az Inter sem lenne csalódott egy iksz miatt.

-Az Internél talán lebecsülik önöket, hiszen a győzelmen kívül nem tudnak mást elképzelni.

-Jobb ez így. Ha lenézed az ellenfeled, könnyebben megütheted a bokádat. Sajnos tapasztalatból beszélek, hiszen velünk is előfordult már ez.

-Az Atalanta elleni döntetlen nem hatott ki a csapatmorálra?

-Már túlléptünk azon az eredményen, a szombati meccs már nem beszédtéma. Nem fogunk szorongva pályára lépni a San Siróban, hiszen az Atalanta elleni hazai 0-0-át megelőzően zsinórban öt meccset nyertünk, és ezzel komolyan előreléptünk a tabellán.

-A Juventus visszaáll a háromtámadós szisztémára. Bettega újbóli csapatba kerülése nem csökkenti az ön esélyét a gólszerzésre?

-Ugyan, dehogy. Ez a feladat hármunk, Bettega, Altafini és köztem fog megoszlani. Mindannyiunknak meglesz a lehetősége a góllövésre.

-Gubertonival fogja önmagát szembetalálni, ellen pedig még sosem tudott gólt szerezni: így lesz ez vasárnap is?

-A háromcsatáros játéknál lehet és kell is néha visszahúzódni a középpálya felé, ilyenkor nem követ a védő. Bízom benne, hogy távolabbról, a támadó zónán kívülről érkezve meg tudom őt lepni.

-Mivel jobb a jelenlegi Inter a Juventusnál?

-Tapasztaltabb. Egy nagyon sallagmentes, racionális csapatról van szó. Mi kevésbé vagyunk fegyelmezettek, szeretünk kockáztatni. Az Inter nem fecsérli az erejét felesleges dolgokra, így minimálisra csökkenti a hibázás lehetőségét. Tartom azt, hogy nem kapunk ki, de ehhez több kell annál, hogy csak védekezzünk.

Vycpalek, a Juventus edzője így látta az esélyeket: "A csapatom formája garancia a jó eredményre, de garancia a közönségszórakoztató játékra is. Ha tippelnem kellene, akkor döntetlent mondanék, de hiszek a győzelmünkben."

A meccs előtti napon mutatták be a Juventus új egyenruháját. A modellek:
Bettega, Savoldi, Piloni és Spinosi

Az Inter háza táján komoly gondot okoz a csapaton végigsöpört influenza-járvány, amely Mario Corsót és Mazzolát is ledöntötte a lábáról. Corso játékáról le is mondott Invernizzi, az Internazionale edzője: "Nem fog pályára lépni. Hétfőn kezdi újra a munkát, míg a többiek vagy a válogatotthoz mennek, vagy pihennek egy keveset."

Szintén lázzal bajlódott Gubertoni és Bertini is, az ő játékukról egyelőre nem tudott véglegeset mondani Invernizzi: "Alternatívaként itt van még Oriali - ha szükségem volna rá. Fölösleges erősködniük, most még nem mondom semmit, majd a mérkőzés előtti percekben döntök. Mazzola? Nem hinném, hogy 50 %-os formában van, szerintem olyan 30 %-osban lehet. Holnap beszélni fogok vele, aztán meglátjuk.

Boninsegna szerint a győzelmük azt jelentené, hogy az idény hátralévő részére elfelejthetik a Juventust: "Ha megverjük őket, akkor hárompontos előnyünk lesz, ha pedig az elmaradt meccsünket is hozzuk, akkor már öt: ez nem tudják behozni. Bár egy döntetlen sem lenne rossz." Corso szintén optimista: "Nem fogunk kikapni. Ez az Inter nagyon erős." Moro érdekes nyilatkozatot tesz ("Ha kikapunk, az az influenza számlájára írható majd"), Mazzola még érdekesebbet: "Csak a ködben bízhatunk, csak az menthet meg minket. De már ma sem volt köd" - utalt arra, hogy a mérkőzés elhalasztása lenne a legjobb megoldás az Inter számára.

Invernizzi egy érdekes történetet hoz fel a rangadó elő, amely történet a meccs játékvezetőjének, Lo Bellónak a nevéhez kapcsolódik: "1958-ban Torinóban játszottunk a Juventus ellen. Egy szabálytalanságot követően épp a csapattársam, a sértett Angelillo felé tartottam, amikor Lo Bello háta mögé értem, ő pedig egy hirtelen kézmozdulatot tett, anélkül, hogy észlelte volna a közelségemet: óriási erővel állkapcson ütött. Egy perc volt hátra a szünetig. A második félidőben le kellett jönnöm, mert minden egyes fejesnél fájdalmat éreztem az ütés helyén."

Az Inter védelme elképesztő dolgot művel a bajnokságban: 12 lejátszott meccsből 11 (!) alkalommal nem találtak be a kapujukba, mindössze a városi rangadón lőttek nekik gólt, igaz, akkor rögtön hármat, hiszen kikaptak 3-2-re a Milántól. Giorgio Facchetti erről a hihetetlen sorozatról beszél: "Nem lep meg, hogy ennyire erős a védelmünk. Már tavaly, a BEK-ben is bizonyítottuk, hogy milyen jól tudunk védekezni, ellentétben a bajnoksággal: amikor kiestünk a bajnoki címért folytatott versengésből, már nem koncentráltunk eléggé hátul."

Különös figyelemmel volt mindenki az időjárás irányában: Mazzola már említette a ködöt, de a meteorológusok szerint nem lesz probléma a meccsen, 8 fok és felhősödés várható, de komolyabb ködre nem kell számítani. A Juventus szurkolóinak a "Juventus Club Torino" kínál utazási lehetőséget a mérkőzésre, összesen 62 busz áll rendelkezésükre a vasárnap reggeli, fél kilences induláshoz. Ez rekord, szurkolói klub ennél nagyobb tömeget nem mozgatott még meg egy idegenbeli Juve-meccsre. Az Internazionale számára is rekordot hoz a mérkőzés, hiszen elővételben 65 ezer jegyet vásárolnak meg, a bérletesekkel együtt így 231 millió lírás bevételt könyvelhetnek el a milánóiak.

A mérkőzés

A két csapat a következő összeállításban kezdte el a meccset 1973. január 7-én, 14 óra 30 perckor:

Inter: Vieri, Gubertoni, Facchetti, Bedin, Bellugi, Burgnich, Massa, Mazzola, Boninsegna, Bertini, Moro.

Juventus: Zoff, Spinosi, Marchetti, Furino, Morini, Salvadore, Altafini, Causio, Anastasi, Capello, Bettega.

A vendégek kezdtek támadólag, a hatodik percben előbb Capello, majd a hetedikben Marchetti lőtt 20 méterről, munkát adva ezzel Vierinek. A 10. percben Boninsegna és Bedin összjátéka után Mazzola lefelé csapódó lövését védte Zoff. A Juventus nyomás alatt tartotta az Intert, akiknek nem jutott terük a kontratámadásokra. A meccs szép lassan csordogált, szinte unalomba fulladt. A hazaiak két, veszélyes helyről megítélt szabadrúgást lőhettek, de egyikkel sem tudtak élni.

Így érkezett el a 31. perc: Causio vesztette el, majd szerezte vissza a labdát a jobb oldalon, beadásához középen nem ért bele senki, de Capello még az alapvonal előtt vissza tudta passzolni a labdát, a középen érkező Altafini pedig elegánsan az üres kapuba lőtt.

A szurkolók eközben azt találgatták, hogy Capello vagy Bettega adta-e a gólpasszt, mivel a nem várt köd mégis megérkezett a San Siróba, így nehezen lehetett látni a pályán történteket. Az Inter görcsösen próbált válaszolni, de semmilyen átütő erő nem volt a támadásaikban, a félig egészséges Mazzola nem tudta összefogni a csapatát. A Juventus átengedte a területet, így próbált meg kontrákra játszani. Néhány kisebb Inter-lehetőség ugyan még adódott a szünetig, de a vendégszurkolóknak - ha láttak is valamit a meccsből - nem kellett lerágniuk a körmüket.

A második félidő az Internazionale rohamaival kezdődött, a 49. és a 49. percben Bertini lőtt a kapu mellé. Majd Causio adott középre, a lesben álló Altafini mellkasáról lepattanó labdára Vieri rávetődött. Az 52. percben Boninsegna szabadrúgása kerülte el centikkel a kapufát, két perce rá Bellugi szintén csak centikkel tévesztett, az 55. percben Furino az utolsó pillanatban, becsúszva mentett a gólhelyzetben lévő Gubertoni elől. A Juventus védekezett, méghozzá 10 emberrel, hiszen Bettegáék is besegítettek hátul. Az Inter továbbra sem működött csapatként, a helyzeteket egyéni megmozdulások végén alakították ki.

Invernizzi cserére szánta el magát: Bertini helyére behozta Orialit. Ez a lépés sem jelentett azonban megoldást. Vycpalek cseréje annál inkább beváltotta a reményeket, ugyanis a Bettega helyett a 80. percben beküldött Cuccureddu nagyon sokat segített a Juventus védelmének megszilárdításában. A 84. percben Anastasi majdnem megszerezte a második vendéggólt, de a kapufát találta el.

Mazzola megsérült, le kellett vinni a pályáról

Öt perccel a vége előtt minden eldőlt: Cuccureddu beadása után Capello fejelt, Facchettiről visszapattant a labda, Anastasi lecsapott rá és védhetetlenül a jobb sarokba lőtt. A 86. percben Bedint szövegelés miatt kiállították, ráadásul a végén Mazzola még meg is sérült, őt ölben vitték le a pályáról.  A Juventus remek játékkal, a bajnokság szempontjából létfontosságú győzelmet aratott.

Reakciók

"Ezért a gólért szenvedtem meg eddig a legjobban a pályafutásom során"-  nyilatkozta Pietro Anastasi a mérkőzést követően. "A kapufám után azt hittem, hogy én itt ma már nem találok be. Sokat futottam a meccsen, és a kapu előtt rendszerint elfogyott az erőm. Azonban mégis megjött az a gól. Gubertoni? Ma is meghatározó ember volt, de ezúttal végre sikerült gólt lőnöm ellene. Először, de remélem, hogy nem utoljára. Nagyon jól játszott az egész csapat. Tudtuk: ha ma kikapunk, búcsút mondhatunk a bajnoki reményeknek. Egy erős Inter volt az ellenfelünk, bár több játékosa rossz fizikai állapotban focizott. De nem ezért kaptak ki, hanem azért, mert ma egy nagyszerű Juvéval találták szemben magukat."

A meccs másnapján megjelent karikatúra: Altafini és Anastasi vezetésével szálguld a Juve

Roberto Bettega igazi csapatemberként küzdötte végig a mérkőzést, a második félidőben gyakorlatilag középpályás volt, így jobban tudta segíteni a védekezést: "Szívesen játszom középen, ha ezen múlik az eredmény, akkor az összes meccsen elvállalom ezt a szerepet. Be kellett tömni a védelmünkben lévő réseket, különösen Salvadorét kellett tehermentesítenem. Nagyon jól lezártuk a területeket."

Fabio Capello elsősorban a lelki tényezők fontosságát emelte ki a győzelem után: "Mindenféle félelem és szorongás nélkül léptünk ma pályára. Az érettségünket főleg akkor mutattuk meg, amikor szembe kellett néznünk az Inter rohamaival. A mérkőzést úgy kezdtük, hogy gólt kell lőnünk: ez sikerült, és innentől kezdve egyszerűbbé vált a helyzetünk, építhettünk a kontrákra. Már korábban is eldönthettük volna a meccset. Két gólt szereztünk, lőttünk egy kapufát - nem is kétséges, hogy megérdemelt a győzelmünk."

Francesco Morini hibátlan teljesítményt nyújtott a védelemben: "Sokszor csak a harcosságom működtetett a pályán, mindenesetre a célomat elértem: sikerült semlegesítenem Boninsegnát. Amikor megszereztük a vezetést, azzal az Intert rákényszerítettük arra, hogy kinyíljon, ehhez pedig ők nincsenek hozzászokva. Jöhettek a kontrák, és mi ezt ki is használtuk. Az első gólunk után néha bizony rá kellett szólni egy-két csapattársamra, hogy figyeljen oda jobban a védekezésre. Szerencsére fantasztikusan működött a játékunk."

Beppe Furino óriási örömmel nyilatkozott a lefújást követően: "Ez volt életem első győzelme az Inter otthonában, képzelhetik, hogy milyen boldogságot érzek most. Megvertük az éllovast, ennél jobb bizonyítéka nem is lehet az erőnknek."

Causio szerint ez a győzelem óriási lökést adhat nekik a bajnokságban: "A második félidő elején szenvedtünk, de sikerült kivédekeznünk az Inter támadásait. Két pontot szerezni az első helyezett ellen, az nem kis feladat. Ha kevesebb pontot vesztegetünk el otthon, akkor most simán vezetnénk a táblázatot. Talán jobb lenne, ha mindig idegenben játszanánk."

Dino Zoff úgy készült a mérkőzésre, hogy az ellenfél támadói valószínűleg össztűz alá fogják venni a kapuját. Nem ez történt: "Az Inter próbálkozott ugyan kapura lövéssel, de ezek a próbálkozások kevés veszélyt jelentettek. Csak egyszer kellett igazán nagyot védenem, amikor Mazzola ollózva rúgta rá a labdát. A védelmünk nagy-nagy dícsérete az, hogy nem kellett izgulnom."

A győztes edző, Cestmir Vycpalek úgy állt az újságírók elé, hogy igyekezett kontrollálni a szinte kontrollálhatatlan örömét. Remek meccset, és egy nagyszerű Juventust láthatott. Három támadóval állította fel a csapatát, de a háromból kettőt arra kért, hogy rendszeresen segítsen be a középpályás védekezésbe: "Anastasi néha a kelleténél is jobban visszahúzódott a támadópozíciójából, Bettegát pedig én magam toltam vissza a középpályára, amikor a szükség úgy hozta. Mindenki a maximumot hozta: Causio igazi sarokköve volt a mai csapatunknak, hiszen rengeteg labdát szerzett, és sok támadást is indított. Anastasi immár jóval komplexebb játékos annál, mint amilyen fiatalon volt, hiszen megtanulta, hogy a Juventusban nem lehet egy percre sem lazítani, 90 percen keresztül koncentrálni kell. Morini fantasztikus volt, de ez nem lep meg: már legalább 3 éve ezen a színvonalon játszik. Cuccureddut is csak dícsérni tudom. De igazából mindenkiről csak a legmagasabb latívuszokban tudnék szólni. Altafini gólja után az Inter mindent megtett az egyenlítésért, de kordában tudtuk őket tartani. Ez a Juventus az olasz foci új ereje. Corso hiánya komoly veszteséget jelentett az Internek, ha ő játszik, akkor nehezen tudtuk volna megállítani - de a mai Juventus azért őt is megállította volna."

Italo Allodit, a Juventus általános igazgatóját dühítették a meccs előtti kijelentések: "Sokak számára egyértelmű volt, hogy kikapunk. Nos, ők előre ittak a medve bőrére. A mai győzelmünk minden kétséget kizáróan jogos. Jó érzés tudni, hogy a Juventus az elmúlt hét mérkőzéséből hatot megnyert, 11 gól rúgott és csak egyet kapott. Zoff kapuját az elmúlt öt fordulóban nem tudták bevenni. Ez szép teljesítmény attól a védelemtől, amelyet korábban mindig kritizáltak. Ma megmutattuk, hogy nagyon értjük mi ezt a játékot: ez a győzelem nem a szerencse műve."

José Altafini elárulta az újságíróknak, hogy nem volt 100 százalékos állapotban: "A héten nem éreztem magam túl jól magam, de nem akartam erről beszélni. Volt egy kötés a lábamon, ezért nem tudtam a maximumot nyújtani. A gólnál gyakorlatilag rutinmunkát kellett elvégeznem. Ennél többet nem tudtam már futni, Anastasi helyettem is dolgozott. Az önzést mindenki félretette, csak a csapat létezett ma. A második félidő elején duplázhattam volna, de még én is meglepődtem attól, hogy Facchetti mennyire üresen hagyott. Vieri nagy bravúrt mutatott be. Ezzel a győzelemmel nyitottá tettük a bajnokságot."

A Juventus elnökének, Giampiero Bonipertinek szokása, hogy percekkel a lefújás előtt elhagyja a stadiont. Ezúttal - félve attól, hogy a Milánó-Torinó autópályán a köd megnehezíti a haladást - már fél órával a vége előtt megtette ezt, ami nem tetszett mindenkinek. Például Giuseppe Priscónak, az Inter alelnökének sem, aki úgy gondolta, hogy Boniperti azért indult haza, mert így tiltakozott egy játékvezetői ítélet ellen. Az elnök ezt kikérte magának: "Már öt perccel az indulásom előtt jeleztem, hogy hamarosan megyek. Dehogy tiltakoztam, Lo Bello remekül vezette a meccset. Prisco alelnök úr talán csak azért mond ilyeneket, hogy a középpontba kerüljön. Megértem őt, egy vereség után valóban nehéz nyugodtnak maradni. Nagyon fontos győzelmet értünk el, nem mindennapi dolog Milánóban nyerni. Nehéz meccs volt, tetszett a csapat hozzáállása."

Végül egy kis érdekesség: olvashattuk, hogy Invernizzi a meccs előtt elmesélt egy történetet arról, amikor Lo Bello játékvezető 1958-ban állon ütötte. Kísérteties, de hasonló dolog ezen a meccsen is megtörtént: Lo Bello és Mazzola véletlenül egymásnak szaladt és összefejelt (a bekezdés melletti képen látható, ahogy a játékos és a játékvezető fájdalmasan fogják a fejüket). Mazzolát végül nem ezért kellett lecserélni, és a rangadó után megszólaltatott Lo Bello sem panaszkodott komoly fájdalomra, inkább csak a hideg időjárással volt problémája.

A következő videóban Anastasi gólját szakértik meg az újságírók, illetve röviden megszólal az ekkor még az Interben játszó Boninsegna.