Az Apertura vége felé közeledve Afrikába, azaz Argentínába, illetve izé: Szicíliába látogat a Juventus. Természetesen a Cataniáról sincs jobb véleményünk, mint a többi ellenfelünkről – de miért is? Elmondom én, ne aggódjatok!
Az Apertura vége felé közeledve Afrikába, azaz Argentínába, illetve izé: Szicíliába látogat a Juventus. Természetesen a Cataniáról sincs jobb véleményünk, mint a többi ellenfelünkről – de miért is? Elmondom én, ne aggódjatok!
A Cataniáról már azt is nehéz megmondani, hogy miért az olasz bajnokságban indulnak. Nem, nem Tiszta románc című film emlékezetes eszmefuttatására célzunk ezúttal, hanem arra, hogy keretükben nem kevesebb, mint 12 argentin futballista szerepel. Az olaszok csak akkor tudják felülmúlni ezt a számot, ha a jelenleg mezszámmal sem rendelkező (jelenleg eltiltott) Plasmatit és a primaverában szereplő Imparatot is számításba vesszük. Nem emlékeztet minket ez egy másik olaszországi klubra? Jó, kicsit erőltetett a hasonlat, mert a Cataniában túl sok az olasz…
Ráadásul a tucatnyi argentin egyike az a Maxi Lopez, akivel rendszeresen riogatja a sajtó a Juve szurkolóit. Mint ahogy arról korábban értekeztünk, Ő az egyik jelölt a góllövő csatár posztjára szeretett klubunknál. Nagy lehet a baj, ha egy, a bajnokságban eddig két gólt szerző csodacsatárra fáj Marottáék foga. (Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az olasz kupában is van két találata, így összesen a hihetetlen négy gólos rekordig jutott.) Nem mellékesen az elmúlt évben szerezte felnőtt pályafutása góljainak több mint egyharmadát. Ha őt leigazolja a Juventus, akkor lesz csak igazán okunk gyűlölni a Cataniát (félreértés ne essék: természetesen gyűlöletünk már most is sziklaszilárd alapokon áll).
De nem csak a dél-amerikaiakkal van baj: az elmúlt időszakban nem volt túl sok szerencsénk a lengyelekkel. Nos, a Cataniában is van egy lengyel, Błażej Augustyn. Szerencsére most sérülés miatt nem játszhat, különben Dino és Luigi Vercotti elmondanák neki, hogy jobb, ha nem igyekszik túlságosan, mert a dolgok törékenyek.
Vagy ott van a múlt héten már körbeajnározott Mihajlovics: tavaly még ő volt a déliek edzője, ám a szicíliai szárazság elapasztotta a nyálát, így visszaköltözött Európába, még ha annak csak a peremére is.
Az elmaradott Délen a stadionok állapota is szörnyű
De nem csak a jelen, hanem a múlt is a Catania-ellenesség mellett szól. Emlékszik még valaki a „Caso Cataniára”? Ez egyébként egész pontosan három esetet jelent a klub történetében, amikor valamilyen jogi, vagy pénzügyi vitába keveredtek. 1953-ban az A ligába való feljutást próbáltak meg elérni a zöld asztalnál – sikertelenül. 1993-ban pénzügyi szabálytalanságok miatt kis híján megszűntek, és a hatodosztályba sorolták vissza őket. 2003-ban a szicíliaiak addig kavartak, amíg megúszták a Serie B-ből való kiesést, sőt, miattuk 24 csapatosra bővítették a liga létszámát! De ami a legnagyobb bűnük: ez a döntés azt jelentette, hogy a Fiorentina is „feljutott” a második vonalba! Külön szépsége az ügynek, hogy a már zajló bajnokság alatt megszületett végleges döntés szerint a Cataniának nem volt igaza, és ki kellett volna esniük a Serie C1-be! (A firenzeieknek meg ott kellett volna maradniuk.) Szerencsére idén nem 3-ra végződő évet írunk, így van némi esélyünk, hogy nem próbálnak meg mondjuk egy trójai falovat pályára küldeni, amelyből egyszer csak 10-12 csatár rohan ki, ugyanannyi labdával, és szétlövik szegény Storari kapuját, majd azt állítják, hogy mindez szabályos, és nekik jár a három pont.
Egy cataniai gólhelyzet 2003-ból
Mint azt rendszeres olvasóink már bizonyára tudják, mi itt a Bianconeri blogon mélyen elkötelezettek vagyunk az igazság iránt. Márpedig az igazság nevében tehát nem is szurkolhatunk másért vasárnap, mint a Catania vereségéért! Még az sem kelti fel a szimpátiánkat, hogy az 1980-as évek közepén Rambo felesége volt az edzőjük.