A Juventus az elmúlt hetek javuló játéka ellenére azért nem emlékeztet egyértelműen mindenkori önmagára, ezzel szemben az Inter már egyre inkább. Az előbbinek azért jobban tudnék örülni, de egyelőre beérem azzal is, hogy az elmúlt évek rettenetes szenvedésére gyógyírt kapok azzal, hogy az Inter újra ugyanolyan, mint mióta az eszemet tudom. Az örök vesztes bőven elég ideig trónolt természetellenes pózban olyan helyeken, ahol a világon semmi keresnivalója nem volt, de az ebül szerzett vagyon ebül is vész el: az ellenfelek kicsinálásából eredő előny mézes-mázos burka alól lassan előbukkan az, amiről ez a csapat híressé vált. Inter, én így szeretlek!
A Juventus az elmúlt hetek javuló játéka ellenére azért nem emlékeztet egyértelműen mindenkori önmagára, ezzel szemben az Inter már egyre inkább. Az előbbinek azért jobban tudnék örülni, de egyelőre beérem azzal is, hogy az elmúlt évek rettenetes szenvedésére gyógyírt kapok azzal, hogy az Inter újra ugyanolyan, mint mióta az eszemet tudom. Az örök vesztes bőven elég ideig trónolt természetellenes pózban olyan helyeken, ahol a világon semmi keresnivalója nem volt, de az ebül szerzett vagyon ebül is vész el: az ellenfelek kicsinálásából eredő előny mézes-mázos burka alól lassan előbukkan az, amiről ez a csapat híressé vált. Inter, én így szeretlek!
A tavalyi év a kivételt erősítő szabály volt, ebben megegyezhetünk, hiszen vitán felül a világ legjobb csapata volt az Inter. Idén viszont távozott a sikerek kulcsszereplője, és nélküle már egészen más képet mutat a jelen pillanatban minden egyes sorozatban címvédőként résztvevő csapat. Nyilván van benne része a megerősödött ellenfeleknek is, de ez csak a bajnoki tabellán mérhető le, nem az egyes meccseken. Ott inkább már arról beszélhetünk, ami mindig jellemző volt az Interre, mintegy védjegyévé vált: a lúzerség örökös pecsétjét a homlokán viselő szerencsétlen pöcs, aki sem gazdasági fölénnyel, sem csalással – nyilván a pályán végképp nem – nem tud semmit nyerni. 
Mert ahogy győztesnek, úgy vesztesnek is születni kell. Vannak szimpatikus vesztesek, mint például az Atlético Madrid, vagy az Everton, és vannak azok, akiket még a saját anyjuk sem lát szépnek. Ilyen az Inter, ami az elmúlt 15 évben már kifogyott az eszközökből, ezért megrendelte a szövetség talpnyalóitól a Calciopolit, aminek köszönhetően néhány évre simára gyalulták maguknak a terepet. És még hozzácsaptak egy bajnoki címet grátiszba (ezt nemsokára el is veszik tőlük). De hangsúlyozzuk, ez a génekbe kódolt, a mez felvételével azonnal öröklődő, a klubházba lépve a levegőben terjedve fertőző kórság nem olyan dolog, amit egy nyilvánvalóan köztörvényes bűnöző elnök, és a tintanyaló fogdmegjei néhány évnél tovább feledtetni tudnának.
Az elmúlt öt évet a hányingertől émelyegve töltők számára kéjes élvezetet jelent látni, ami az Interrel történik. Visszatérünk oda, ahol a mi életünkben mindig tartottunk, a helyükre kerülnek a dolgok a calcio környékén. Igazságot már senki nem fog szolgáltatni az elmúlt évekért, sem az erkölcsi, sem a gazdasági károkat nem fogja senki megtéríteni, ezért magunknak kell megnyugvást keresnünk a határtalan igazságtalanság miatt. Erre pedig pont megfelelőek az ilyen Chievo elleni vereségek., és a tabella jelenlegi állása. Csak így tovább!
