Barátságos kommunánk levlistáján érkezett, márványba kívánkozó okosságával kell kezdenem: „Ferrara és Zaccseróni időszakában minden ellenséges támadás lövéssel, góllal, hatalmas helyzettel ért véget. Mostanában helyzete sincs az ellenfeleknek. Mint a régi szép időkben.” Marchisio csodagólja és Kraszics mámoros betörése nyilvánvalóan a kelleténél jobban feltüzelte Dartit, hiszen még szó sincs arról, hogy a jelenlegi Juventus a régi szép időket idézné, de a sérülésektől tizedelt, a tavalyi szezon minden keserű emlékét cipelő csapat már azzal hihetetlen boldogságot okozott, hogy ilyen magabiztosan húzta be a genovai meccsét. Hajtás után kicsit örömködünk, mert hála az égnek van minek.

Barátságos kommunánk levlistáján érkezett, márványba kívánkozó okosságával kell kezdenem: „Ferrara és Zaccseróni időszakában minden ellenséges támadás lövéssel, góllal, hatalmas helyzettel ért véget. Mostanában helyzete sincs az ellenfeleknek. Mint a régi szép időkben.” Marchisio csodagólja és Kraszics mámoros betörése nyilvánvalóan a kelleténél jobban feltüzelte Dartit, hiszen még szó sincs arról, hogy a jelenlegi Juventus a régi szép időket idézné, de a sérülésektől tizedelt, a tavalyi szezon minden keserű emlékét cipelő csapat már azzal hihetetlen boldogságot okozott, hogy ilyen magabiztosan húzta be a genovai meccsét. Hajtás után kicsit örömködünk, mert hála az égnek van minek.

Nem akart hülyeséget a Genoa a 3-5-1-1-gyel, Ballardini – ide kívánkozik, hogy sok sikert kívánunk Gasperininek, bármerre visz is az útja – terve az volt, hogy a bal oldali wingbackkel (Criscito) Kraszicsot veszi ki, a jobboldalival (Rafinha) megbontja a Juve általában nem túlbiztosított baloldali védekezését. Delneri nem variált sokat, Krasziccsal egészítette ki a 4-4-2-jét, és várta, mihez kezd csapatával a Genoa.

Aktívan kezdtek a hazaiak, előbb Toni elé kellet egészen kiváló ütemben kirontania Storarinak, aki már nem először bizonyítja, hogy óriási vétel volt, majd már a kapus is verve volt, amikor Mesto irgalmatlan kapufát lőtt, mégis a Juve szerzett vezetést. Marchisio lövése akkor sem lett volna gól, ha a Fekete Lovag áll a kapuban lábak nélkül, de olyan szerencsésen pattogott a védőkön a labda, hogy végül a vetődő Eduardo fejéről (!) visszapattant a kapuba, és máris vezetett a Juve.

Bár Criscito az első percekben egyszer irgalmatlanul felrúgta Kraszicsot, nem sokkal a vezetőgól után bebizonyosodott, hogy az állóharcban nem sokat tehet a szerb ellen. Milos egy bringa után bevágtatott a büntetőterületen belülre, és éles szögből kapura lőtt, Eduardo pedig olyan szerencsétlenül érte bele az egyébként nem különösebben jó lövésbe, hogy a labda a hosszú sarokba vánszorgott – pont arról a kapufáról, amiről Eduardo fejére pattant a labda az első gólnál.

Toni maradonázását nem ette meg a bíró (pedig ügyesen csinálta, én elsőre bekajáltam), de ezen kívül már csak Iaquinta néhány szemet bántó megmozdulása maradt meg az első félidőből. A Roma elleni csodagól emléke gyorsan tovaszáll, amikor az ember azt látja, hogy a labda sós bánatkönnyeket zokog, amikor a csatár hozzáér. Azért lenne különösen jó, ha centerposzton lenne egy jó játékos, mert – ahogy a bevezetőben is elhangzott – végre megnézhetnénk, milyen egy igazán erős Juventus.

A második félidő a feljavuló Genoa erőlködéséről, és az egyre mélyebbre hátráló Delneriről szólt, aki előbb a felfutásokban erős, de védekezésben hibára hajlamos Mottát cserélte le Sörensenre (jobbhátvédet csinálunk belőle?) majd Kraszicsot cserélte Mommóra, azaz egyértelműsítette, az eredmény megfelel neki. A Genoa próbálkozott, még egy kapufa is összejött, és Grosso is a frászt hozta egyszer a csapattársaira, de teljesen megérdemelten vitte el a három pontot a Juventus.

Hat pontra vagyunk a Milantól, és most már valóban az a helyzet, hogy érdemes a bajnoki címet megcélozni, hiszen látszik, nem erősebbek az ellenfelek. El kell hinni, hogy meg lehet csinálni, és ehhez nem is kell már nagy varázslat, hiszen gyakorlatilag az összes rangadónkat otthon játsszuk majd tavasszal. Az egész szezonra rendelt pechszéria megvolt már, ha hasonló elkapja az ellenfeleket is, nagyon szép lehet az év vége. De azért hangsúlyozzuk: télen mindenféleképpen erősíteni kell, szélsőhátvéd és center vásárlása elengedhetetlennek látszik.