A november 9-én 36. születésnapját ünneplő Del Pierot szeretnénk köszönteni az alábbi válogatással, amelyben a legszebb/legfontosabb/legemlékezetesebb hazai bajnokságban szerzett góljait igyekeztük összegyűjteni. Eredetileg 10 találatot akartunk kiválogatni, de végül nem volt szívünk tovább szűkíteni a listát - így kiváló alkalom adódott egy frankó közhelyes cím elsütésére. A továbblapozás után nézzük, melyek a mi kedvenceink!

A november 9-én 36. születésnapját ünneplő Del Pierot szeretnénk köszönteni az alábbi válogatással, amelyben a legszebb/legfontosabb/legemlékezetesebb hazai bajnokságban szerzett góljait igyekeztük összegyűjteni. Eredetileg 10 találatot akartunk kiválogatni, de végül nem volt szívünk tovább szűkíteni a listát - így kiváló alkalom adódott egy frankó közhelyes cím elsütésére. A továbblapozás után nézzük, melyek a mi kedvenceink!

Ezzel kezdődött minden: 1993 szeptemberében az ifjú Sanyika belőtte a Reggiana ellen az első gólját a Juventus mezében. Akkor még nem gondolta, hogy már nincs messze az első mesterhármas sem, amelyet majd a Parma ellen lő. Azt meg egyenesen kiröhögte volna, aki azt mondja, hogy majd békaemberekkel, izé a végén ő lesz a Juve legjobb góllövője. Persze nem történt más, mint hogy valóra váltak a riporter jókívánságai, amelyeket az interjú végén hallhatunk.

Egy másik premier látható a lenti videón: 1994 szeptemberében a Napoli ellen láthattuk először a „zona Del Piero”-ból lőtt gólt – amiből aztán azóta oly sokat szállított Sándorunk. Szinte szégyen leírni, hogy mi ezen gólok rövid forgatókönyve: a fekete-fehérek tízese megkapja a labdát a balösszekötő helyén, megtolja a védő mellett, majd a hosszú sarokba csavar. Egyszerű, nem? Házi feladat mindenkinek: tessék utánacsinálni legközelebb, amikor futballoztok.

Alex egyik védjegyét jelentik a szabadrúgások, így akár ezekből össze lehetne állítani egy válogatást. Különösen emlékezetes a 2006 februárjában az Inter ellen idegenben lőtt gólja: ezen a meccsen bizonyította Capello csapata, hogy a hazaiakat támogató játékvezetés ellenére (Zlatant pl. többször is brutálisan lemészárolták, különösebb következmények nélkül, valamint az Inter szabálytalan góllal egyenlített) is a Juve az egyértelműen jobb csapat. Az csak hab a tortán, hogy a meccset a Capello alatt nem a legjobb időszakát átélő Sándor egy tökéletes szabadrúgással döntötte el: Julio Cesarnak annyi esélye volt a hárításra, mint nekem innen a billentyűzet mögül.

1998 tavaszán – szokás szerint - a Juve és az Inter futott versenyt a bajnoki címért – így érkezett el a 31. forduló, amikor a két csapat összecsapása döntött a scudettoról. Ez az a meccs, amelyet a mai napig emlegetnek az Interisták, egy elmaradt büntetőt reklamálva a játékvezetőn. Ez az a meccs, ahol Del Piero, a szokásával ellentétesen, elhibázott egy büntetőt. És ez az a meccs, ahol Del Piero, a szokásának megfelelően, eldöntötte a meccset egy zseniális villanással. Tanítani kellene, ahogy a visszahúzott labdát egy gyors mozdulattal a hosszú sarokba lövi. A végeredmény 1-0, a Juventus pedig megnyerte története 25. scudettoját.

2001 februárjában Alex elveszítette édesapját, aki mindig is nagyon közel állt hozzá. Sokan féltek attól, hogy az amúgy sem túl jó formában lévő Del Pierot annyira megviseli az eset, hogy csak sokára áll talpra a történtek után. Édesapja halála után közvetlenül Bariban játszott a Juve, és Sándor emlékezetes góllal eldöntötte a találkozót. Bár nem elsősorban a gyorsaságáról ismert, óriási lendülettel vitte el a védő mellett a labdát, és éles szögből átemelte a kapust. A gól utáni öröm pedig magáért beszél…

Alex egyik legszebb, ám haszontalannak bizonyuló gólja volt, amelyet a Dortmund ellen a BL döntőben szerzett. De az ebbe a válogatásba nyilván nem kerülhetett be – cserébe itt van egy szintén sarokkal szerzett gól a Siena ellen a 2004-05-ös bajnokságból, amelyet az általában rendkívül alulértékelt Zalayeta készített elő.

Egy újabb szabadrúgás, ezúttal a Roma ellen – a videón 0:54-től. Del Piero többnyire a 16-os előteréből lőtte a góljait, ez azonban kivétel, hiszen mintegy 30 méterről sikerült szétlőni Doni kapujának jobb felső sarkát. Emellett az is különlegessé teszi a találatot, hogy a Roma elleni meccsek minden esetben egyben DP-Totti párharcot is jelentenek, hiszen a sajtó előszeretettel hasonlítgatja össze az olasz futball elmúlt 10-15 évének két nagy zsenijét. A videón szereplő meccset és kettejük párharcát is Sándor nyerte.

2003 januárjában hunyt el Gianni Agnelli, a klub egykori tiszteletbeli elnöke, aki Pinturicchionak nevezte el Del Pierot. Aznap, amikor tisztelő végső búcsút vettek az Ügyvéd úrtól”, a Juventus a Piacenzával játszott, és Alex, akárcsak édesapjától, Gianni Agnellitől is egy emlékezetes góllal búcsúzott.

A Torino elleni meccsek mindig rendkívül fontosak a Juve számára. A szokásokkal ellentétben a 2002 novemberi meccs nem hozott túlságosan szoros küzdelmet – ennek a meccsnek a visszavágója volt az, amelyen a Toro játékosai igyekeztek sérülést okozni a BL elődöntőre készülő Juve játékosainak. Na de térjünk vissza az őszi - „idegenben" 4-0-ra megnyert – találkozóhoz, amelyen Alex zseniális találatot szerzett sarokkal, majd ahelyett, hogy saját nagyszerűségét ünnepeltette volna, egyszerűen bevallotta, hogy a véletlennek és a szerencsének igen nagy szerepe volt a gólban, hiszen ösztönösen kapott bele a labdába, miután túlfutott rajta. Hát, nem túl celebkompatibilis megállapítás, nem is hívják mostanában egyik valóságshowba sem…

A látványossága és az időpontja miatt került be az alábbi gól a válogatásba. A 2006-07-es szezonban a Juve a falsopoli miatt a B Ligában szerepelt – amit hősünk arra használt, hogy Paolo Rossi után ő is két egymást követő évben megnyerje a Serie B és Serie A gólkirályi címét. Ezt a remekbe szabott gólt a Piacenza ellen szerezte: a lövőcsel után talán még a lelátón is elfeküdtek az emberek. (Kár, hogy egy hasonló helyzetből 2008 őszén csak a kapufa jött össze a Milan ellen.)

Sokan – köztük én is – ezt az 1994-es gólt tartják Del Piero legszebb találatának, amely fontossága miatt is kiemelkedő volt. Mint az a mellékelt videóban is elhangzik, a Juventus és a Parma futott versenyt a bajnoki címért, amikor a firenzeiek látogattak a Delle Alpiba. Ráadásul a vendégek a 35. percre 2-0-s vezetést is szereztek, ami finoman szólva nem jött volna jól a Juvénak. Vialli két góljával egyenlítettünk, amikor eljött Alex pillanata: Orlando felívelését kapásból vágta Toldo kapujába, aki azt nyilatkozta, hogy ennél nagyobb gólt soha sem lőttek neki. Valószínűleg nem túlzás, amit mond: az előrevágott labdát még lekezelni sem lett volna egyszerű, nem hogy egyből a hálóba vágni (bár lehet, hogy DP is a könnyebbség kedvéért választotta a lövést). (Köszönet a lelkes ismeretlennek a videó feliratozásáért.)

Egy újabb gól a Del Piero zónából, egy újabb gól a 1994-95-ös bajnokságból. Egy héttel a Fiorentina elleni varázslat után a Lazionak is betalált a Rómában 4-3-ra megnyert meccsen. Igaza van a kommentátornak, nincs szükség különösebb körítésre: uraim, ez Del Piero.

2002. május 5. Ez a dátum vélhetően beleégett minden Juventus drukker emlékezetébe – és remélhetőleg minden interistáéba is. A csapat két második hely – köztük az utolsó fordulóban a Perugia ellen elbukott scudetto – után úgy nyerte meg a bajnokságot, hogy az utolsó forduló előtt még a Roma és az Inter is befuthatott volna. De jött Gresko, Poborsky és persze a Del Piero-Trezeguet páros, akik góljaikkal szállították a 2-0-ás győzelmet az Udinese ellen, ezzel az egyik legemlékezetesebb véghajrát nyerte meg a Juve, a forduló előtt vezető Inter pedig csak harmadik lett, hiszen a Lazio elleni 4-2-es vereség miatt még a Roma is megelőzte őket.

Megtaláltad a kedvenced a válogatásban? Ha nem, akkor a kommentek közé várjuk a javaslatod, mivel kellene bővíteni a listát!