Olyan bejegyzést írok most nektek, amivel én magam sem értek egyet teljes egészében, de mivel ez is a saját véleményem (lehetne), és a vélemény szent, hát ezért leírom.

Olyan bejegyzést írok most nektek, amivel én magam sem értek egyet teljes egészében, de mivel ez is a saját véleményem (lehetne), és a vélemény szent, hát ezért leírom.

Most, hogy végre felocsúdhattam abbéli félelmemből, hogy nagydarab lelkem, a kis Felipe megsérült, leírhatom, hogy szerintem a férfi attól férfi, hogy mindenkit erősen magáévá tesz, aki erre felkínálkozik.

Előtte rövid ideig kitérek Felipe vizsgálatára, megrezonálták mágnessel a lábát, és nincs benne izomsérülés, megnyugodhattok. A Brescia ellen még pihen, de nem baj, mert Mommo is remekül fogja majd helyettesíteni, abban hiba nem lészen! Mommo haját egyébként én vágom egy ideje, mióta meglátta a kiskutyámon, a kis Tottin, hogy milyen jól van megnyírva. Gigivel fogadtam, hogy bármilyen idióta frizurát vágok Mommóra, simán pályára lép vele. Nyertem.

De vissza a férfiakhoz.

Uffa! Még eszembe jutott, hogy sosemlátott Traore is teljes erővel tréningezik. Talán egyszer láthatom majd labdával is, nemcsak mankóval.

És most már tényleg a férfiak.

Hosszú életem során megtanultam, hogy a férfiak attól lesznek határozottak, magabiztosak és ezáltal sikeresek, ha gyakran, és igen jól tudják magukévá tenni az asszonyokat. Nézzük meg például a 2006-os világbajnokság döntőjét. Zidane szemmel láthatóan már hajj, de régen nem volt asszonnyal, és amikor Materazzi (aki viszont biztosan maga alá gyűrt valakit, akár a döntő előtt közvetlenül) ezt az orra alá dörgölte, akkor nem is bírt uralkodni magán. A végeredményt tudjuk.

Tehát nem lehet az a célja egy csapatnak, hogy egy gyenge idény után némileg jobb eredményt érjen el. Mert ha arra gondol, hogy tavaly ilyenkor senkit sem tudott hazavágni a gyepen, akkor idén már annak is örül, ha néha sikerül. Ezért folyamatosan a régi nagy sikerekre kell koncentrálni, és azokat megismételni, sőt, felülmúlni!

Mit szólna az uram, ha csinálnák egy megkérdőjelezhető ízű és minőségű tiramisut, és azzal védekeznék, hogy de a tegnapi még rémesebb volt. Ő azt mondaná, hogy viszont egy hete meg olyan jó volt, hogy a párnája alá is tett két szeletet, tehát azt köllene újra megcsináni!

Az analógia mentén nézzük meg, hogy a közelmúltban milyen edzők ültek a kispadon, milyen eredménnyel.

^{- Végeztem. A kislány könnyes szemmel piheg, én szivarozok.}

Lippin látszik, jól tudja, hogyan kell valakivel jól elbánni. Csapatai sem sokat teketóriáztak, mindenkit maguk alá gyűrtek. 5 bajnoki cím, 1 kupa és 4 szuperkupa győzelem, BL, európai szuperkupa és világkupa győzelem szegélyezte pályafutását minálunk. Sajnos később megtiltották a pálya melletti dohányzást, azóta ő sem a régi.
Én sosem tiltottam meg neki, hogy rágyújtson utána!

^{- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!}

Capellon nem látszik túl sok minden. Akkora tufa, hogy minden lány sírva jön ki a szállodai szobájából. De legalább terpeszben! Nem volt látványos, nem volt élvezetes, de igen hatékony volt amit művelt. 2 évig volt itt, 2 bajnoki címet szerzett. Egyből lelépett, ahogy nem volt lehetősége első osztályú népeket megalázni.

^{- Jól van, nem is fájt az annyira.}

Kicsi ember, nagy bőrkabáttal. Nem a Playboy-villa jutott neki, de így is megtette a magáét. Bajnok lett a B-ligában, pedig ponthátránnyal, és egy drogossal a soraiban indult a csapat. Ilyen bőrkabátban egyszerűen lehetetlen tutyimutyi fickóként viselkedni.

Ahogy Didiert feltették a távozó vonatra, úgy érkezett Ranieri, aki igazi úriember. Megcsinálja a dolgát, de nem szokása maradandó élményeket okozni. Ezért nem halmoz sikert sikerre. Imádnivaló figura, ám annyira nagy formátumú, hogy első nekifutásra ki is felejtettem a listából. Vele meglepően jól szerepelt azért a csapat, csak a végére már mindenki unta a folyamatos misszionárius pózt.

^{- Ó, jaj!}

Tehát érkezett a friss erő, legalábbis az annak szánt Ferrara. Az analógia itt mondjuk megbukik, mert míg Ciro a pályán mindenkit megbaltázott, addig a kispadon úgy ült, mint majom a köszörűkövön. Az asszony tette magáévá őt, nem fordítva. Szomorú történet volt ez, felejtsük is el. A menesztése előtti 12 meccsből 9-et elveszített a csapat.

^{- Mindjárt be kell dobnom egy újabb ekit.}

És jött is a vicsorgó megmentő, akivel lényegében semmi sem változott. Leszámítva, hogy így az ő vezetésével sikerült a legszánalmasabb második félévet produkálni. Még az is elfelejtett focizni, aki amúgy tudott.

És most tekintsünk a mába.

^{-Alávágok, meghal.}

Luigi, a farmról. Imádom. Le sem tagadhatná, hogy hobbija a gazdálkodás, de az állatokból nem lehet megélni, ezért más természetközeli foglalkozást is keresett.

^{-Ne nézzél, én megmondtam, hogy odabaszunk.}

Érdekes, hogy kisugárzásában Capellohoz hasonlít egy kicsit (egyszerűnek tűnik, mint az ekevas), de aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. Luigi pedig szereti a virágot, és Alexszel is jóban van, ami a csapategység szempontjából előnyös tulajdonság.

Hogy milyen edző Luigi, azt én nem tudom pontosan. De az biztos, hogy a csapat felszántsa a pályát erősen. Ebben mondjuk jó.

És akkor most nézzünk magunkba, hát mihez hasonlítjuk szívesen az idei év teljesítményét? Zaccheroni lődörgéséhez, Ferrara vakvágányához vagy Lippi és Capello sikereihez?

Világos, mint a nap, hogy a fejlődés célja kizárólag a világ meghódítása lehet. Újra büszkén kell előre tekintenünk. Visítva csapkodni az asztalt a Milánnak rúgott második gól után, és a sodrófával kergetve haza a vendégcsapatok megszégyenült szurkolóit, és nem megelégedni egy darab ponttal az internacionális csapat otthonában!

Tehát a cél az, hogy ész nélkül mindenkit megbüntessünk a pályán, férfiasan, európa és a világ meghódításának tervétől elhomályosult tekintettel.

Ebbe nem fér bele a lazsálás, sehol.