Nagy ziccer, amikor az embernek arról kell írnia, miért utálja valamelyik milánói csapatot – sokkal nehezebb lenne megfogalmazni, miért is nem érez így. Hát nézzük röviden, de tartalmasan, mi is a bajunk a Milannal.
Nagy ziccer, amikor az embernek arról kell írnia, miért utálja valamelyik milánói csapatot – sokkal nehezebb lenne megfogalmazni, miért is nem érez így. Hát nézzük röviden, de tartalmasan, mi is a bajunk a Milannal.
Először is: már a nevük sem olasz, ami egy olasz bajnokságban játszó csapattól minimum nem szép dolog. Legalább tiltakoznának az angol nyelv világhódítása ellen azzal, hogy félig németül AC Mailandnak nevezik magukat… Ekkor legalább azt mondhatnánk, hogy szorult beléjük valami egyéniség, így meg csak Disztl László fiának a nevét nyúlják.
Aztán ki kell emelnünk néhány játékosukat. Juventinoként lesújtó véleménnyel vagyunk azokról a lényekről, akik a falsopoli idején elhagyták a klubot. Mondjuk Zambrotta megkapta érte a büntetését, azóta nem sok értelmes meccse volt, és hát nem sok megalázóbb dolog lehet annál, amikor az ember Oddoval és Antoninivel vív elkeseredett harcot a csapatba kerülésért. Zlatan Cyranohovics a másik szívünknek nem kedves valaki, akit e sorok írója már juvés korában sem szívelt. A svéd-bosnyák arroganciája, durvasága (és persze klubhűsége) miatt alapember a mindenkori köcsögválogatottakban. Segítőkészségünket demonstrálandó, karriertanácsként, miután már bejárta a Ajax-Juve-Inter-Barcelona-Milan utat, csak a Real Madridot és a Feyenoordot tudjuk neki ajánlani.
Zlatan Ibrahimovic ezzel a tréfával indult a humor VB-n - az első fordulóban kiesett egy tapír ellen
De az egykori Juventus játékosokon túllépve: tele van a Milan kerete hülye nevűekkel: a kapuban Amália néni, a védelemben Sokratis és a nevét a magyar öngólkirály után kapó Yepes, a támadók között Verdi és Robinhood, a középpályán pedig Kredenc Seedorf (de legalább Kaká már nincs náluk). Lehet, hogy az a taktikájuk, hogy az ellenfél a röhögéstől majd nem tud futballozni? Nagyon úgy tűnik, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a csapatban ott van a Star Wars filmek legidegesítőbb szereplője, Jar-Jar Bings.
A jobb bal oldalon a Milan játékosa, Ronaldinho
Seedorf mozgékonysága már nem a régi, de hasznossága miatt még a csapatnál tartják
A Milan középpályáját erősíti az az Andrea Pirlo is, aki vélhetően folyamatos álmossággal küzd - a legutóbbi évek alapján sikertelenül. Ha már Pirlo: nem szabad azt sem kifelejtenünk, hogy bár természetesen nagyon tiszteljük az időseket, azért túlzásnak tartjuk, hogy Milánóban járókeretes világválogatottat gyűjtenek – állítólag a minap szerződést kínáltak Sir Stanley Matthewsnek, mert „ugyan bár halott, de nagy bajnokról van szó”.
Nagy bajnokok gólöröme milánói módra
Megemlékeznénk néhány szóval Berlusconiról is, de inkább nem tesszük: túlzottan szeretjük a lovakat ahhoz, hogy elviseljük, hogy miattunk akár egynek is levágják a fejét, mert esetleg nem jól viselkedtünk. (Mellesleg különösen féltjük van Nistelrooyt.)
Milánó állítólag a divat fővárosa. Vagy a divatdrukkereké? Nem tudjuk, már nem emlékszünk pontosan, de Beckhamet elnézve nem biztos, hogy a divat szó jut elsőre eszünkbe. Márpedig, mi a fekete-fehér, örökké divatos színek kedvelőiként és viselőiként nyilvánvalóan mindenkinél jobban tudjuk, mi a divat.
Milánó a divat fővárosa?!
Persze elő lehetne hozakodni Gattusoval, Flaminivel vagy Gallianival, de ennyi is elég mára. Zárásul csupán azt kérdeznénk: hogyan lehet egy olyan csapattal szimpatizálni, amelyik az Inter mögött csak második saját városában?
