Holnap becsülettel agyon kell toszni a milánóiakat. Nem azért, mert bármi veszve volna. Nem is azért, mert idén eddig igazából csak a Lazio ellen sikerült szinte hibátlanul játszva nyerni. Nem is azért, mert olyan borzasztóan erősek a riválisok (bár a Roma épp most rúgta a másodikat harmadikat Milánóban, hmm-hmm). A bajnokságot valamikor április környékén kell megnyerni, addig általában elég lőtávolban maradni, az meg még bőven biztosított, bármi lesz holnap. Viszont Milant verni bizsergetően szexi érzés, ami lendületet adhatna a csapatnak. Ha valaminek, lendületnek híján vagyunk.
A kommentek közül loptuk; ez akkor egy morálerősítő győzelem volt
A Juve talán a leglassabb bajnokcsapat a nagyobb bajnokságokban. Bár a BL-statisztikák szerint európai viszonylatban is sokat futunk, a sebesség - beleértve a futás és a passzolás dinamikáját, a labdakihozatal sebességét is - elmarad a legnagyobbaktól. Beni tulajdonképp mindenre kiterjedő kórképéből szerintem ez az egyik legfontosabb észrevétel: a sebesség. A sebesség, ami a modern foci egyik sarokköve, legyen szó arról, ki milyen gyorsan szabadul a labdától (lásd német válogatott fejlődése az elmúlt évtizedben), milyen gyorsan hozza ki egy csapat a labdát (tavalyi Juve-Bayern párharcok kontrasztja), milyen gyorsan játssza át egy csapat a középpályát (a Mou-féle izé Barca elleni győzelmének kulcsa). A miénk nem egy gyors csapat, ráadásul úgy alakult, hogy a két gyors törpénk közül az egyik Angliában kötött ki (és szerzett épp gólt a MU ellen), a másik pedig kapott a nyakába egy Tevezt, aki kb. mindent jobban csinál nála. A többiek közül Licht egyébként egyáltalán nem lassú, és Cacerest is nehezen futják le, kár, hogy épp mindketten sérültek, és ha éppen játszik Forrest, a sebessége akkor is inkább a védekezésben kamatoztatható, támadásban csak a legritkább esetben vesszük használt (lásd még lelátóra szeretkezett labdák tömkelege). Egyébként Licht helyén a legfrissebb hírek szerint Padoin kezdhet, ami nem feltétlenül rossz ötlet: őt leginkább az angolos, sokat tekerő fociban tudjuk elképzelni (nem véletlen, hogy a legjobb pillanatait a Celtic ellen láthattuk), a Milan szintén nem túl gyors középpályája akár gondban is lehet ellene. Ha sikerül 80% fölötti passzpontossággal játszania, lesz 4-5 jó beadása, kb. ennyi labdaszerzése/szerelése, és nem kapunk róla gólt, már megteszi a magáét. Igen, itt tartunk: Padoin akár taktikai fegyver lehet.
Ha már a taktika szóba került: Conte rengeteg kritikát kap azért, mert kizárólag a 3-5-2-ben gondolkodik. Huncut tekintetű és még huncutabb csípőjű médiasztárunkkal egyetértve meg kell állapítani, hogy ez az a felállás, amelyik ugyan nem látványos, a védőink kiszámíthatatlan formája miatt nem is túl eredményes, és letámadással, Pirlo és Bonucci semlegesítésével elég könnyen kiherélhető, még mindig a legjobb kompromisszumot jelenti a keret képességeihez mérten. Egyébként ha jól megnéztétek a Toro elleni derbit, Conte a meccs utolsó negyed órájára, a Kwadcsi-Padoin cserével olyat tett, amit régen láttunk tőle: formációt váltott. A 76. perctől 4-5-1-et játszottunk: Tevez maradt az egyetlen ék, és a Giovinco helyére becserélt Vucsinics védekezett a bal oldalunkon. Cerci onnantól mutatott némi életjelet... Ez persze nem jelenti, hogy a négyvédős rendszer nekünk nem pálya, inkább azt jelenti, hogy minimális változtatás is felboríthatja a védekezést - ezt láthattuk a hét közben is, amikor Bonucci kiválása és Isla rossz helyezkedése, valamint a sajnos menetrendszerű Chiellini-hiba nyomán kaptunk is egy gólt. Aki szerkezeti váltást sürget, gondolja át újra: a védekezésünk leginkább a 3-5-2-ben tud kiteljesedni. (Az egyéni hibák felállástól függetlenek, Chiellini vagy Bonu baromságait ne fogjuk a rendszerre.)
Rátérve a holnapi áldozati bárányra: a Milan egész évben négyvédős rendszerben játszik, és a középső védőik (főleg Zapata) igen gólképesek: 6 forduló alatt 10 gólt kaptak, ami brutál sok egy dobogóra törő csapattól. Pontrúgások után különösen gyengék, így ha valamikor, holnap este lesz esélyünk szögletek után betalálni. (Szundi, rajtad a világ szeme, jöjjenek végre a forintos labdák!) Nem csak nálunk, az ellenfélnél is vannak hiányzók: a különösen okos Balotelli pofázás miatt kapott eltiltás végett, Pazzini, El-Sára, De Sciglio, Kaká és a Kaká-helyettes Birsa sérülés miatt hiányoznak. Velük együtt sem volt acélos a Milan, hiányukban talán Matritól kell tartani: az ex-csatárok ellenünk képesek jól kenni, tavaly Immobile és Borriello is betaláltak. A Fakopáncsnak eddig nincs jó éve, gól és sikerélmény nélkül áll; ettől még nyilvánvalóan továbbra is bármikor lefeküdnénk vele. A Milan egyébként várhatóan marad a szokásos felállásnál, a négy védő (Emanuelson balbekkben, Padoin megeszi) előtt a Poli, De Jong, Muntari agyas hármas rombol, a két csatár mögött pedig Montolivo osztogathat. Robinhót le kell radírozni a Föld színéről, máig kellemetlen a világfutballra nézve, hogy a Rigore FC tavaly az ő kamutizijével nyerhetett.
Szóval holnapra kéne némi lendület. Nem is csak a pályán, hanem a fejekben is. Az a lendület, ami két éve hibátlan tavaszt eredményezett, és a klubtörténet egyik legfontosabb bajnoki címét hozta. Az a lendület, amivel tavaly legfeljebb közepesnek nevezhető kezdés után sikerült hibátlanul hozni a BL-csoportkör második felét, vele együtt a csoportelsőséget, és egy kedvezőbb sorsolás lehetőségét. Az a lendület, ami egy erőtlenül, nem jellemző módon sok hibával játszó Juventust is át tud segíteni egy trágyább perióduson. Lehet egy szabadrúgás Pirlótól, egy megpattanó lövésből született vezetés után kibekkelt nyamvadt győzelem, egy utolsó pillanatban rúgott gól á la Kraszics vs Lazio, egy régóta esedékes döntő megmozdulás Marchisiótól, tökmindegy, csak lássuk végre. Az a lendület, amivel a rosszabbul sikerült BL-meccsek után tavaly néha egyenesen aláztunk a bajnokságban. Nevezzük csak nevén: nekem hiányzik az elmúlt hetek meccseit elnézve a spirito Juve.
