Bár hajlamosak vagyunk elfelejteni, valójában a Juventusnak már megvan az első nyári igazolása. Fernando Llorente ingyen érkezik, a fizetése (ezért is) a második legmagasabb lesz a csapatban, és azért jön, hogy a Juventus legnagyobb gondját, a gólokat egyenletesen szállító csatár hiányát megoldja.
Megjelent egy egészen kiváló poszt a nagyszerű Whoscored-on (aki nem ismerné az oldalt, elsősorban futballstatisztikákkal foglalkoznak, de néha levonják a konzekvenciákat, és megpróbálják értelmezni őket – általában sikerrel), amiben a szerző azt boncolgatja, Llorente-e az a játékos, aki biztosítja az öklözőzsírt a Juve ernyedt támadásaihoz. Megfordult a fejünkben, hogy simán csak lefordítjuk, de úgy döntöttünk, többet teszünk ennél. Kommentáljuk.
Bár hajlamosak vagyunk elfelejteni, valójában a Juventusnak már megvan az első nyári igazolása. Fernando Llorente ingyen érkezik, a fizetése (ezért is) a második legmagasabb lesz a csapatban, és azért jön, hogy a Juventus legnagyobb gondját, a gólokat egyenletesen szállító csatár hiányát megoldja.
Megjelent egy egészen kiváló poszt a nagyszerű Whoscored-on (aki nem ismerné az oldalt, elsősorban futballstatisztikákkal foglalkoznak, de néha levonják a konzekvenciákat, és megpróbálják értelmezni őket – általában sikerrel), amiben a szerző azt boncolgatja, Llorente-e az a játékos, aki biztosítja az öklözőzsírt a Juve ernyedt támadásaihoz. Megfordult a fejünkben, hogy simán csak lefordítjuk, de úgy döntöttünk, többet teszünk ennél. Kommentáljuk.
A szerző valójában nem mond ítéletet, de sokkal pozitívabbnak látja az esélyeket, mint néhányan. Bár a címet nevezhetjük ítéletnek, hiszen Llorente: a megfelelő ember a Juve számára cím után nehéz negatívan állni a poszthoz. Azzal kezdi, hogy felidézi, miként lett Llorente Caparrós edzősködése idején igazi klasszissá, és hogyan fejlődött a játéka addig, míg már távolról sem tekinthető egyszerű bójacenternek.
Erre mi azt mondjuk, szerintünk a statisztikák alapján igenis bójacenternek tekinthetjük, hiszen nagyon kevés gólpasszt ad, gyenge a passzszázaléka, nem cselez hatékonyan és nem segít be a védekezésben sem. Ha ezek közül legalább egyben jó lenne – és a számok alapján nem minden 8. (!) gólját szerezné lábbal –, akkor nevezhetnénk sokoldalúbbnak, mint egy bójacentert.
A cikk folytatásában megtudjuk, hogy Bielsa alatt az Athletic a 3-5-2 és a 4-3-3 között ingázott, így nem véletlen, hogy a mindkét felállás csúcsaként szereplő Llorentéért Marotta már tavaly nyáron 16 milliót ajánlott. Európában és Spanyolországban is nagyon futott a szekér, élete legjobb szezonja (összesen 23 gól) után bekerült a válogatottba is, és az akkor 26 éves játékos valóban felért a csúcsra.
Igen, mi is attól tartunk, hogy az volt a csúcs. És bár azt adjuk, hogy nem az Albacetét és a Hercules Alicantét kitömve lőtt ennyit (Barca, Valencia, Atletico, Villarreal és Manchester United ellen is gólt szerzett), ettől a gólterméstől azért még így sem vagyunk elájulva. Tekintve, hogy elsősorban a spanyol bajnokságról beszélünk, nem az olaszról.
A legérdekesebb rész most következik. Megtudjuk, hogy Llorente passzszázaléka Bielsa alatt 62,9-ről 70-re javult, és míg 2011-ben 84-szer veszítette el a labdát rossz labdaátvétel (first touch) miatt, addig tavaly ez a szám 53-ra csökkent. Aztán jön az, hogy a Juventus lövései mindössze 36,1 százalékából találja el a kaput, és hogy Llorentének 6,1 lövésre van szüksége egy gólhoz, miközben a Juve többi csatárának: Vucsinics 10,7, Quagliarella 9,2, Matri 5,7.
A 70 százalékos passzpontosságnál a Juve összes jelenlegi csatára jobb. A szerző ugyan a posztban is leírja, hogy Llorente pontosságban még a Juve átlaga alá is képes lebukni (35,1%), de mégis azt hozza ki, hogy erősítést jelent a csapat számára.
A statok alapján csak Vucsinicsnél jobb
Holott a legfontosabb, amit a cikkhez mellékelt képről is le lehet olvasni, hogy Alessandro Matri valójában jobb csatár Llorenténél. Nagyjából ugyanannyi meccsen nagyjából ugyanannyi gól és gólpassz, ugyanannyi kapura lövés. Csakhogy Matri 44,2 százalékban jól céloz szemben Llorente 35 százalékával, a helyzeteit pedig 21%-ban váltja gólra, a spanyol pedig csak 12,4 százalékot tud felmutatni. És Matri ezeket a számokat nem Bilbaóban, hanem a Juventusban, és nem a La Ligában, hanem a Serie A-ban villantotta. Azon kívül olasz, három éve a csapatnál van, a felét keresi, mint amennyit a spanyol fog, és ha voltak is gyengébb időszakai (néha elég hosszúak), láttuk már, mire képes jó formában. Llorentétől pedig csak reméljük, és biztosan nem is instant megoldás, hiszen egy éve nem futballozik, csak nézi.
A szerző szerint Llorente „komolyan hozzátehet a Juventus támadóerejéhez”, mert a csapat csak helyzetei 10,2 százalékából szerez gólt. Aztán hozzáteszi, mivel nincs játékban, kikerült a válogatottból, és így már július elsején csatlakozik is a csapathoz, ami azért pozitív, mert elkezdhet összeszokni a többiekkel (már aki marad...), és elkerülheti Elia sorsát.
Llorenténél ugyanez a helyzetkihasználási százalék ugyebár 12,4, és már eleve nem jó ómen, hogy egyáltalán elhangzik a posztban Elia neve.
Én őszintén szólva azt gondolom, a Juventus előrébb lenne, ha Llorente helyett Matriba helyezne nagyobb bizalmat. Nem ismerem eléggé a játékost, hogy véleményt mondhassak róla, kevésszer láttam játszani ahhoz, hogy megítéljem. Ezért inkább azt csinálom, hogy becsukom a szemem, és megpróbálom megfogalmazni, minek örülnék a legjobban, ha igaz lenne.
Llorente egy kétszer gyorsabb, háromszor ügyesebb, és négyszer fiatalabb Luca Toni, aki igazi Hegyomlás Grosberger az ötös környékén: nem lehet ellökni, ha pozíciót fog, befejeli, mint a szart. Fújnak róla egy valag büntetőt, mert mindenki a nyakába fog csimpaszkodni, és lekészít lövésre legalább 5-6 gólpasszt Vidalnak, amikor a kapunak háttal állva megtartja a zsugákat. Ha védekezni nem is tud, a letámadásban nagyon is használható, azaz bírja szuflával a labda hajkurászását, képes szabályosan labdát szerezni, és nem ver tanyát az utolsó védő vonalában. Azt szeretném, ha ilyen lenne. Sőt, abban bízom nagyon, hogy ilyen lesz.
Aztán majd meglátjuk.
