Valamelyik nap gyanútlanul ülök otthon, az új pénzszámoló-gépemet tesztelem, amikor megcsörren a telefonom. Benito az:

“Figyu, Dino! Most, hogy jön az Izé elleni meccs, nem tudnál egy múltidézőt összerakni? Tudom, sok a dolgod, de az jutott eszembe, hogy egy olyan Izé-Juventusra kellene visszatekinteni, amely több szempontból hasonlít a mostanira!”

“Lássuk csak, beni” - válaszolom. “Egy olyan megfelelne, amely azóta is az utolsó, délutáni Izé-Juventus volt, szintén szombaton játszották, Conte volt az egyik főszereplője, és egy olyan idényben került megrendezésre, amelynek végén a Juventus BL-t nyert?”

“Dini!”

“Hallgatlak, beni.”

“Szercsizlek...”

1996. április 20-ig röppenünk vissza.

Valamelyik nap gyanútlanul ülök otthon, az új pénzszámoló-gépemet tesztelem, amikor megcsörren a telefonom. Benito az:

“Figyu, Dino! Most, hogy jön az Izé elleni meccs, nem tudnál egy múltidézőt összerakni? Tudom, sok a dolgod, de az jutott eszembe, hogy egy olyan Izé-Juventusra kellene visszatekinteni, amely több szempontból hasonlít a mostanira!”

“Lássuk csak, beni” - válaszolom. “Egy olyan megfelelne, amely azóta is az utolsó, délutáni Izé-Juventus volt, szintén szombaton játszották, Conte volt az egyik főszereplője, és egy olyan idényben került megrendezésre, amelynek végén a Juventus BL-t nyert?”

“Dini!”

“Hallgatlak, beni.”

“Szercsizlek...”

1996. április 20-ig röppenünk vissza.

Az 1995-1996-os idény 31. fordulójában a bajnoki cím már nem volt kérdéses: az eredmények úgy is alakulhattak volna, hogy a Juve előtt 9 pontos előnnyel száguldó Milan már ebben a fordulóban megnyeri a scudettót (lelőjjük a poént: nem nyerte, csak egy fordulóval később). A Juventusnak csupán annyi maradt a célja, hogy megőrizze a második helyét, illetve, hogy az Ajax elleni BL-döntőig formába hozza magát. Az Izé viszont keményen kapart, hogy megszerezze az UEFA Kupában való induláshoz szükséges helyek egyikét. Ebből a tényből és a két csapat összeállításából egyértelművé válhatott, hogy melyiküknek fontosabb a derbi.

A Juventus megtizedelve, számos hiányzója (Vialli, Del Piero, Ravanelli, Ferrara, Porrini, Torricelli) nélkül várta a meccset, az Izé kezdője önmagához képest masszívabb volt. “24 nap alatt játszottunk 9 meccset, ez az igazi probléma. Amint letudjuk az Izé elleni találkozót, már az Ajax elleni döntőre élesítjük a fegyvereinket” - mondta Marcello Lippi. Peruzzi szerint a motiváció hiánya lehet a fő probléma: “Az igazi gond a fejekben van, nem a lábakban. Pedig nagyon fontos lenne megőrizni a második helyünket, úgyhogy valahogy vissza kell szereznünk a lelkesedésünket."

A meccs előtti napon jelentették be, hogy meghosszabbították Didier Deschamps szerződését, aki így 1999 nyaráig maradhatott Torinóban. Vialli maradása viszont egyre távolibbnak tűnt, elsősorban Nagy-Britanniából keresték. Például a Glasgow Rangers is. Roy Hodgson, az Izé edzője viszont nem javasolta neki azt, hogy Skóciába szerződjön: “Furcsa lenne nekem, ha ott folytatná. Egy ilyen játékos elásná magát azzal, ha egy ennyire gyenge bajnokságba igazolna...”

A derbi a nézőket sem nagyon mozgatta meg, elővételben mindössze 34 ezer belépőt adtak el. Ez volt a két csapat összeállítása:

Izé: Pagliuca, Pistone, Festa, Paganin, Roberto Carlos, Carbone, Ince, Fresi, Fontolan, Caio, Branca.

Juventus: Peruzzi, Carrera, Tacchinardi, Vierchowod, Pessotto, Conte, Sousa, Deschamps, Jugovics, Lombardo, Padovano.

Ahogy látható, a Lippi csak egy klasszikus éket - Padovanót - küldött fel a pályára, az ő elfutása és gólpassza már a 4. percben meghozta a vezetést a Juventusnak Lombardo révén. Az Izé játékosai teljesen tanácstalanul ténferegtek a pályán, a tartalékos Juve kontroll alatt tartotta a meccset. A második félidő 10. percében Jugovics megmutatta Festának, hogy mi az a test-test elleni küzdelem: a milánói védő szinte lepattant a szerbről, akinek beadását Conte fantasztikus mozdulattal lőtte a hosszú sarokba (Papin csinált hasonlókat, illetve Conténak is volt egy erre HAJAZÓ találata néhány hónappal korábban - persze ott is milánói csapat volt az ellenfél, csak ott messzebbről lendített). Aztán megünnepelte a gólját (ez a rohadék már akkoriban is örült a Juventus góljainak).

Lombardo lombardiai gólöröme

A milánói ultráknak ekkor lett elegük, úgy döntöttek, hogy célbadobósat kezdenek játszani - a cél pedig Peruzzi lett. Erőfeszítéseiket siker koronázta, az egyik tárgy úgy eltalálta a Juve kapusát, hogy azonnal ömleni kezdett a fejéből a vér. Peruzzi jelezte Nicchi játékvezetőnek, hogy van egy kis gond, de különösebben nem reklamált, a spori ijedtebbnek tűnt nála. A sebét ellátták, így folytatta a meccset, viszont öt perc múlva lejött, hiszen igazán peruzzis dolog történt vele: izomsérülést szenvedett, így Lippi nem látta értelmét a kockáztatásnak. Rampulla, az örök csere a meccs izgalmasabb szakaszában léphetett pályára, ugyanis az Izé kétségbeesett támadásokba kezdett. A csereként beállt Ganz a 79. percben szépített ugyan, de egyenlíteni már nem sikerült. A kivéreztetett, a Nantes elleni, idegenbeli BL-elődöntőről érkező Juventus egy számára kevésbé fontos meccset is meg tudott nyerni.

Peruzzit ápolják a dobálózás után. A képen két egykori és egy jelenlegi Juve-edző

“Fáradtak, de boldogok vagyunk” - nyilatkozta a lefújás után Lippi. "Tökéletesen játszottunk, a pálya minden területét uraltuk. Azért is fontos volt a mai győzelem, mert mindig a sikerek biztosítják a játékosok jó hangulatát. Mostanában visszataláltunk a győzelmekhez, ma is bebizonyítottuk, hogy a Juventus karakteres, remek csapat - játsszon akár otthon, akár idegenben.”

Lippi aztán arra tért ki, hogy a bajnokságban elkövetett korábbi botlásaik a szurkolókat kritikussá tették, különösen Lombardo kapott támadásokat: “A drukkerektől több türelmet kérek. Két éve dolgozom együtt a csapattal, nyilván akadtak hibáink, de nem vagyunk robotok. Még sok szép siker vár ránk. Mondtam a srácoknak a meccs előtt, hogy nem lehet kifogás a fáradtság. Megértették. Gratulálok mindegyiküknek, különösen Lombardónak, aki nem érdemli meg, hogy kifütyüljék őt. Nehéz éven van túl, nagyot játszott ma, továbbra is bízunk benne.”

Attilio Lombardo valóban nehéz idényen volt túl, nagy reményekkel érkezett Torinóba, de egy szerencsétlen sérülés áthúzta a számításait: “Ha sokáig kimaradsz a csapatból, akkor feleslegesnek, haszontalannak kezded érezni önmagad. Főleg akkor rossz ez, ha a csapat jól szerepel, te pedig nem lehetsz részese a sikereknek. Most az a legfontosabb, hogy játszottam, a többi majd ezután jön - köztük az is, hogy Sacchi számít-e rám a válogatottban. A Juventus mai győzelmének azok a legfőbb kovácsai, akik kevesebbet játszottak eddig, de akik bebizonyították, hogy mekkora akaraterejük van.”

Az Izé kapusa, Gianluca Pagliuca rendkívül önkritikusan beszélt a meccs után: “Ha lemaradnánk az UEFA Kupáról, az igazi bukás lenne. Olyan volt, mintha nem is a Juve, hanem mi játszottunk volna szerdán kupameccset - az első félidőben például csak egyszer lőttünk kapura. Hodgson számtalanszor emlékeztetett minket arra, hogy a Juve a Real elleni meccsből érkezve győzni tudott Firenzében is, mi mégsem figyeltünk a szavaira. Conte gólja rákényszerített minket arra, hogy felpörgessük az iramot, de a végén nem volt szerencsénk.”

“Drágán megfizettünk a hibáinkért - mondta Hodgson -, de még így is volt lehetőségünk nyerni, vagy legalább a vereséget elkerülni. Még nem mondtunk le az UEFA Kupáról.”

Mint később kiderült, mindkét csapat számára a római, Juve-Ajax BL-döntő lett az idény legfontosabb meccse: azzal, hogy a Juve megnyerte a finálét, ősszel ismét a BL-ben indulhatott, az így felszabaduló, UEFA-Kupára jogosító helyet pedig az Izé kapta - amelyet aztán Moratti meg is köszönt a Juventusnak.

A mérkőzés részletes összefoglalója, nyilatkozatokkal: