A San Sirót szereti a Juventus, mindig is így volt ez, amióta a stadion létezik. A már többször emlegetett, 1997-es, 6-1-es győzelem - bár nagy arányú - valamilyen szinten benne volt a két csapat akkori állapotában, amelyik meccset azonban most felidézünk, az az akkori formák alapján egy meglehetősen valószerűtlen eredményt szült: 1971. október 31-én a Juventus földbe döngölte a listavezető Milánt. Múltidéző, hosszú idő után ismét.
A San Sirót szereti a Juventus, mindig is így volt ez, amióta a stadion létezik. A már többször emlegetett, 1997-es, 6-1-es győzelem - bár nagy arányú - valamilyen szinten benne volt a két csapat akkori állapotában, amelyik meccset azonban most felidézünk, az az akkori formák alapján egy meglehetősen valószerűtlen eredményt szült: 1971. október 31-én a Juventus földbe döngölte a listavezető Milánt. Múltidéző, hosszú idő után ismét.
Az 1971-1972-es szezon 4. fordulójában rendezték meg a két legnagyobb olasz klub rangadóját: a Milan - kapott gól nélkül - 100 %-os volt, a Juventus pedig két győzelem mellett egyszer már kikapott (a Veronától, 1-0-ra). "A Juventus ma megmutathatja hogy mennyire érett" - írták október 31-én. Az újságok egyébként főleg Franco Causióra fókuszáltak, valami miatt úgy érezték, hogy ő lehet a főszereplő. A csapat edzője ekkoriban a Zeman-nagybácsi, Vycpalek volt, aki arra kérte az újságírókat, hogy ne tegyenek terhet Causióra: "Causio pszichésen nagyon labilis, érzékenyen reagál a kritikákra - még akkor is, ha azok a kritikák jogosak."
A meccsre bevételi rekordot jósoltak, 175 millió lírát. A Juve-szurkolók egy része már akkor is szervezetten utazott: 10 autóbusz indult el Torinóból, de ez csak a töredéke volt a többezres tömegüknek.
A két csapat összeállítása:
Milan: Cudicini, Sabadini, Anquilletti, Bissiolo, Schnellinger, Magherini, Sogliano, Benetti, Bigon, Rivera, Prati.
Juventus: Carmignani, Spinosi, Marchetti, Furino, Morini, Salvadore, Haller, Causio, Anastasi, Capello, Bettega.
Az első negyedóra semmittevése után a Juventus szerzett vezetést, a 17. percben: Causio beadását Bettega fejelte a rövid alsóba. A 28. percben aztán eljött az a pillanat, amelyet többen a modern, sarkazásos gólok ősatyjának tekintenek: Anastasi labdáját Bettega zseniális mozdulattal lehelte be a hálóba. A padlón lévő Cudicini aztán egy kirakati próbababa számára sem túlzottan nehéz feladatot jelentő Causio-lövést is benyelt. A második félidőben Bigon szépítése nem adott sok reményt a Milánnak, amely Anastasi találatával begyűjtött a negyedik gólt is hazai pályán. A vége 4-1, amely eredménnyel a Juventus pont a Torinót juttatta a táblázat élére. Üröm az örömben.
Láthatatlan Milan
A csodálatos Helmut Haller a meccs után elismerte, hogy a korszak egyik legmeghatározóbb olasz védőjének, a milanos Roberto Rosatónak a hiánya a Juventusnak komoly előnyt jelentett. Causio pedig szájában szivarral, hanyagul a homlokára engedett kalappal, két oldalán hostess-lányokat ölelgetve csak ennyit mondott: "A Milan ellen játszottunk? Nem tudom, én nem láttam őket." Az egyik legkellemesebb meglepetést okozó Spinosi egyszerűen leradírozta a pályáról Pratit: "A Verona elleni vereségünk után mindenki azt mondta, hogy ez a Juventus nem a bajnoki címért, hanem a kiesét ellen fog küzdeni. Az is nagyjából olyan komolytalan kijelentés volt, mint az, amely szerint már most miénk a scudetto."
A történelmi pillanat, száz és száz képzőművészeti alkotás megihletője.
Giampiero Boniperti klubelnök a 80. percben távozott a stadionból, így már nem láthatta Anastasi gólját. Az újságíróknak telefonos interjút adott: "Nagyon boldog vagyok, elsősorban Vycpalek miatt. Remekül fociztunk, de nem szabad, hogy beragadjunk ebbe a sikerbe. Bármikor előfordulhat egy újabb, veronaihoz hasonló botlás. Egyelőre csak örüljünk ennek a mai győzelemnek, de ne gondoljuk, hogy ezzel már meg is nyertük a bajnokságot." Pedig megnyerték.
A legendás Nereo Rocco, a Milan edzője csak ennyit mondott: "Kegyetlenül belenyomták az arcunkat a valóságba."
A mérkőzés összefoglalója:
