Most már egyértelműen kijelenthetjük, hogy a Izé elleni vereségből kifejezetten jól rugaszkodtunk el, sőt, ha eddig lett volna kétsége bárkinek, hogy mi vagyunk a világ legokosabb emberei, győzze meg magát azzal, hogy mi jeleztük: novemberre volt hegyezve a csúcsforma.

Hétvégi ellenfelünkhöz normál esetben nem is kéne csúcsforma, elég lenne egy erős átlagot hozni, de a Milan elleni meccs sosem rutinfeladat. Még úgy sem, hogy vitán felül mi vagyunk az erősebb csapat, jobb focit játsszunk, eredményesebbek és szexibbek vagyunk, ráadásul az utóbbi években általában nyerni jártunk Milánóba. Most pedig talán minden korábbinál nagyobb a különbség a két csapat között.

Most már egyértelműen kijelenthetjük, hogy a Izé elleni vereségből kifejezetten jól rugaszkodtunk el, sőt, ha eddig lett volna kétsége bárkinek, hogy mi vagyunk a világ legokosabb emberei, győzze meg magát azzal, hogy mi jeleztük: novemberre volt hegyezve a csúcsforma.

Hétvégi ellenfelünkhöz normál esetben nem is kéne csúcsforma, elég lenne egy erős átlagot hozni, de a Milan elleni meccs sosem rutinfeladat. Még úgy sem, hogy vitán felül mi vagyunk az erősebb csapat, jobb focit játsszunk, eredményesebbek és szexibbek vagyunk, ráadásul az utóbbi években általában nyerni jártunk Milánóba. Most pedig talán minden korábbinál nagyobb a különbség a két csapat között.

Ha a bevezetőben említett állítás igaz, és a Juventus tényleg most érte el a csúcsformát, akkor randa vérengzést fogunk csapni Milánóban. Ebben az esetben tök mindegy, mit csinál a Milan, minőségileg akkora különbség van a két csapat között, hogy ha a Juventus jól játszik, akkor magabiztosan, akár nagy gólkülönbséggel is simán nyerni fog.

Óvatosságra int, hogy az utóbbi hetekben tanári formát mutató Chiellini, és a szintén stabil Bonucci is hiányozni fog a védelmünkből. Ez konkrétan a védelmünk kétharmada. Giorgio legvalószínűbb helyettesét, Cacerest néhány hidegrázós percig láttuk már balhátvédet játszani. Nem volt jó. Marronét sokkal szívesebben néznénk egy sorral előrébb, de talán ez lesz az a meccs, ahol meggyőzhet minket arról, hogy valóban a következő évtized legjobb belső védője, nem a legjobb belső középpályása. Mindegy, az egyik legyen belőle.

Kisegítik egymást

Ha kvalitásban meg is vagyunk hátul, azért El Shaarawy formája minimum aggasztó egy teljesen összeszokatlan formációban pályára lépő védelemmel. Jó játékos a kis tarajos, jól cselez, elég gyors, távolról is pontosan lő, és élete formájában futballozik egész ősszel. Egyértelműen ő a referenciapont, őt kell kikapcsolni, ha nem akarjuk, hogy nyomás alatt legyen a szemre nem túl stabil védelmünk.

Nálunk ugyanez a pont már nem olyan egyértelmű, hiszen aki csak arra készül, hogy megállítsa Pirlót, az nem látta az utóbbi hetekben futballozni Vidalt, és nem látta az utóbbi évek rangadóin Marchisiót. Vagy csak nem látta a Chelsea elleni idegenbeli meccset, ahol mindketten fergetegesen játszottak. Vidal ára olyan sebességgel száguld felfele, ahogy a politikusok ingatlanjainak értéke lefele vagyonosodási vizsgálatok idején, már most attól rettegünk, hogy nyáron masszívabb támadás éri, mint tavaly a Bayerntől (Marchival együtt 60 gurigát ajánlottak érte, de Marotta kitörölte az ajánlattal a seggét, belefújta az orrát, és visszaküldte Münchenbe). Reméljük, nem futotta nagyon ki magát a Chelsea ellen – abban meg biztosak vagyunk, hogy Marchisio nem. Neki a hazai rangadók hagyományosan az év legjobb meccsei, hobbiszerűen vagdossa a gólokat (itt, meg itt, meg itt)  a Milannak és az Izének, azaz Pirlóval együtt már három középpályásunk van, akire rohadtul kell figyelnie a Milannak. És persze Caceresre, aki hasonlóan lelkes a milánói hordák ellen, mint az ábrándos tekintetű kis herceg.

És ha ez nem lenne elég, a két szélre is érdemes kiemelt figyelmet fordítani, hiszen ha Asamoah és Isla (talán ő, és nem Lichtsteiner, pedig a svájci jó volt a Chelsea ellen) tisztán adhat be, abból biztosan sok veszély keletkezik majd. Lichtit a hét közben csak a balszerencse fosztotta meg két góltól, Asamoah pedig, amint lekerült róla az őrizet, azonnal gólpasszt adott Vidalnak.

Ez ez után történt

A csatárok kérdése mindig kiemelten fontos. Még most is, hogy újabban gólokat is lőnek néha. A hírek szerint a gyenge bajnokiját kiváló BL-meccsel megfejelő Quagliarella helyett az a Vucsinics kezd, aki reméljük fejben eljutott odáig, hogy a kezdőcsapatban korábban kibérelt helyéért játszik a San Siróban. Nagyon kellene már egy jó meccs tőle, ez például pont alkalmas is rá. Giovinco helyét  nem kérdőjelezzük meg, a penetráns helyzetkihasználás ellenére a játéka mindig hasznos, és néha még a lába is elsül. Az utóbbi hetek után kicsit nyugodtabbak vagyunk a csatárok miatt, még azt is megkockáztatjuk, hogy újra Matri fogja némileg feljebb tornázni a meccsen.

Ép ésszel a Juventusnak nem lehet más célja, mint dominálni a meccset, és minél kevesebbszer átengedni a Milant a térfelére. Mivel amúgy is ez a csapat játéka, és pár napja láttuk tőlük, hogy egy sokkal erősebb ellenféllel szemben is képesek uralni a meccset, csak a rangadók előtt kötelező félsz van bennünk, semmi több. A Milan védelme a közepesnél eggyel rosszabb, De Sciglio rutintalan, Yepes és Mexes hajlamosak a bizonytalankodásra, Constant meg nem Milan-szintű játékos. A Montolivo-De Jong-Emanuelson hármasnak túl nagy falat a Juve középpályája, egyedül az Urby-Isla párosmeccstől tartunk, de attól sem nagyon, mert ott lesz Vidal is. A Milannak a szezon játékát kell nyújtania egy döntetlenhez is, a Juve pedig egy erős közepes teljesítménnyel megnyeri a meccset. Ez az alapállás.