Jött egy csapat, ami jobb teljesítményre volt képes, mint amit előtte megszoktunk tőlük. Egy lehengerlő csapat, ami ellen nem lehetett megállni a pályán. Egy olyan csapat, amiről már-már teljesen elhittük, hogy tényleg egy szedett-vedett banda, de bebizonyították, hogy képesek küzdeni és meghalni a győzelemért. Ez a csapat 2011. szeptember 8-án érkezett el hozzánk, és azóta 49 meccsen keresztül nem talált legyőzőre. Gratulálunk és köszönjük Antonio Conténak és legénységének!

Most viszont nézzük, hogy mi választja el a hullámvölgyet a krízistől.

Jött egy csapat, ami jobb teljesítményre volt képes, mint amit előtte megszoktunk tőlük. Egy lehengerlő csapat, ami ellen nem lehetett megállni a pályán. Egy olyan csapat, amiről már-már teljesen elhittük, hogy tényleg egy szedett-vedett banda, de bebizonyították, hogy képesek küzdeni és meghalni a győzelemért. Ez a csapat 2011. szeptember 8-án érkezett el hozzánk, és azóta 49 meccsen keresztül nem talált legyőzőre. Gratulálunk és köszönjük Antonio Conténak és legénységének!

Most viszont nézzük, hogy mi választja el a hullámvölgyet a krízistől.

Nehéz egy ilyen meccs után írni, hiszen egy csomó különböző érzés kavarog az emberben. Elsőként talán azzal kezdeném, hogy a vereség igazából nem különösebben fájdalmas, hiszen 50 találkozóból egyszer vesztesként elhagyni a pályát... nos, igazán belefér. Jóval kellemetlenebb, hogy már korábban kifejtettem Milánó sötétebbik felével kapcsolatos nézeteimet, nevezetesen, hogy ha az emberiség lelki üdvéért játszanának a sátán csapatai ellen, akkor utóbbiaknak szurkolnék valószínűleg. No, ők vetettek véget ennek a csodálatos szériának.

Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy míg más csapatoknak az is hatalmas büntetés, ha 1-2 meccsre eltiltják edzőjüket, és a szurkolók már ilyen esetekben hatalmas aggodalommal várják a mester nélküli megpróbáltatásokat, addig a Juventus hónapok óta vezetőedző nélkül lép a pályára, és csak most sikerült valakinek végre felülkerekedni a bajnokcsapaton.

^{A vereség okozta feszültséget aranyos cicás animgifekkel oldjuk.}

Kezdjük is az elmélkedést az edzőkérdéssel. A mondvacsinált indokokkal eltiltott Conte csak decemberben térhet vissza a kispadra, és mostanra be kell látnunk, hogy igencsak rá is vagyunk szorulva erre a visszatérésre. Az én személyes gondolatom, hogy minél többet van távol a kispadtól, a csapat annál kevésbé "emlékszik" a fizikai jelenlétére, és egyre kevésbé képesek a srácok felidézni, hogy milyen plusz energiát, akaratot váltott ki belőlük Conte üvöltése a 90 perc és a szünet alatt. Az elmúlt 4-5 mérkőzésen ennek egyre komolyabb jeleit láthattuk. Az talán már csak belemagyarázás, hogy Alessio a kispadon még kevésbé tekintélyes, mint Carrera volt - személy szerint menet közben nem váltottam volna helyettes edzőt.

A félidei beszélgetés semmit nem tudott a csapat felfogásán változtatni, a Caceres - Q csere pedig kimondottan szarnak tűnt, Pogba beállítása talán üdvösebb lett volna.

A védelemben rémes teljesítmények sorozatát láthattuk. Lichti hetek óta kiábrándítóan játszik, és egy büdös szavunk sem lehetett volna, ha a 35. percben már a fanszőrén habosítja a mosószappant. A helyette érkező Caceres támadásban pont nulla volt, védekezésben pedig szintén - Nagatomo akkor ültette hintába, amikor csak akarta. Sőt, néha akkor is, amikor nem akarta. Buffon kijövetele a kapuból a ferrarai időket idézte, a teljes dekoncentráltság és szétesettség érzetét keltette, ahogy kiszaladt a 16-os szélére, majd bénán toporgott ott. Chiellini tűnt egyedül stabil pontnak, de egyedül édeskevés volt.

^{Feküdj! Mesterlövész!}

A középpályán sem volt sokkal jobb a helyzet. Pirlo az első 15 percben ellőtte a puskaport, Marchisio pedig vaktöltényeket biztosított hozzá. Asamoah képtelen volt megverni a negyvenéves Zanettit, ami utóbbi számára hízelgő, Asamoahra nézve viszont nem... Marchisio és Vidal teljesítményét elnézve egyre nyilvánvalóbb, hogy Pogba több lehetőséghez juthat.

Csatárainkról is ejthetünk pár szót. Giovinco lelkes, a maga nemében ügyes is. Viszont nincs fizikai jelenléte a pályán. Fejtegethetném ezt bővebben is, de ez így elég jól kifejezi a problémát. Arra jó, hogy szabadrúgásokat fújnak néha róla. Igen, ha sokat játszik, be fog találni időről-időre, de ilyen fontos meccseken egyszerűen nem látni benne azt a faktort, ami vezérré tehetné. Elnyomják, megsemmisítik.
Vucsi a beleszarós stílust hozta... talán rájött, hogy még így is a legjobb csatárunk. Vélhetően megsérült, különben nem jött volna le a félidőben akkor sem, ha lehányja Alessiót az öltözőben. A helyére érkező Bendtner teljesítményét a zéró sem tudja kifejezni. Bár tény, hogy az első 15 perc elteltével nem jutott labda a csatárainkhoz, ami nem kizárólag az ő hibájuk. Emiatt tűnt meddő próbálkozásnak Q beállítása - teljesen mindegy, hogy 2 vagy 3 emberhez nem jut el a labda...

^{Mivan? Kikapott a Juve?}

És beszéljünk a bíróról mérkőzésről magáról! Egészen megdöbbentő, hogy ilyen alacsony kvalitású bírói csapatot tudnak csak az olaszok delegálni a Serie A legfontosabb rangadójára. Gyakorlatilag az elejétől a végéig teljes homály volt, amit művelt. Az első félidei tévedéseit a második félidőben eszetlen kompenzálással próbálta helyrehozni, így mindkét oldal szurkolótáborának sikeresen okozta a bosszúságot. A meccs végeredményét a tévedései végül nem befolyásolták. Nemhogy a hazai győzelem, de még a döntetlen sem lett volna igazságos eredmény, a játék képét elnézve.

Mindent összevetve, teljesen megérdemelten veszítette el a csapat a veretlenséget, hiszen nem sikerült (szabályos) gólt lőni a kék-feketéknek, és az első 15 percet leszámítva tulajdonképpen helyzetekről sem beszélhettünk.

Mit jelent ez?

Egyrészt semmit, van egy vereségünk a bajnokságban. Egy pontra csökkent az előny. Van még 26 meccs, hogy növeljük. Teljesen felesleges siránkozni a vereség miatt.

Másrészt reméljük, hogy a hullámvölgy alját jelenti. A hullámon megyünk lefelé hetek óta, a múlt hét végén még megúszta a csicskalángost a csapat, azonban most beleszaladtak a srácok. A hétközi BL-meccs magabiztos behúzása sok jót jelenthet, egy újabb fiaskó viszont azt, hogy ez nem egy hullámvölgy, hanem egy krízis. A krízisekből viszont nehezebb kilábalni. Ekkor viszont már lehetne siránkozni.

Egy ilyen vereségből új lendületet lehet szerezni. A második gól bekapásakor látszott a srácokon, hogy a veretlenség elvesztésének lehetősége súlyos teherként nehezedik rájuk. Ettől most megszabadultak. Itt az ideje örülni az elmúlt 49 mérkőzésnek, és egy új sorozatot kezdeni. Szükség lesz rá, ha tovább akarnak jutni a Bajnokok Ligájában.

Köszönjük az elmúlt 49 meccset, még a döntetleneket is!