Szenvedős meccsen szerencsével egy pontot szerzett a Juve kedd este a BL-ben: a Sahtarnak több helyzete volt, többet birtokolták a labdát, több párharcot nyertek. Dino Vercotti szerint az ukránok voltak az eddigi legerősebb vendégcsapat, akik a Juventus Arenában jártak - erről és másról is szólunk egy pár szót az értékelésben.
Szenvedős meccsen szerencsével egy pontot szerzett a Juve kedd este a BL-ben: a Sahtarnak több helyzete volt, többet birtokolták a labdát, több párharcot nyertek. Dino Vercotti szerint az ukránok voltak az eddigi legerősebb vendégcsapat, akik a Juventus Arenában jártak - erről és másról is szólunk egy pár szót az értékelésben.
Némi meglepetésre nem telt meg a stadion a meccsre, mintegy 30 000 néző volt csupán a lelátókon - állítólag a magas jegyárak miatt alakult ez így. A szurkolók ezúttal is fejjel lefelé kifüggesztett transzparensekkel tiltakoztak az ellen, hogy be akarják tiltani a nagyrudas zászlókat az olasz stadionokban.
A Roma elleni fölényes siker alapján úgy tűnt, hogy több játékosunk (pl. Pirlo, Matri) is kifelé kászálódik a gödörből, míg Vucsinics, Vidal és Marchisio továbbra is jó formában vannak. Ez alapján joggal reménykedhettünk abban, hogy a két, hosszú ideje veretlen csapatból mi leszünk a jobbak. Nem egészen így történt.
Eleve meglepően kezdődött a meccs, a vendégek léptek fel kezdeményezően, és rendre sikerült létszámfölényes helyzeteket kialakítaniuk - leggyakrabban talán a védelmünk jobb oldalán sikerült nekik ez. Pirlót követő emberfogással őrizte Mkitarjan - ezzel az ukránok beáldozták az egyik legveszélyesebbnek tűnő emberüket. Ugyanakkor braziljaik kiválóan játszottak: Willian folyamatos veszélyt jelentett, Fernandinho pedig uralta a középpályát. Talán a játék meglepő alakulása miatt, talán más miatt, de a lelátói hangulat meglepően hűvös volt. Voltak pillanatok, amikor szinte síri csend uralkodott a stadionban.
A szerencse már az első negyed órában a Juve mellé állt: Willian ellökése/lerántása/elsodrása tizenegyest és akár piros lapot is érhetett volna Lichtsteinernek, de a játékvezető megkönyörült a Juventuson. Már ekkor feltűnő volt, hogy nem sikerül megtartanunk a labdát, és a szokásokkal ellentétben az ellenfél irányítja a játékot. Sokat futva szinte mindig szorosan visszazártak, így rendre jelentős létszámfölényben voltak a saját tizenhatosuknál. Attól sem riadtak vissza, hogy test-test elleni küzdelemmel, apróbb szabálytalanságokkal lassítsák a Juve támadásépítéseit. Ezúttal tényleg igaz volt, hogy minden centiméternyi előrehaladásért vért kellett izzadnia a csapatnak. Ráadásul a Sahtar játékosai jó helyezkedéssel, sok és gyors futással jól zárták a passzsávokat is.
Persze gyors játékkal lehetett volna esélyünk, de ez csak nagyon ritkán jött össze, mivel többen is gyengén játszottak. Lichtsteiner kifejezetten rosszul játszott az első félidőben, Asamoah nagyon bátortalanul kezdett, Pirlót többnyire szorosan őrizték, Vidal pedig aktív volt ugyan, de sokat hibázott. Az sem működött, ami Conte válasza szokott lenni Pirlo őrzésére: azaz Bonucci és Vucsinics aktív részvétele a támadásépítésben. Egyrészt túl nagy volt a távolság a védők és a támadók között, ami a szokásokkal ellentétben hosszú indításokra, előrevágott labdákra kényszerítette a csapatot, másrészt Vucsinics fáradtan és rossz felfogásban játszott.
Nem volt meglepetés, amikor a Sahtar megszerezte a vezetést, viszont nekem pl. az járt az eszemben, hogy hogyan fogunk mi gólt lőni? Ahogy a spanyol inkvizícióra, így Pirlo és Bonucci szögletvariációjára sem számítottam - és a vendégek sem. Némiképp feljavult a játékunk, és a félidő végén Bonucci majdnem megszerezte a második gólját is. Ekkor abban bíztunk, hogy a vendégek elfáradnak a második félidőre.
Úgy tűnt, ez be is jön, mert visszaálltak, csak Luiz Adrianót hagyták hátul, és a játék áttevődött az ő térfelükre, szerencsére Lichti feljavult, így a jobb oldalunk veszélyesebbé vált. Viszont tiszta lövőhelyzetet alig sikerült kialakítani, Vucsinics teljesítménye pedig még az első félidőhöz képest is visszaesett, gyakorlatilag nem volt hajlandó futni, és akkor vették el tőle a labdát, amikor akarták. Carrera le is cserélte mindkét támadóját, de igazi változást nem sikerült elérnie: Quagliarella észrevehetetlen és megjátszhatatlan volt, Giovinco pedig ugyan aktív volt, de egyrészt többször is rossz megoldást választott, másrészt nagyon nem kedvezett neki, hogy a játékvezető engedte a kemény játékot - ugyanis egyetlen szabálytalanságot sem fújt le ellene. Nagyjából a félidő feléig volt némi esély a második gólra, aztán viszont megint a vendégek jöttek, rácáfolva arra, hogy fáradtak lennének. Mkitarjan egyre többször lépett el Pirlo mellől, Willian továbbra is veszélyes volt - labdával rendre lefutott mindenkit. A Sahtar lőtt két kapufát, kihagyott néhány nagy lehetőséget, így a döntetlen mindenképp a Juvéra nézve hízelgő. A kulcsjátékosaink fáradtak voltak, egyedül Marchisio és a védelem hozta magát. Az, ami az olasz bajnokságban működik, nem jött be: alig sikerült a védelmet megbontani a szélre kitolt labdákkal, Pirlo szerepét nem sikerült senkinek átvenni, és míg egy átlagos bajnokin viszonylag sok lövőhelyzete van a Juvénak, addig most elvétve akadt ilyen. Lassúak voltunk mind futósebességben, mind gondolkodásban. És persze kiderült, hogy a Sahtar tényleg erős csapat, kiváló, gyors, erős és labdabiztos játékosokkal.
De Király Gábor örökbecsű gondolatait felidézve: előre kell néznünk – a csapat számára ma reggeltől új időszámítás kezdődött, csak az előttük álló feladatokra szabad koncentrálniuk, és nem szabad azon rágódni mindazon, ami immár a múlt része. A továbbjutás szempontjából nem túl jó dolog otthon ikszelni, de a tegnapi játékával a Chelsea ellen sem esélytelen a Sahtar, így lehetnek még meglepetések a csoportban - hiszen ezen a szinten már nincs könnyű ellenfél! A Juve dolga, hogy hozza a dánok elleni két meccset, és reménykedjen pl. abban, hogy Ukrajnában több területünk lesz a kitámadó Sahtar ellen.
