Bagatellizáljuk el a tétet, és tegyünk úgy, mintha a Lecce elleni bajnoki nem dönthetne akár a bajnoki címről is? Vegyük le a nyomást magunkról, szurkolókról, valamint a magyart kissé törő, de a blogot rendszeresen követő játékosokról? Képes előretekintésünkből ez a kézenfekvő tematika kimarad,  viszont megidézzük a klasszikus szeretünk/gyűlölünk hangulatot, megvív egymással az optimista és a pesszimista énünk, és a tárgyilagos, múltra támaszkodó újságíró-kűrt is megfutjuk.

Bagatellizáljuk el a tétet, és tegyünk úgy, mintha a Lecce elleni bajnoki nem dönthetne akár a bajnoki címről is? Vegyük le a nyomást magunkról, szurkolókról, valamint a magyart kissé törő, de a blogot rendszeresen követő játékosokról? Képes előretekintésünkből ez a kézenfekvő tematika kimarad,  viszont megidézzük a klasszikus szeretünk/gyűlölünk hangulatot, megvív egymással az optimista és a pesszimista énünk, és a tárgyilagos, múltra támaszkodó újságíró-kűrt is megfutjuk.

El sem hisszük: ma este matematikailag bajnok lehet a Juventus. Elég lenne hozzá, hogy az Atalanta nyerjen Milánóban, és mi egy kamutizivel legyűrjük a Leccét. Na, ez az, ami nem fog megtörténni: ugyan a Juventus a Beni-zseni által közvetített Conte-üzenetnek megfelelően vélhetően bedarálja a zsinórban harmadik kiesőjelöltet, viszont a Milan behúzza a hazai kötelezőt, ezzel is dilemmát adva a jövő évi mezeket készítő partnereknek. Sebaj, a trieszti délután/éjszaka így még hangulatosabb lehet.

Foglalkozzunk inkább a mai ellenféllel! Az index szaktopikjában, blogunk egyik bölcsőjében Mr. Scott Pilgrim tette fel a kérdést: "Azt a viccet ismeritek, hogy Serse Cosmi?" A Lecce edzője valóban mókás megjelenésű figura, gondoljunk csak kopaszodó fejére tolt különféle sapkáira, szúrós tekintetére, bulldogra emlékeztető fejformájára.

Keresse meg a 4 különbséget!

Cosmi egyébként ott lehet a padon, miután fellebbezése nyomán eltiltását egy 10.000 eurós büntetésre mérsékelték.

Az edzője mellett a kolumbiai válogatott Cuadrado mellett sem tudunk elmenni szó nélkül: az alapembernek számító, fiatal, egyébként tehetséges támadó középpályás egy ősi magyar fajtára emlékeztető frizurával megy a csatába. Csodáljuk együtt fürtjeit!

Kiköpött ikrek

A Lecce másik kulcsjátékosa, a szintén dél-amerikai, ámde olaszos nevű Giacomazzi is megihletett minket. A játékos orra klasszikus görögös arcélt kölcsönözne neki, ha az előre menekülő álla nem emlékeztetné a bánatos szemű, jámbor boxerre.

Amellett, hogy mielőtt sportszerűen kifütyülnénk őket, természetesen tiszteljük az ellenfelet, jegyezzük meg, hogy Cosmi örökmérlege nem ad okot túlzott félelemre. A megosztó személyiségű edző tíz meccsen mindössze négyszer szerzett pontot aktuális csapataival a Juve ellen. Torinóban csak egyszer,  9 éve jött össze egy döntetlen az akkoriban Grossót, Miccolit, Blasit felvonultató Perugia élén. Az idei Lecce viszont idegenben egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy helyezése sugallja: 17 meccsükből tíz pontszerzéssel zárult, ilyen szempontból hatékonyabbak, mint a Roma vagy az Udinese, sokkal inkább emlékeztetnek egy általában rágós falatnak bizonyuló középcsapatra, mint egy kiesőjelöltre. Cosmival "csak" hétszer zakóztak 22 meccsből, és ha egész szezonban úgy gyűjtötték volna a pontokat, mint vele, simán biztos helyen állnának, cirka 43 pontjuk lehetne. Masszív középcsapat-teljesítmény, khmmm. Ráadásul biztos piszok mérgesek Contéra, aki 2007-től lecceiként edzette az ősi rivális Barit.

Persze ez nem elég ahhoz, hogy berezeljünk. A Lecce csak helyezéséhez képest sakál idegenben: egyetlen felsőházi otthonban tudtak nyerni a déliek, a Cataniát gyűrték le. A Juventus számára már nem újdonság, hogy az aktuális ellen a túlélésért küzd (az előző két körben a Cesena és a Novara is hasonló pozícióból, igaz, lényegesen kevesebb eséllyel próbálkozott), így ezt is kihúzhatjuk az esetlegesen zavaró tényezők közül. A formára sem panaszkodhatunk, zsinórban nyolcat nyertünk, úgy, hogy 23 rúgott gól ellenében csak Mauri győzte le egy pillanat erejéig Buffont. Hangyányit árnyalja az eredménysort, hogy az elmúlt 8 leigázott ellenfél közül egyedül a Napoli van úgy-ahogy elfogadható formában, de ezen elegánsan át tudunk lépni. A középpályásaink és a középső védőink tökéletes állapotban vannak, és ők is tudják, már csak háromszor kell úgy koncentrálni, ahogy azt az utóbbi időben tették.

Estére várhatóan visszatér a csapatba De Ceglie és Quagliarella. Előbbi feladata a várhatóan szintén 3-5-2-t játszó pugliaiak jobb oldalán nyomuló korábbi torinói közönségkedvenc Blasi megfékezése lesz, Fábinak pedig a gólokat mostanában ipari mennyiségben termelő Borriellót kellene valahogy pótolni. (Irónia alert: Blasit sosem szerette a torinói közönség, bántóan ügyetlen játékosnak tűnt zebrába öltözve, Borriello két gólja pedig nem feledteti azt, hogy korábban csak a Genoában volt képes csatárhoz méltó góltermésre.) Pepe továbbra sem bevethető, viszont Matri eltiltása letelt, Conte szinte kedvére válogathat a keretből, amit most Krasic, Elia, Marrone és Estigarribia bánhat.

Egyikük ma este játszik - a gyep segít az azonosításban

Chiellini a Novara elleni meccs nehézségét túlbecsülte, várakozásához képest habkönnyű teadélután lett a várt hirigből. Reméljük, most is hasonlót téved, amikor azt állítja, hogy a mai ellenfél komolyabb akadály lesz a korábbiaknál. Mi úgy gondoljuk, csekély esélyével nem tud élni Conte szülővárosának csapata, és fejet hajtanak a Vidal-Pirlo-Marchisio-Vucinic tengely előtt. Persze láttuk már, hogy egy hangyányi sanszba kapaszkodva milyen tettekre képes az ember...