Amikor Pirlo kihagyta (egy héten belül a második) büntetőjét, fellélegeztünk. Hála az égnek, nem kell a Hullarablók rinyálását hallgatni, csak mert a bíró – igazából a partjelző – elnézte a kezezés helyét, és befújta a jogtalan büntetőt. Így elkerültük, hogy elő kelljen vennünk az aduászt a kabátujjból.
És elkerültük a blamát is, amihez kínosan közel voltunk. Ahogy fogytak a percek, egyre inkább bosszúsan gondoltunk vissza a kihagyott kamubüntetőre, és csak akkor nyugodtunk meg, amikor beállt Alex. Hajtás után megfogalmazunk néhány gondolatot a meccsről, de még inkább az előttünk álló feladatokról, mert ez a cesenai teljesítmény valójában ijesztően szar volt.
Amikor Pirlo kihagyta (egy héten belül a második) büntetőjét, fellélegeztünk. Hála az égnek, nem kell a Hullarablók rinyálását hallgatni, csak mert a bíró – igazából a partjelző – elnézte a kezezés helyét, és befújta a jogtalan büntetőt. Így elkerültük, hogy elő kelljen vennünk az aduászt a kabátujjból.
És elkerültük a blamát is, amihez kínosan közel voltunk. Ahogy fogytak a percek, egyre inkább bosszúsan gondoltunk vissza a kihagyott kamubüntetőre, és csak akkor nyugodtunk meg, amikor beállt Alex. Hajtás után megfogalmazunk néhány gondolatot a meccsről, de még inkább az előttünk álló feladatokról, mert ez a cesenai teljesítmény valójában ijesztően szar volt.
Kicsit finomítsunk is gyorsan: igazából csak az elmúlt hetekhez képest volt ijesztően szar, önmagában teljesen elfogadható, hogy egy ilyen sorozat végén fáradtabban mozog a csapat. Aztán ott van az is, hogy hiába rikoltozik teli torokból Conte a hétközi edzéseken, azért a fejekben csak ott van, hogy ez a Cesena mi a lófaszt akar, amikor cirka januárban kiesett, mint a tejfog. A kettő együtt már kiadja, hogy egy nagy szusszanással nyugtázzuk a három pontot, a bajnoki cím felé tartó lépések négyre fogyatkozását, a hétmeccsesre duzzadt győzelmi sorozatot, és felejtsük is el a többit.
Tanulság azonban most is van, és ezeket hiba lenne elhallgatnunk. Itt van például, hogy a szerda-vasárnap ritmust minden egyes alkalommal megérezte a csapat játéka. Igazából nem a csapat, hanem csak Pirlo, de általa nyilván a csapat is, és azt már most tudjuk, hogy jövőre sokkal többször leszünk kénytelenek hét közben is játszani. És hiába erősítgeted a keretet, tarcsiba nem lesz egy Pirlód, úgyhogy jó lesz felkészülni a hiányára. Valahogy. Mi sem tudjuk, hogy.
Aztán itt van a csatárok kérdése, ami változatlanul a legaggasztóbb gondja a csapatnak. Matri hiába kapott újra lehetőséget, finoman fogalmazva nem élt vele, Vucsinics pedig hiába kezdett aktívan, a szünet után néhol pofátlanul csalta a játékot. Ő is elfáradt, mert a csatárok össze-vissza variálásából jobbára kimaradt, azaz rengeteg pályán töltött perce van. Del Pierót viszont csak egy elképesztő Antonioli-védés fosztotta meg a góltól, gyakorlatilag tökéletes szabadrúgást tekert a bal felső felé, de a kapus kitornászta. Amúgy abban a pillanatban azt gondoltuk, ez innentől kezdve iksz, nincs mit tenni, de szerencsére csak pár másodperc kellett, hogy Borriello becsizmaszárazza a győztes gólt.
A hülye gyerekét is szereti az ember
És akkor Borriello: kellett ez már nagyon, és meg is érdemelte. Biztosan sokan emlékeztek, hogy megdicsértük a hozzáállásáért, de azért reméljük, hogy a roppant fontos góltól még nem kap automatikus szerződést jövőre, mert nála sokkal jobb csatárra van szükségünk. Ettől még jár neki a buksisimogatás, fontos gólt lőtt, még ha ez most nem is jelent semmit, ő lett a meccs embere nálunk.
És végül, a vitákat megelőzendő: Matri lesen volt a góljánál, a labdája korábban nem haladt át a gólvonalon, mindkét esetben jól döntött a bíró, a 9. percben kapott büntető pedig jogtalan volt. Ennyi.
A sors úgy hozta, hogy a Juve három meccs alatt nagyjából elrendezheti a kiesés kérdését: a Cesenát már kiejtette, jövő héten ugyanezt megteheti a Novarával, aztán kvázi kiutalhatja a harmadik kiesőhelyet a Leccének. Ha mindhármat megteszi, már óriási dráma kell ahhoz, hogy elbukja a bajnoki címet, hiszen a Lecce kiejtésével már a Cagliari is biztonságba kerül, az Atalanta pedig a mezőny közepén pöffeszkedve nyugodtabb, mint egy büfiző csecsemő. De még egyszer szögezzük le: nekünk nem az ellenfelekkel kell foglalkoznunk, hanem csak és kizárólag magunkkal. Sokkal pontosabban, koncentráltabban kell futballoznunk a következő meccseken, mert a jedi még mindig nem komálja az ilyesmit.
Ja, és ne feledjük, már csak két nap!
Mondtuk, hogy így lesz vége
