Jó meccsen erős ellenfelet verni úgy, hogy a meccs a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint alakul, roppant örömteli. Vegyük hozzá, hogy a kiscsapatok ellen általában vért szarunk a helyzetekért is, meg hogy néhány alapember hiányzott, mégis visszaelőztük a Milant, és máris bőszen kéne hallelujáznunk.
A Catania elleni teljesítmény elfogadható volt a csapattól, egyénileg viszont újra csak néhány embert tudunk kiemelni, továbbra is sok a gyenge performansz, főleg a támadók között. A győzelem nagyon kellett a Milan elleni meccs elé – aminek a monstre-felvezetését már hétfőn elkezdjük –, mert nem lett volna szerencsés lógó orral készülni hullarablóékhoz. Kicsit ünneplünk, kicsit dorgálunk hajtás után.
Jó meccsen erős ellenfelet verni úgy, hogy a meccs a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint alakul, roppant örömteli. Vegyük hozzá, hogy a kiscsapatok ellen általában vért szarunk a helyzetekért is, meg hogy néhány alapember hiányzott, mégis visszaelőztük a Milant, és máris bőszen kéne hallelujáznunk.
A Catania elleni teljesítmény elfogadható volt a csapattól, egyénileg viszont újra csak néhány embert tudunk kiemelni, továbbra is sok a gyenge performansz, főleg a támadók között. A győzelem nagyon kellett a Milan elleni meccs elé – aminek a monstre-felvezetését már hétfőn elkezdjük –, mert nem lett volna szerencsés lógó orral készülni hullarablóékhoz. Kicsit ünneplünk, kicsit dorgálunk hajtás után.
Ha nyár végén azt mondod nekem, februárban a Catania ellen Padoin passzából Giaccherini indul a kapu felé, majd Borriellóval kezdeményez összjátékot, ott helyben rád hívom a mentőt. Ha hozzáteszed azt is, hogy a Juve az első helyen fog állni, stabil oldalfekvést alkalmazva mérem meg a lázad.
Pedig történtek ilyen dolgok is, hiszen Lichtsteinernek muszáj volt már pihennie egy kicsit, Vidal kisárgult, Matri pedig hetek óta gyenge formában játszik. No, nem olyan gyengében, mint Borriello, de Conte valamiért hisz Borisban, mi pedig Contében, úgyhogy muszáj hinnünk neki. Ezen a meccsen egyik helyettes sem idézte a kupameccseket, ahol a beugrók rendszeresen kiváló teljesítményt nyújtanak, Giaccherini hosszú percekre eltűnt, Padoin pedig nagyon ballábas egy jobboldali wingback feladatköréhez. Egy újabb érv amellett, hogy ez egy szép győzelem volt.
Egy
Conte megtartotta a 3-5-2-es rendszert, ami elsősorban azért volt furcsa, mert a Catania ellen lehetett tudni, hogy a középpályás emberfölénynek semmiféle jelentősége nem lesz, hiszen az ellenfél betömörül a saját kapuja elé. Így viszont eggyel kevesebb támadónak jutott hely, ami újra ugyanazt eredményezte, mint a többi kicsi ellen: hiába volt rengeteget a Juvénél a labda, bántóan kevés gólhelyzetet alakított ki a csapat. A meccs ennek ellenére végig élvezetes, jó iramú volt, amihez kellett a bátor Catania is. A vendégek legalább 6-7 alkalommal egy-egyeztek a Juve védőivel, de Barzagli és Chiellini továbbra is óriási tanár, így csak a Bonucciról szokás szerint beeső gól miatt aggódhattunk.
Kettő
Azt viszont a harmadik percben becummantott gól után is lehetett érezni, hogy a Juve sokkal jobban pörög, mint akár a Siena, akár a Parma ellen. Még Pirlo is úgy nézett ki, mint aki ébren van, a karmester megérezte, hogy most nem elég a pálcájával suhogtatni, a zenekari árokba ugorva neki magának kell egy virtuóz szólóval vinni a show-t. Pirlo kifejezetten jól játszott, és nemcsak a nagy nehezen bevert első gólja miatt, a saját térfelén is többször szerzett labdát, vagy szerelt fontos helyzetben. Erre pedig azért volt különösen nagy szükség, mert Marchisio újra kutya volt, elöl láthatatlan, hátul súlytalan. Alig volt játékban, eltűnt a mezőnyben, csak abban bízunk, hogy rápihent a márciusi rangadókra.
Mivel a Juve annyira bepréselte a Cataniát, hogy a meccs nagy részében csak Bonucci és Barzagli tartózkodott a saját térfelén, középen pedig sem Marchisio, sem Giaccherini nem villogott, De Cegliének kellett a kapu elé tekernie a gólt érő beadásokat. Volt is ilyen lehetőség bőven, de Borriellót a bírók is utálják (rengeteget fújnak ellene, rendesen Amauri-flash-ünk volt néha), meg lassan már mi is, Quagliarella pedig még mindig rozsdás egy kicsit tavalyi önmagához képest. Nem játszott rosszul, voltak biztató lövései, szerzett egy gólt is, de még mindig túlságosan görcsös. Lehet, hogy hülyeség, de szerintem az ideális csatárpáros belőle és Vucsinicsből áll a kicsik ellen, mert az látszik, hogy ezeket a meccseket a földön kell megnyerni.
Három
Mondom ezt annak ellenére, hogy a győztes gól egy beadás utáni Chiellini-fejesből született, de ehhez kellett a cataniai kapus ordenáré bénasága is. Annak, hogy Motta kiállíttatta magát, szerintem nem volt nagy jelentősége, hacsak abból a szempontból nem, hogy csodálatos érzés volt látni, amint egy ellenfelet hoz nehéz helyzetbe a Juventus helyett. Akiket egyértelműen ki kell emelnünk, az a megbízhatóság mintaképe, Barzagli, az új rendszerben is közel hiba nélkül teljesítő Chiellini, a szép szabadrúgásgólt szerző Pirlo, a többiek átlagos, vagy az alatti teljesítményt nyújtottak. A lényeg viszont most a győzelem volt, ma estig egy pont előnnyel vezetünk a Milan előtt, és vesztett pontokban biztosan előttük is maradunk a két csapat jövő hétvégi rangadójáig.
Ez már tényleg csak apróbetűs, és tudom, hogy sokan közületek utálták Legrottagliét (főleg a Milanba szerződését követő nyilatkozata miatt), de aki nem látja, hogy a hét bármely napján jobb játékos, mint Bonucci, az vakegér.
