Talán csak a feminin énünk miatt van, de tény, hogy szélsőségesebbek vagyunk, mint a forint árfolyama. Hajladozunk össze-vissza, prompt véleményt formálunk, hogy aztán nem sokkal később megbánjuk, és pont az ellenkezőjét állítsuk. Aztán ez fordul vissza, és így tovább, míg végül már magunk sem tudjuk, megdugnánk, vagy megrúgnánk az adott játékost.

Van nekünk egy játékosunk, akit tavaly a szezon végén elküldtünk a picsába (és igazunk volt benne), aztán idén saját bőrünkből cserzettünk neki pajzsot, amin végighordtuk a városon. Most újra elő kell vennünk, mert úgy érezzük – és természetesen igazunk is van benne –, a Juve támadójátékának visszaesése az ő formaingadozásának köszönhető. Hajtás után megtudod (bár már most tudod), kiről van szó.

Talán csak a feminin énünk miatt van, de tény, hogy szélsőségesebbek vagyunk, mint a forint árfolyama. Hajladozunk össze-vissza, prompt véleményt formálunk, hogy aztán nem sokkal később megbánjuk, és pont az ellenkezőjét állítsuk. Aztán ez fordul vissza, és így tovább, míg végül már magunk sem tudjuk, megdugnánk, vagy megrúgnánk az adott játékost.

Van nekünk egy játékosunk, akit tavaly a szezon végén elküldtünk a picsába (és igazunk volt benne), aztán idén saját bőrünkből cserzettünk neki pajzsot, amin végighordtuk a városon. Most újra elő kell vennünk, mert úgy érezzük – és természetesen igazunk is van benne –, a Juve támadójátékának visszaesése az ő formaingadozásának köszönhető. Hajtás után megtudod (bár már most tudod), kiről van szó.

"Ennek az az oka, hogy mióta a Juventus visszajutott, nem láttunk a pálya közepén olyan teljesítményt egyetlen játékostól sem, amit tegnap mutatott Marchisio. És igen, azt gondoljuk, hogy Conte pontosan arra várt - vagy talán ő tudta - hogy a vámpírszemű kiscsávó megmutassa, milyen lenne Antonio Conte a XXI. századi futballba applikálva. Hát ilyen."

Ezt írtuk itt, amikor Marchisio két góljával legyőztük hazai pályán a Milant. És akkor nem is a két gólja miatt írtuk ezt, hanem amiatt a közel tökéletes, a csapat szempontjából végtelenül hasznos, kiegyensúlyozott teljesítmény miatt, amit a pályára tett. De nem volt ez mindig így, hiszen tavaly így búcsúztunk tőle az utolsó forduló után:

Marchisio technikás, okos játékos, két évvel ezelőtt nagy ígéretnek tartottam, és védtem az utolsó töltényig. De mostanra odáig jutottam, hogy vagy keressük meg végre a helyét a pályán, vagy engedjük el szépen egy olyan csapathoz, ahol megkeresik neki, mert a Juventus botrányos tavasza pont az övéhez hasonló teljesítmények miatt lett olyan, amilyen.

Ez tavaly volt, nem is akarunk foglalkozni vele, hiszen most egészen más a helyzet, hála a magasságosnak. Most nem azért vagyunk dühösek, mert a kilátástalanul szar csapatban keresik a helyét, miközben boldog-boldogtalan agyonveri a Juvét. Ez egy egészen más érzés: most a bajnoki címünket féltjük a komoly formahanyatlás miatt, ami azért nyilvánvalóan kisebb indulatokat szül, mint amikor egy félidő alatt hármat lő a Chievo, Melo arcon rúgja az ellenfelét, vagy Delneri emberhátrányban lecseréli Kraszicsot.

Viszont nem tarthatjuk magunkban azt a véleményünket, hogy az ősz nagy részében, illetve a télen látott Juventus között elsősorban Marchisio teljesítménye jelenti a különbséget. A nyomás ugyanúgy megvan bárki ellen, a Juve Leccében, Parmában és a Siena ellen is az ellenfél térfelén töltötte a 90 perc nagy részét, ami csak még dühítőbbé tette, hogy elmaradt a győzelem. De ha visszagondolunk, hiába volt 70-75 százalékban a Juvénál a labda, igazából nem beszélhetünk helyzetcunamiról sem – nem véletlen, hogy kétszer is a bírózásba menekült a csapat, ami szerintünk nem illendő, még ha jogos is. Csak az van, hogy míg korábban a 16-os előtt keresztbe szaladgáló Marchisio vagy zseniális gólpasszokat adott, vagy ő maga lőtte be a helyzeteit, most se nem szaladgál keresztbe, se nem lő gólokat, és a Matrinak az Udinese ellen adott (erősen mázliszagú) gólpasszán kívül ezek is hiányoznak a repertoárból.

Nem Marchisio az egyetlen középpályás, akinek visszaesett a formája, hiszen újabban Lichtsteiner sem képes embert találni a beadásaival, Vidalnak sokkal több rossz megoldására emlékszünk télről, mint jóra (örülhet, hogy nem kapott pirosat Parmában), és Estigarribia, Giaccherini és Pepe is erősen visszaesett őszi önmagához képest. De egyikük gyengébb teljesítménye, ingadozó formája sincs olyan brutális hatással a csapat eredményességére, mint Marchisióé.

Hosszú-hosszú idő után idén Marchisio megmutatta, nem voltunk teljesen hülyék, amikor láttunk benne valamit, és a kínszenvedős szezonok közben is vártuk, hogy egyszer csak megindul. Aztán tényleg megindult, mi pedig a könnyeinket nyeldesve néztük, hogy nem igazoltunk, hanem kineveltünk egy világsztárt. Egyszerre láttuk benne Pirlo utódját, Conte játékának örökösét, és azt az univerzális középpályást, aminek az ősz nagy részében mutatta magát. Gondoljunk csak a kupameccsre, amit a hosszabbításban beállva döntött el, vagy az Inter elleni elképesztő teljesítményére, ahol lőtt egy gólt, és kiharcolt egy büntetőt – amit természetesen nem fújt be a játékvezető. Marchisio játéka az ősz nagy részében legalább annyira hatással volt a Juve teljesítményére, mint Pirlóé. Először is nagy terhet vett le Szundi válláról támadásban, Pirlónak szinte át sem kellett jönnie az ellenfél térfelére, ugyanakkor feltűnt mellette is, amikor arra volt szükség. Ott volt, ahol lennie kellett, azt tette, amit tennie kellett. Szerettük is nagyon.

Nem véletlen, hogy december elején pont akkor kezdett visszaesni a csapat, amikor Marchisio kihagyott néhány meccset, aztán amikor visszatért, folyamatosan zuhant a formája. Bő másfél hónap alatt eljutott odáig, hogy az utóbbi hetekben jobban emlékeztetett tavalyi önmagára, mint idén bármikor. A csapat pedig nagyon durván megérzi, hogy a támadójátékából kiesett egy olyan láncszem, ami kreativitást, intelligens passzokat, helyzeteket eredményező összjátékot hozna a Juve töketlen akcióiba. Most megy a labdabasztatás az ellenfél kapuja előtti 30 méteres félkörben, de egyszerűen képtelen bárki is elfogadhatóan begyömöszölni a labdát a kapu elé, azt pedig már Tyli is megírta, mennyire hiányzik valaki, aki egy csellel tisztára tudja játszani magát. Marchisio mindkettőre alkalmas, ahogy arra is, hogy maga fejezzen be akciókat akár átlövésből, akár egy szép kényszerítőből, esetleg tökéletesen érkezve egy labdára (úristen, ez milyen gyönyörű volt).

Ő mondja, nem mi

Nem kell nagyon aggódni, hamarosan jönnek a rangadók, illetve azok a meccsek, ahol kicsit nyíltabban fognak játszani az ellenfelek, és a több terület kevesebb kreativitást kíván, viszont több helyzetet eredményez. Viszont ha tetszik, ha nem, le kell játszanunk a Novara, Lecce, Cesena elleni meccseket is, ahol ugyanaz lesz a helyet, mint az utóbbi meccseken. Az ilyen meccseket egy-egy jó megmozdulás, okos passz, pontos átlövés dönti el, mert az első gól után már jön a többi magától. Már csak meg kellene találni azt a játékost, aki képes ezeket végrehajtani. Azért szeretnénk, ha ez (újra) Marchisio lenne, hogy tovább hihessük: nem vettünk, hanem kineveltünk egy világsztárt.