Tavaly hatalmas sikerű statisztikai elemzéssel vettünk búcsút az évtől. Na, ezt újra nem kívánjuk megcsinálni. Ezért most egy sokkal emészthetőbb, egyszerűbb számos poszt következik.

Nézzük, hogyan alakultak a csapat dolgai az előző szezon őszén, és hogyan alakultak most.

Tavaly hatalmas sikerű statisztikai elemzéssel vettünk búcsút az évtől. Na, ezt újra nem kívánjuk megcsinálni. Ezért most egy sokkal emészthetőbb, egyszerűbb számos poszt következik.

Nézzük, hogyan alakultak a csapat dolgai az előző szezon őszén, és hogyan alakultak most.

Nézzük:

A 2010/11-es szezonban, év végén 31 ponttal állt a csapat 17 mérkőzés után.

Most, a 2011/12-es szezonban 34 ponttal áll a csapat 16 mérkőzés után.

Azt ne kérdezzétek, hogy hova tűnt az a plusz egy meccs - én sem tudom.

Ez mindenképpen legalább hárommal több gyűjtött pont az előző idény hasonló időszakához képest. Ami nem sok. Viszont fontos megjegyezni, hogy milyen módon gyűjtötte a csapat ezeket a pontokat.

A Delneri-alakulat egyből egy kiábrándító vereséggel indította a szezont, majd később is belefutott egy csúfos pofonba a Palermo ellen, ráadásul hazai pályán. 
Érdekesség, hogy az akkori csapat a Palermo elleni vereség után 18 mérkőzésen keresztül (azaz egészen 2011-ig) nem talált legyőzőre, ami minden körülmények között imponáló eredmény. Bár nyilván kissé árnyalja a képet, hogy ebben benne volt két meccs a Salzburg, valamint egy találkozó a Poznan ellen. A kellemetlenségekre gyógyír volt az akkor is hatalmas arccal érkező Manchester City elleni két X, hiszen a keretük már tavaly is jóval erősebbnek tűnt a Juventusénál.

Conte csapata viszont az idény eleje óta veretlen, ami - a kupameccset is beleszámítva - 17-es sorozatnak felel meg. Ha csak a bajnokságot nézzük, akkor 16 meccsen 9 győzelem és 7 döntetlen. Utóbbi szám elég soknak tűnik, de legyünk bizakodók, hiszen a Bologna és a Catania ellen Conte még csak gyakorlatozott a felállásokkal, remélhetőleg a hasonló meccseket a következő félévben behúzza a csapat.

Ami jelentős változás, az a hazai pálya előnye. A tavalyi ősszel 8 hazai meccsen mindössze 4 hazai győzelem, 3 döntetlen és egy vereség született. Idegenben hasonlóan teljesített a csapat, 9 mérkőzésen 4 győzelem, 4 döntetlen és 1 vereség.

Idén ezzel szemben 8 meccsből hatot megnyert otthon a csapat, köztük a Milan, a Fiorentina és a Palermo ellen is - meggyőző játékkal. A két döntetlen idegenben is javítható, a Genoa és a Bologna ellen is elvárható az idegenbeli győzelem - emiatt persze még fájdalmasabb, hogy pont ellenük szórtunk el pontokat. Ha az ellenségek otthonába utazott a csapat, akkor viszont gyengébben szerepeltek a tavalyinál, csak 3-szor sikerült elhozni 8 meccsen a 3 pontot, ötször döntetlen lett a végeredmény.

^{Full house}

Az új, saját stadion hatása nemcsak eredményekben, de a nézőszám növekedésében is megmutatkozik.

Tavaly - ha csak a bajnokikat nézzük - összesen 487 ezren látták a Juventust élőben. Idén pedig már 513 ezren mentek ki a stadionokba, hogy véres torokkal üvöltsék a Vaffankúlót. De ez az összes szám. Ha csak a hazai nézőszámokat nézzük, akkor megállapítható, hogy a rozzant olimpiai stadion padsorait 172 230-an lakták be a 8 hazai meccsen. Ami átlagosan 21 591 néző.

Az idei idényben viszont kétszer full teltház, egyszer pedig erősen teltház-közeli élményt élhettünk át, ami kissé méltóbb egy Juventushoz. 252 515 néző tekintette meg élőben a meccseket, azaz átlagosan 31 564 fő. Tehát meccsenként mintegy tízezerrel több juventinó hajszolja győzelembe a srácokat! Ez bizony fontos dolog.

Annyiban aggasztó ez a - stadion befogadóképességéhez mérten - nagy szám, hogy ha jövőre a BL-ben vitézkedik a csapat (mint ahogy azt reméljük), akkor marha nehéz lesz jegyhez jutnunk.

Persze ez még mindig nem túl sok, hiszen Milánóban, Nápolyban vagy Rómában jóval több ferde hajlamú nyomorult jár ki a meccsekre. De mi, akik juventinók vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is számít. Mindenki el tudja képzelni, hogy mit művelne egy 15 tagból álló Navy Seal alakulat egy nyers húst zabáló, mosdatlan tahókból álló uruk-hai orkhordával. Így hát elmondhatjuk, hogy a művelt, futballhoz értő, elegáns urakból és hölgyekből álló, átlagosan 30 ezres Juventus szurkolói közösség nem cserélhető fel 60 vagy 90 ezer mosdatlan, hőzöngő és barbár (tetszőleges csapat) szurkolóval.

^{Hajrá Nápoly!}

Ez a mennyiség minőség dolog visszaköszön a lőtt gólok számában is. Hiszen tavaly több gólt lőtt a csapat idegenben és hazai pályán is, mégis csak kevesebb pontot szereztünk belőle.

Tavaly ősszel hazai pályán átlagosan 2,38 gólt szerzett a csapat, idegenben pedig 1,44-et. Ezzel szemben idén mindössze 2,25 és 1,13 a két szám. Utóbbi jól mutatja, hogy mi a bánatért is nem tudunk idegenben nyerni.

És akkor nézzük az edzőket. Lugi Delneri 1950-ben született. Ebben az évben mi történt velünk? Truman elnök elrendeli az első hidrogénbomba elkészítését! Ebben az évben jelenik meg az első TV-távirányító, valamint - Delnerivel szinte egy időben - megszületik Bill Murray.

Ha összeadjuk a születési évében szereplő számokat, akkor 15-öt kapunk! Ez pedig megegyezik annak az útnak a számával, ami Kaliforniából Montanába vezet.

Antonio Conte viszont 1969-ben született. Hogy mi történt velünk 1969-ben? Felszállt az első Boeing 747-es. Az első Concorde tesztrepülésre is sor került. Kiadják Mario Puzo híres regényét, a Keresztapát. Ráadásul ebben az évben született Michael Schumacher, és Contéval szinte egy időben Jennifer Lopez is!

A születési évében szereplő számokat össze sem kell adni, hiszen ha csak az utolsó két számjegyet nézzük, megkapjuk a HATVANKILENCET, amiről mindenki tudja, hogy mennyire jó szám.

^{"Nem vagyok elég cool, he?"}

A kis okfejtésből egyből látszik, hogy mennyivel coolabb jelenlegi edzőnk, az egyébként szintén bájos Delnerinél.

Tanulság nincs. Ha kérdés van, szóljatok!