Mély levegő. Egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy a disznó berántson magával saját közegébe (= moslékos dagonya) egy kis birkózásra, mert az csak neki lesz jó. A Moggi ítéletről lesz szó az alábbi posztban, de most egy kicsit más szemszögből, mint Dino – kommentelhetetlenné tett – posztjában. Meg fogjuk próbálni a cipőkötéssel, a mutatós órával és a boltban a visszajáró megszámolásával hosszasan harcoló siófoki lángossütők számára is érthetővé tenni, mi is történt pontosan, és hogy mit jelent igazából.

Mély levegő. Egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy a disznó berántson magával saját közegébe (= moslékos dagonya) egy kis birkózásra, mert az csak neki lesz jó. A Moggi ítéletről lesz szó az alábbi posztban, de most egy kicsit más szemszögből, mint Dino – kommentelhetetlenné tett – posztjában. Meg fogjuk próbálni a cipőkötéssel, a mutatós órával és a boltban a visszajáró megszámolásával hosszasan harcoló siófoki lángossütők számára is érthetővé tenni, mi is történt pontosan, és hogy mit jelent igazából.
A téma kiemelt fontosságú minden Juve-szurkoló számára. Az ember azt gondolná, ez evidens az olyan hozzászólóknak is, akik hébe-hóba a kommentablakba fröcskölnek valami ökörséget. De ők nem értik, pedig nagyon egyszerű ez. Csak azt kellene felfogni, hogy nekünk minden egyes mercatót, fordulót és bármilyen történést a 2006 tavaszi/nyári események határoznak meg. Minden arra vezethető vissza. És ugyanez ellenkező előjellel igaz az Inter-szurkolókra is, még ha ezt soha nem fogják belátni, akkor is.

Pontosan ennek volt köszönhető az, hogy Dino egyszerűen nem volt hajlandó kommenteket engedélyezni a posztja alá. Nem azért, mert fél a vitától, hiszen még a legelvetemültebb hozzászólók között sincs egy sem, aki vitába merne szállni vele. Csak nem akarta felhúzni magát azon, hogy zéró háttértudással, a témába vágó mindenféle saját tudás nélkül beböfögő idióták megkérdőjelezzék az általa leírtakat. Tehát nem az értelmesen vitát indítókról van szó, őket soha nem fogjuk sem moderálni, sem figyelmen kívül hagyni (mert van ilyen is).

Ennyit erről, lássuk most a lényeget.

Tulajdonképpen a calciopoli hozott össze annak idején Dinóval. 2007 elején elkezdtem írni egy e-bookot a témában, ami vértizzadós adatgyűjtés után kezdett el formát ölteni. Ez akkor még jobbára gyanúkból állt, hiszen azon a vonalon indultam el, hogy egy ekkora svindliből egyszerűen nem maradhat ki az olasz futball legnagyobb férge. És ahogy haladtam előre, egyre biztosabbá vált, hogy igazam van. Dinóval egy évvel később találkoztam először, miután váltottunk néhány levelet a témában, és hozzátett néhány tényt, adatot, újságcikket a félkész anyaghoz. Tőle tudok például Colonello Auricchióról, de sokat mesélt a menet közben megjelent „Juventus-szurkolók önvédelmi kézikönyve” c.  könyvből is, ami a calciopoli visszásságairól szólt.

Sajnos az említett e-book már soha nem jelenik meg, hiszen az abban leírt sejtéseket mára tényként kezelhetjük, ha hiszünk a Palazzi-jelentésnek. Ebben a már soha el nem készülő könyvben ugyanúgy leírtam azokat a dolgokat, amikről úgy gondoltam, egyértelműen bizonyítják a Juventus bűnösségét. Itt olyan dolgokra gondolok – amit nyilván a fotelből beröfögő Inter-szurkolók is pontosan tudnak – hogy Moggi Pisanu minisztert órákon át nyektette, hogy a pápa halála miatt ne halasszák el a Fiorentina elleni meccset, de például benne van az Agnelli házzal folytatott beszélgetés, amiben egy Maserati Quattroportét rendel „egy közös barátjuknak”.

Ahogy teltek a hónapok, persze a magunk keretei között megpróbáltuk ezeket az infókat a zinternetre csempészni. Abban nyilván hibáztunk, hogy sok alapvető dolgot evidenciának vettünk, és nem mentünk bele soha a taglalásukba De végül is mi nem független hírforrás vagyunk, hanem Juventus-szurkolók. Tény, az utóbbi időben – főleg a Palazzi-jelentés megjelenése óta, de még inkább akkortól, amikor Moggi ügyvédei előtúrták Facchetti és Moratti beszélgetéseit – nem szólt a fáma azokról a dolgokról, amikben kétségkívül sáros volt Moggi, illetve ilyen módon a Juventus. De hát miért is beszéltünk volna erről, hiszen ezeket mindenki tudta, megírták még a magyar újságok is.

A mi fókuszunkban érthető módon nem az volt, hogy miben volt vétkes a Juventus, hiszen ennek az ismeretéhez nem kellett energiát, időt áldoznia egyetlen egybites trollnak sem, egy kávé mellett elolvasható magyarul is. Mi inkább azzal foglalkoztunk, amit azóta a Palazzi-jelentés is megerősített: hogy nem csak a Juventus volt a bűnös, mégis csak őket büntették meg. És hogy az Inter (és részben a Milan) megússza az évtized legdurvább sportcsalását, miközben a Juventuson úgy elverik a port, ahogy csak lehet.

És ez, függetlenül attól, hogy a nápolyi ítélet minket is meglepett, továbbra is igaz. Semmi nem került megcáfolásra abból, amit eddig állítottunk, de még csak más megvilágításba sem helyez semmit. A Moggira (és társaira, például a csőártatlan Della Valle testvérekre) kimondott ítélet csak azért volt meglepő, mert elég komoly ellentmondás fedezhető fel közte és a Palazzi-jelentésben foglaltak között. Ott ugyanis kimondták, a Juventust nem kellett volna kizárni – szemben az Interrel és a Milannal. Az ügyészségi vizsgálat következtetései viszont kevesek voltak a Nápolyban kimondott ítélet enyhítéséhez, Moggit példátlanul súlyos büntetéssel sújtották. Ez számunkra (és ahogy Dino leírta, még a hírhedt antijuventinók számára is) meglepő volt, nem erre készültünk.

Ha úgy tetszik, tévedtünk. Nem számítottunk rá, hogy ez fog történni. De hadd kérdezzem meg: Moggi bűnösségének kimondása mennyiben tompítja a tényt, hogy az Inter és a Milan vezetői még Mogginál is durvábban gyakoroltak nyomást a játékvezetőkre (konkrét zsarolás és fenyegetés is elhangzik a beszélgetésekben)? Megsemmisíti azt a tényt, hogy a Juventus a calciopoli egyetlen áldozata, a semmivel sem kevésbé vétkes Inter pedig akkora győztese lett, hogy a klub legeredményesebb időszakát köszönheti neki? Facchetti halála és az elévülés miatt a Juventusnak soha nem fognak tudni igazságot szolgáltatni, az egyetlen visszamaradt kérdés csak annyi, hogy elveszik-e az Intertől azt a scudettót, amiért csak annyit tett, hogy saját káderével vezettette le az olasz futball történetének egyik legdurvább svindlijét.

Vitatkozzunk érvekkel, a fröcsögést – mindkét oldalét – ki fogjuk moderálni.