Tegnap egy olyan döntés született, amely nem áll messze a papírformától. Az más kérdés, hogy annyira súlyosak az ítéletek, hogy még híres antijuventinók is lefordultak a székről. A folytatásban egy kis jogászkodás (nagyon nem árt, mert a hozzá nem értés néha bosszantó tud lenni, akármelyik oldalról érkezik is), meg erkölcsi dilemmák, morális kérdések boncolgatása.

Tegnap egy olyan döntés született, amely nem áll messze a papírformától. Az más kérdés, hogy annyira súlyosak az ítéletek, hogy még híres antijuventinók is lefordultak a székről. A folytatásban egy kis jogászkodás (nagyon nem árt, mert a hozzá nem értés néha bosszantó tud lenni, akármelyik oldalról érkezik is), meg erkölcsi dilemmák, morális kérdések boncolgatása.

Szögezzük le gyorsan: a demokráciákban semmire nem adnak 5 év 4 hónapot. Igaz - húzzuk azért alá, emeljük ki, döntött betűtípust használva -, ez még csak elsőfok. A másodfokon még sok minden előfordulhat, emlékezzünk csak a doppingperre. Jómagam sokat foglalkoztam a Calciopolival, szükségét éreztem ennek, mert a téma speciális: a laikus nem érti, hogy mi van leírva egy vádiratban, plusz - mivel olaszországi esetről beszélünk - bejönnek a képbe a nyelvi korlátok is. Meg már 2006 nyarán is felbosszantottak azok a hétmérföldes marhaságok, amelyek szerint Moggiék előzetes letartóztatásba kerültek - egy sportbírósági eljárásban, könyörgöm?! Update: amikor ezeket a sorokat írom, arcon csap az MTI közleménye: "Börtön az olasz fogadási csalóknak". Fogadási csalás. Megáll az ember esze. És ez nem egy blog híre: ez az MTI-é.

Ez is motivált abban, amikor felvállaltam ezt a feladatot: beleástam magam, nyakig, ezért is érzi furcsán magát az ember, amikor beböffent a kommentfolyamba egy izé a fotelből, és megmondja, hogy nincs igazam. Pőrén, lecsupaszítva: anélkül, hogy mondjuk fotóról látott volna valaha egy bíróságot. Na, többek között ezért sem lehet kommentálni itt, ezen a felületen ezt a posztot (a facebook-on lehet).

Volt szerencsém tegnap élőben követni az ítélethirdetést: Nápolyból a Sky azt a Mario Sconcertit kapcsolta, aki közismert anitjuventino. Sconcerti az ítélet után nehezen tért magához: "Nagyon súlyos döntések ezek, főleg a nyári események tükrében." Mik is voltak ezek a nyári események?

A válasz egyértelmű: Stefano Palazzi (a FIGC, azaz az olasz labdarúgó szövetség ügyésze) 2011 júliusában egy olyan, 72 oldalas ügyészi iratot tett le a labdarúgó szövetség asztalára, amelyben feketén-fehéren leírja, hogy az Inter súlyos - a Juvénál súlyosabb -,  sporttörvénybe ütköző cselekedeteket követett el. De mi is volt a gond? Hát az, hogy az Inter elöljárói ellen (elévülés miatt) nem indulhatott eljárás. Ráadásul Giacinto Facchetti, aki a legsúlyosabban érintett volt ebben az egész történetben, már rég meghalt - halott ember ellen sem lehet eljárást indítani, ez is nyilvánvaló. De ebben az esetben az elévülés a döntő.

Moggiék ügyvédei óriási munkát végeztek 2006 óta: nélkülük nem kerülhettek volna napvilágra az Interre nézve terhelő telefonbeszélgetések hanganyagai. De mindezzel nem értek el igazából semmit, hiszen ettől még Luciano Moggi nem lesz ártatlan. Az igazságszolgáltatás nem úgy működik, hogy felment valakit, csupán azért, mert a vádlottak padja nem teljes.

Hol csúszott el a dolog? 2006 nyarán: ma már egyértelmű, hogy a pár hét alatt lezajlott sportbírósági eljárás komoly hibapontokkal teli. Hiszen éppen a Palazzi-jelentésből derült ki, hogyha már akkor tudottak Facchettiék beszélgetései, az Inter (kéz a kézben a Juventusszal) mehetett volna a B ligába.

A védők (mármint az ügyvédek) dolga ezért is volt nehéz, mert az egyértelmű tényekből nem tudtak - hiszen nem tudhattak - olyan konklúziót kipréselni a bíróságból, amelyből egy felmentő ítélet születhetett volna.

Az nagyjából eldőlni látszik, hogy morálisan ebből a harcból Moggi nem kerül ki győztesen, de a tegnap esti ítélet Facchetti-mítoszát sem erősítette meg: kedden este a bíróság csak Luciano Moggi bűnösségéről dönthetett. Facchetti már nem szerepel ebben a filmben.