Hát itt a mérleg, nesztek. Nem a Milannak, nekik ez érthető okokból jóval kevésbé fontos, hiszen egyrészt idegenben ki lehet kapni a Juvétól, másrészt annyival erősebb a keretük – majdnem – mindenkinél, hogy egy botlás bőven belefér az ötödik fordulóban. A Juventusnak viszont ez a meccs most sokkal többet jelent, mint egy szokásos derbi. Ez Conte filozófiájának, a klub mercatójának, Pirlo zseniéjének és úgy en bloc az idei Juventusnak a zsinórmértéke lesz.
Hát itt a mérleg, nesztek. Nem a Milannak, nekik ez érthető okokból jóval kevésbé fontos, hiszen egyrészt idegenben ki lehet kapni a Juvétól, másrészt annyival erősebb a keretük – majdnem – mindenkinél, hogy egy botlás bőven belefér az ötödik fordulóban. A Juventusnak viszont ez a meccs most sokkal többet jelent, mint egy szokásos derbi. Ez Conte filozófiájának, a klub mercatójának, Pirlo zseniéjének és úgy en bloc az idei Juventusnak a zsinórmértéke lesz.
Nincs hova bújni: a keret komplett, egy darab sérültünk sincs, az európai kupameccsek fáradtságára nem foghatunk semmit, hazai pályán játszunk. Ha hozzávesszük, hogy a Milan szét van fingatva, három hét alatt már a hetedik meccsét játssza és még sérültjei is vannak, kijelenthetjük, kizárólag a győzelmet tudjuk sikerként értékelni.
Az enumeráció az eredményeket tekintve jónak, a játékot nézve erős közepesnek mondható, mégis elmondható, hogy csillagos ötösnek fog tűnni a rajtunk, ha megcsapjuk a Milant. Ebben elsősorban az akadályozhat meg minket, hogy sajnos a Milan jelenleg jobb csapat, mint a Juventus. Erősebb a kerete, több jó játékosa van, és rendelkezik klasszikus értelemben vett klasszissal is. Conte egy a kéréseinek megfelelően kialakított keretből válogathat, mégsem valószínű, hogy igazán elégedett, amikor egy sokoldalú, domináns középpályával felálló ellenféllel szemben kell pályára küldenie a csapatát.
A bevezetőben említettük, hogy Conte mindenestül megmérettetik, elmondjuk, mit értünk ezalatt. Először is azt, hogy megtudjuk, mennyire életképesek az elgondolásai azok ellen a csapatok ellen, akiket megelőzni remélünk a tabellán. Kiderül, milyen mértékig lehet egy 32 éves, kiégettnek hitt játékos köré csapatot építeni 2011-ben, aki lehet bármilyen zseniális, egyedül nem tud annyi feladatot ellátni, amennyit Conte rendszere megkövetel tőle. Sajnos úgy látjuk, az már kiderült, hogy Ziegler elengedése ostobaság volt, hiszen De Ceglie és Grosso előtt nem játszhat olyan balszélső, aki nem segít hátra, márpedig a Juve három ilyet is vett a nyáron – Eliának, Giaccherininek és Estigarribiának marad tehát a pad. Méghozzá Pepe miatt, akinek nem vitatjuk az erényeit, de sajnos látjuk a gyengéit is.
De ahogy Conte, úgy mi is mindent Pirlóra hegyezünk ki. A problémát abban látjuk, hogy az irányítónak – aki rendszerint a védelemhez legközelebb helyezkedő játékosunk – nemcsak a saját térfelén, hanem az ellenfélén is fazont kell szabnia a játéknak. Cataniában láttuk, hogy ez milyen nehéz feladat, ha a védőharmadban az ellenfél egyik támadója, a másik térfélen pedig egy szűrő középpályás felügyeli minden mozdulatát. Félreértés ne essék, Pirlo képes sokat futni, tüdővel simán bírja a feladatot, de vajon kap-e megfelelő támogatást akár egyik, akár másik térfélen? Mert ha csak hátrafele tud passzolni, abból jönnek a felívelések, abból meg a roskatag középpályára lendületből érkező Milan-megindulások. 
Conte terve valószínűleg az lesz, hogy egy mély, hegyére állított gúlát formáz csapatával, azaz jottányit nem enged abból az igen domináns futballból, amivel eddig is próbálkozott. Itt érzünk azért némi problémát, hiszen az ellenfél térfelén történő labdatartást általában technikás játékosokkal szokás sikerre vinni, ilyen pedig konkrétan egy lesz állandóan a Milan térfelén: Vucsinics. Meg Pirlo, ha felér. Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy ha sikerül felállni a tizenhatos környékén, a védelem kénytelen egészen a felezővonalig feltolódni, ez pedig Grossóval a balszárnyon (De Ceglie a változatosság kedvéért megsérült a tegnapi edzésen) nem okoz felhőtlen nyugalmat.
Lássuk, hol nyerhet a Juventus. Először az ugrik be, hogy a Kraszics-Antonini (még nem tudjuk, Taiwo kezdhet-e, vagy Zambrotta játszik balhátvédet) csata fix hazainak tűnik, de ehhez kell az is, hogy a góljától a cataniai második félidőben felszabaduló szerb ugyanazt a teljesítményt hozza, mint Szicíliában. Bízzunk benne, hogy így lesz. Megbontható lenne a Zambrottával (Bonerával még inkább) kiálló másik oldal is, és Pepében benne is van, hogy megoldja a feladatot, hiszen tudjuk, hogy nem világsztár, de a fontos meccseken mindig hasznosan játszik, sőt, a góljait is ezekre tartogatja. Vucsinincsnek szintén jól megy a Milan ellen (rómaiként és lecceiként is lőtt gólokat nekik, még duplája is van), de érzésünk szerint Thigao Silva nagy falat neki, tőle ezúttal inkább gólpassz(oka)t várunk, más kérdés, hogy vajon kinek fogja adni őket. A négycsatáros játék ugyanis a Milan ellen nem fog menni, a center kárára bekerülő Vidalról pedig egyelőre annyi derült ki, hogy a kapura elég veszélytelen (három kihagyott ziccerére jut egy jól eltalált lövés a Parma ellen). Ott lenne még Marchisio, aki szintén a nagyok ellen szokott gólt lőni, de hát ő sem csatár. 
Még a felkészülési időszakban láttunk egy olyan szisztémát, amiben felbukkanhat egy újabb nyerő arc: Lichsteiner. Az egyébként maradéktalanul jól teljesítő svájci felfutásai akkor lehetnek különösen eredményesek, ha Kraszics befele mozogva helyet csinál neki, bár itt újra felmerül a kérdés, hogy kit akarunk megtalálni középen a beadásokkal. Inkább a Barcelona-féle passzsávokban kell gondolkodnunk, azaz nem középre gyömöszölni a labdákat, hanem inkább a második hullámban érkezőknek visszagurítani, hiszen lövőerő- és technika dolgában egyáltalán nem állunk rosszul (olyasmire gondolunk, mint Vucsinics gólpassza Sienában).
Legyünk őszinték, abból sosincs baj: a Juventus még hazai pályán sem tűnik egyértelmű favoritnak, egyrészt a túlzott Pirlo-függés, másrészt a középpálya lyukacsos volta miatt. Ennek ellenére természetesen bízunk a győzelemben, amihez semmi más nem kell, mint legalább három extraklasszis teljesítmény, amiből nyilván egy Pirlóé. Bízunk benne, hogy megfelelő motivációs szinttel, a telt házas stadionban mindenki élete meccsére készül, mert csak akkor lehet meg a győzelem.
