Amikor a Juventus az új stadion építése mellett döntött, úgy gondolta, hogy nem csak egy múzeumban kellene megemlékezni a múltról, hanem a stadion minden egyes szegletében: ebből jött az ötlet, hogy a klubtörténelem 50 legnagyobb játékosának nevét - a hollywood-i hírességek sétányának megfelelő módon - az új aréna különböző részein elhelyezi. Sorozatunkban bemutatjuk azt az 50 embert, akiket ha nem ismerünk, akkor semmit sem tudunk a Juventus múltjáról. Exkluzív sorozat, máshol eddig még nem látott kordokumentumok és információk felhasználásával.
Amikor a Juventus az új stadion építése mellett döntött, úgy gondolta, hogy nem csak egy múzeumban kellene megemlékezni a múltról, hanem a stadion minden egyes szegletében: ebből jött az ötlet, hogy a klubtörténelem 50 legnagyobb játékosának nevét - a hollywood-i hírességek sétányának megfelelő módon - az új aréna különböző részein elhelyezi. Sorozatunkban bemutatjuk azt az 50 embert, akiket ha nem ismerünk, akkor semmit sem tudunk a Juventus múltjáról. Exkluzív sorozat, máshol eddig még nem látott kordokumentumok és információk felhasználásával.
Carlo Bigatto (1895. augusztus 29., Balzola-1942. szeptember 16., Torino)
Ezúttal egy olyan játékosról lesz szó, aki az amatőr korszakban tipegő labdarúgás egyik meghatározó alakjaként vonult be a történelembe. Egy olyan emberről, akinek a Juventusban betöltött szerepe - nem a tudásának, hanem annak a korszaknak köszönhetően, amelyben játszott - legalább akkora jelentőségű, mint Bettegáé, Bonipertié vagy Del Pieróé. A rövid életű Piemonte FC-ből került a Juventushoz, ahol 1913. október 12-én mutatkozott be a Libertas Milano elleni 3-1-es győzelem alkalmával. Bigatto rögtön gólt is rúgott az összecsapáson. Érdekesség, hogy az utána következő 240-en viszont már nem talált be.
Annak a bizonyos első meccsnek a tudósítása 1913-ból
A mai nyelvre lefordítva Carlo Bigatto tulajdonképpen irányító középpályás (már, ha egyáltalán létezik még ez a poszt jelenleg) volt. Soha, egyetlen lírát sem kapott azért, amiért focizott, holott még a válogatottban is pályára lépett (5 alkalommal). Első és utolsó juvés meccse között több, mint 17 év telt el , ezzel második helyen áll Alessandro Del Piero mögött - azzal a kiegészítéssel, hogy (az I. világháború miatt) 1915 és 1920 között Bigatto nem játszott mérkőzést. Ő volt a Juventus történelmének első csapatkapitánya.
Utoljára 1930. december 21-én, a Lazio ellen lépett pályára. A Juventus 2-1-es vereséget szenvedett Rómában, Bigatto búcsúmeccsét Mussolini két fia, Vittorio és Bruno a helyszínen követte végig.
1934. december 9-én jelentették be, hogy a sikeredző, Carlo Carcano helyére ő ül le a Juventus kispadjára (Benedetto Gola társaságában, ez tehát egy edzőpáros lett így). Az újságírók szerint Bigattónál jobb választás aligha lehetett volna a - homoszexualitása miatt - sokat kritizált Carcano távozása után. Vereséggel nyitott (Bologna-Juventus 2-0), de aztán a csapat végül megnyerte a bajnokságot - igaz, a Sparta Praha elleni csúfos, 5-1-es vereséggel kiestek a Közép-Európai Kupából. Ezzel el is köszönt a kispadtól.
Bigattót ezzel a karikatúrával köszöntötték 1934. december 10-én, miután eldőlt, hogy ő lesz a csapat edzője
1942. szeptember 16-án, délután három órakor, torinói otthonában - mindössze 47 évesen - hunyt el. A források nem egyértelműsítik a körülményeket, csupán "hosszan tartó betegségről" írnak. Másnap délután el is temették. A sajtó szép szavakkal búcsúztatta "a torinói labdarúgás egyik legtipikusabb figurája"-ként jellemzett Bigattót.
