A Chievo elleni hazai döntetlen, amellett, hogy biztossá tette, hogy a Juve legfeljebb akkor érhet oda a BL-t érő helyre, ha mindenkit kizárnak előle, egy elbénázott idény tökéletes jelképe is volt. Vérnyomásnövelő szándékkal tekintsük át, hol és mikor sikerült botlábú kedvenceiknek pontokat ajándékoznia az ellenfeleknek!

A Chievo elleni hazai döntetlen, amellett, hogy biztossá tette, hogy a Juve legfeljebb akkor érhet oda a BL-t érő helyre, ha mindenkit kizárnak előle, egy elbénázott idény tökéletes jelképe is volt. Vérnyomásnövelő szándékkal tekintsük át, hol és mikor sikerült botlábú kedvenceiknek pontokat ajándékoznia az ellenfeleknek!

Nem egy nagy felfedezés, hogy a Juventus a táblázat elején lévő csapatok ellen elég jól szerepelt - konkrétan a Milan, Inter, Lazio, Roma négyes ellen kuparendszerben továbbment volna. (Jó, ennek nem sok értelme van, de jól hangzik.) A probléma a gyengébb csapatok elleni szerepléssel van - és persze azzal, hogy míg régebben a Juventus általában megnyerte a meccseket a végén, most inkább elbukja.

Például ott volt mindjárt az első forduló, amikor a végén simán kieső Bari teljesen megérdemelten győzte le a kilátástalan játékot nyújtó Juventust. Persze ezt még rá lehetett esetleg fogni arra, hogy a sok új játékos nem állt össze, és még meg kell tanulniuk a futballistáknak Delneri filozófiai mélységeket hordozó 4-4-2-jét. És lassan mintha össze is állt volna a csapat. A Samp ellen ugyan vezetésről sikerült egy 3-3-at összehozni otthon, de ez még bele is fért.

Még nekik is lenne esélyük a Juve ellen

Aztán a 11. fordulóban - a végül szintén kieső Brescia ellen - mindössze 2 percig sikerült megőrizni a vezetést. Bosszantó, mondtuk erre, hiszen a csapat visszacsúszott az 5. helyre. Öt körrel később viszont már második volt a Juve, és akkor azt hittük, hogy akár bajnoki cím is lehet a vége, de a BL-helyezés biztosan meglesz.

Na de akkor elkezdődött az lúzerkedés magasiskolája: a 17. fordulóban az emberhátrányba kerülő Juve az utolsó percekig vezetett, de hiába volt a pályán 6 védő, a Chievo kiegyenlített. Az elvileg jól fejelő védelem nem tudott egy felívelést elhárítani... Aztán jött a Parma elleni összeomlás, Quagliarella elvesztése, és a hanyatlás.

A 22. fordulóban az az Udinese látogatott Torinóba, akit ősszel 4-0-ra szétvert a Juve. Marchisio, akárcsak idegenben, most is betalált, és bár nem csillogott a csapat, még helyzetek is adódtak a Juventus előtt. Azonban Zapata egyenlített, majd 5 perccel a vége előtt Sanchez a győztes gólt is belőtte. Újabb balszerencse? Lehet, hogy az volt, de a Lecce elleni vereség már biztosan nem az volt. Buffon kiállíttatja magát a 12. percben, a Juventus onnantól egy percig sincs a pályán, és megérdemelten kap ki 2-0-ra. Azoknak, akik nincsenek képben a Serie A-val: a Lecce nem BL döntőre készül mostanában, hanem a bennmaradásért harcol. A helyzet fokozódott: hármas vereségsorozatba futott bele Delneri bandája, és a legyőzhetetlen hármasból jelen állás szerint matematikailag akár még ki is eshet (nem fog) a következő fordulóban Torinóban 2-0-ra nyerő Bologna is.

A vereségsorozatot a Cesena elleni 2-2 zárta le. Itt a Juve a 35. percben már két góllal vezetett, ám előbb Buffon sikertelenül, míg Motta sikeresen próbálta kiállíttatni magát, emberhátrányban pedig többnyire riadtan szaladgáló kisiskolásokra emlékeztet az idei csapatunk. Hát persze, hogy nem sikerült győzni, az meg csak hab volt a tortán, hogy Parolo Iaquintától kapott egy tökéletesen lekészített gólpasszt az egyenlítésnél. Ja, a Cesena jelenleg 4 pontra áll a kieső helytől.

Ehhez képest elképesztő magasságokban jár a Catania, amely már biztosan bennmarad a Serie A-ban - és ehhez egy aprócska pontocskával mi is hozzájárultunk. Ismét 2-0-ról vesztett pontot a csapat, amit az sem ment, hogy az ellenfél a második gólja előtt vélhetően két jogtalan szabadrúgást is kapott. Ugyanis a félelmetes szicíliaiak úgy beszorították az össze-vissza rohangáló Juventust, mintha ők lennének a Manchester United. Utánanéztem, nem ők azok, sőt semmilyen kapcsolat nincs a két klub között.

És persze a legutóbbi pofára esés, a Chievo ellen, ahol egy perc alatt sikerült leadni a két gólos előnyt. A 12. helyezett csapat ezzel a döntetlennel biztosította be a bennmaradását, de ha Uribe nem olyan béna, mint amilyen, akár a győzelmet is megszerezhették volna (bár lehet, hogy csak megszánta Marchisiot). Bár a meccs végén a Juventus valamelyest felpörgött, ismét volt egy olyan időszak, amikor a játékosaink azt sem tudták, hol vannak...

A Juventus játékosai vörösben

Tanulság? Nincs, legfeljebb néhány közhelyet lehet felmelegíteni a végig koncentrálásról és minden ellenfél veszélyességéről. Bár Delneri előszeretettel hivatkozik a balszerencsére, egyáltalán nincs igaza: a felsorolt meccsek többségén teljesen jogosan egyenlített, vagy nyert az ellenfél. A meccsek végére ugyanis gyakran szétesik a csapat addig sem túlzottan létező játéka, és csak idő kérdése a kapott gól. És az is feltűnő, mennyire nem tud a Juventus mit kezdeni a "kiscsapatokkal" - mivel felépített támadójáték nem létezik. Egy-egy zseniális villanásra (leggyakrabban Del Pierotól), vagy az ész nélkül ívelgetett labdákra épülnek a támadások, és érdemes megfigyelni, milyen gyakran tűnnek kifejezetten tanácstalannak a futballisták. Így nem marad más, mint egy pro licencet érő megállapítás a végére: ezen változtatni kell!